A polgároknak a közöny fáj a legjobban

Többtucatnyian vannak azok, akik a magas talajvíz miatt hónapok óta nem tudják elhunyt szeretteiknek megadni a végtisztességet a szegedi belvárosi temetőben. A családi tragédia miatt érzett fájdalmat ugyanakkor csak fokozza, hogy a város vezetői részéről az érintettek csak közönnyel és elutasítással találkoznak.

Haág Zalán
2006. 04. 24. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ma már nyugdíjas Szabó László. Több mint két évtizede, édesapja halála után, 1984-ben vásárolt kettős sírhelyet 25 évre a szegedi belvárosi temetőben. Ezzel – legalábbis elvileg – a megváltott időszakon belül jogot formálhatott arra, hogy másik hozzátartozója vagy rokona itt nyerjen végső nyugodalmat. A gyakorlat azonban mást mutat. Szabó úr édesanyja 2005. június 20-án hunyt el, temetésére azonban azóta sem került sor a belvárosi temetőben. Az ok a magas talajvíz a sírkertben. Az eltelt kilenc hónapban Szabó László mindent elkövetett azért, hogy a tarthatatlan helyzetre megoldást találjon. Azonban csupán mentegetőzésekkel, elutasítással és közönnyel találkozott az illetékesek részéről.
Szabó László először augusztusban kereste fel az önkormányzat üzemeltetési osztályán az ügyben illetékesnek vélt környezetgazdálkodási és közműfejlesztési osztályvezetőt azzal a céllal, hogy saját maga és a 40-50 hasonló helyzetben lévő szegedi számára segítséget kérjen.
– Az osztályvezető úr felvilágosított arról, hogy 2004 vége óta a sok csapadék és a Tisza áradásai miatt olyan magas a talajvíz, hogy nem lehet eltemetni a halottakat – mondja a panaszos. – Ez azonban nem nyugtatott meg, hiszen a városnak pontosan az lenne a feladata, hogy az ilyen helyzetekre megoldást találjon. A közműfejlesztési osztályvezető szerint csak úgy oldható meg a talajvíz elvezetése és így a temetések problémája, ha az eddigi, körülbelül 300 ezer forintos temetkezési díj a duplájára emelkedne – emlékezett vissza a beszélgetésre Szabó László, aki szerint a helyzetet csak súlyosbítja, hogy 2005. június 28-án született egy jogszabály arról, hogy két méter helyett csak két és fél méter mélyen lehet temetkezni. Így persze még nagyobb lett az esélye a temetések talajvíz miatti elhalasztásának. Az elkeseredett férfi nem érti a helyzetet, hiszen édesanyja itt élt Szegeden, itt dolgozott, itt fizette az adóját, és ezek után még a minimális emberi jogot, a végtisztességet sem tudják megadni neki. Ám ez sem volt elég próba az elhunytak szeretteinek: a tarthatatlan helyzetet súlyosbította, hogy a holttestek tárolásáért még havi 9200 forintot is elkértek a hozzátartozóktól, igaz, ezt a kötelezettségüket a tiltakozások hatására egy időre felfüggesztették.
A sikertelen találkozó után Szabó László lakóhelye önkormányzati képviselőjéhez, a szocialista Lauer Istvánhoz fordult segítségért, aki novemberben a szegedi közgyűlésen fel is vetette a belvárosi temető problémáját. A pulpituson helyet foglaló Botka László MSZP-s polgármester azonban megvonta a képviselőtől a szót, mondván, hogy nem időszerű ezzel a kérdéssel foglalkozni, majd akkor hozza elő, ha a temetkezési társaságok beszámolóját tárgyalják. Mivel Szabó László ismét sikertelenül járt, úgy gondolta, személyesen keresi fel a város első emberét problémájával. Időpontot kért tehát Botka februári fogadóórájára, amit meg is kapott. A fogadóóra azonban elmaradt, így kénytelen volt beérni az ugyancsak MSZP-s Solymos László alpolgármesterrel való találkozóval.
– Az alpolgármester csak azt közölte velem, amit eddig is tudtam: természeti csapásról van szó, sok volt a csapadék, ezért magas a talajvíz, a halottakat így nem lehet eltemetni. A türelmem azonban már fogyóban volt, így azt válaszoltam neki, hogy valóban természeti csapásról van szó, de az nem a csapadék, hanem a városvezetés, amely Szegedet sújtotta – mondta csalódottságában a nyugdíjas. Szabó László ezt követően márciusra és áprilisra is bejelentkezett Botka Lászlóhoz, de a találkozó előtt mindkétszer lemondták az időpontját. Botka László a panaszos szegedi levelére sem válaszolt, csak egy ügyintéző küldött rövid, tartalmában semmitmondó, hangvételében cinikus választ a nyugdíjasnak.
A belvárosi temető vezetése sem tud megnyugtató válasszal szolgálni a hozzátartozóknak. – Egy tízéves problémáról van szó, keressük a megoldást, de mivel nem vagyok sem jós, sem hidrológus, így nem tudom, mikor fogjuk megtalálni. Megértem azokat a hozzátartozókat, akik nem tudják eltemettetni halottaikat, de sajnos nem tudok nekik semmi biztatót mondani – közölte Hódi Lajos, a szegedi Testamentum Kft. ügyvezető igazgatója.
A Tisza közben Szegednél rekordmagasságban tetőzött, így arra, hogy a talajvíz a következő hónapokban magától csökkenjen, semmi remény nincsen. Így a probléma marad, megoldással pedig senki nem kecsegteti a fájdalmukkal magukra maradó hozzátartozókat.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.