Akárki nyer, üres a kassza

Tartsuk azért fejben: váratlanul magas államháztartási hiányt kellett beismernie a Gyurcsány-kormánynak az országgyűlési választások második fordulója előtt! Nem csupán a deficit nagysága, hanem annak nyilvánosságra hozatali időpontja is jogosan kelt felháborodást. Szögezzük le: annak ellenére, hogy a kormány jóval korábban birtokában volt az adatoknak, Gyurcsány Ferenc kabinetje a számokat mégis csak az első fordulót követően hozta nyilvánosságra. Kóka János gazdasági miniszter klasszikusaiból idézve: valószínűleg a Fidesz depreszsziókampánya hatott még a büdzsére is.
De hagyjuk a tréfát! Ha esetleg valakinek elkerülte volna a figyelmét: az első negyedévben már az egész évre tervezett hiány felét elérte az állam. S a Pénzügyminisztérium javított prognózisa szerint a féléves hiány magasabb lesz nyolcvan százaléknál. Éppen ezért szakértők további több száz milliárdos többletdeficittel számolnak az év végére, vagyis az éves hiány nagysága akár 2000 milliárd forintra is rúghat decemberre. Egyébként négy esztendeje nem sikerült olyan költségvetést készítenie a kormánynak, amelyről néhány hónap, maximum fél év elteltével ne derült volna ki, hogy alapjaiban tarthatatlan.
Ne áltassuk magunkat: a magas költségvetési hiány nem kerülte el a nemzetközi pénzvilág figyelmét sem. A Goldman Sachs például nem zárta ki, hogy az idei hiány elérheti a GDP 9,1 százalékát, ami jelentős növekedés a tavalyi igen magas, 6,1 százalékos hiányhoz képest is. A Goldman Sachs elemzői amúgy kétlik, hogy a magyarországi költségvetési hiány gyorsan csökkenthető lenne, szerintük az esetleges megszorítások is legfeljebb csak kozmetikai beavatkozások lesznek. Tekintettel a forint/euró átváltási kulcsára, a Goldman Sachs módosította a következő egyesztendős előrejelzését. A londoni elemzők az általuk előre jelzett 273 forintos euróárfolyam helyett már 282 forintos árfolyamból indulnak ki.
Rosszabb a helyzet, mint azt gondolnánk: teljesen kipakolt államkassza várja az új kormányt, ráadásul az sem biztos, hogy a napvilágra került költségvetési adatok fedik a magyar valóságot. A közzétett államháztartási adatok alapján persze látszik, hogy a kormány kapkodott, s előre hozta a kifizetéseket, intézkedései pedig sokat ártottak a nemzetgazdaságnak. Mindebből jövőre logikusan adóemelés, áfavisszatartás és megszorítás következik.
Nem a véletlen műve, hogy a magyar gazdasági szakemberek többsége aggodalommal tekint a negyedéves hiányadatokra. Hangsúlyozzák, hogy az új kormánynak feltétlenül komoly korrekciókat kell végrehajtania a költségvetésen. Ugyanakkor számos elemző úgy véli, hogy az esetleges költségvetési megszorítási intézkedések hatása az idei büdzsére igen szerény marad. Az aggodalmak persze jogosak. Nem csupán a technikai malőrök miatt nő a deficit, hanem a gazdaság strukturális problémái miatt emelkedik folyamatosan. Hiszen több – amúgy egymással összefüggő – gazdasági problémával is kénytelen szembenézni az új hatalom. Nemcsak a pénzügyi gondokról van szó, hanem mély, strukturális hibákról. A foglalkoztatási szint alacsony, a közterhek rendszere pedig nem segíti a foglalkoztatás jelentős bővülését. Baj van az adórendszerrel, hiszen a magyarországi adók jellemzően magasak, és az adózás szerkezete sem korszerű. Ráadásul az alig négymillió adózó számára bonyolult is. Csapdába került tehát a magyar gazdaság: a négyszázalékos növekedés üteme nemcsak lassú a többi kelet-közép-európai ország teljesítményéhez képest, hanem annak egy része, hozzávetőleg a GDP egy százaléka, az állam által felvett hitelből táplálkozik. Utóbbi persze tovább pörgeti az amúgy is magas adósságot. Tény: míg a kilencvenes évek végén Magyarország a közép-európai régió éllovasának számított, addig most a sereghajtók közé tartozik. Egyre sürgetőbb, hogy megoldást találjunk a problémákra. Így vannak ezzel a gazdasági érdekképviseletek is, amelyek már a múlt héten is jelezték: tárgyalóasztalhoz ülnének az ellenzékkel és a kormánnyal rögtön a választásokat követően. A feladat adott: mielőbb konszolidálni kell az egész államháztartást, vagyis rendbe kell tenni az állam pénzügyeit.
A következő kormány azonnali dolga lesz tehát a helyzetet orvosolni, ám erre konkrét javaslatok akkor születhetnek, ha az államháztartás valós helyzete napvilágra kerül. Az új kormány legsürgősebb feladatai közé tartozik az államháztartás valós diagnózisának felállítása és egy hiteles konvergenciaprogram mielőbbi kidolgozása. Mint azt említettük, a rossz államháztartási adatok csak egy részét jelentik a problémának. Gond ugyanis, hogy megkérdőjeleződik, pontosan mit is takarnak a számok. S miután a magyar állami statisztikai rendszer nemzetközi megítélése nem jó, a szakemberek nemigen bíznak meg a számokban.
Nem kerülhetjük meg a forint gyengülésének témakörét sem. Szögezzük le: önmagában az még nem jelent tragédiát, hogy átmenetileg gyengül a nemzeti valuta. A baj az, hogy nem erre rendezkedett be a gazdaság, és hogy ez nem egy tervezett, az exportot ösztönző stratégia következménye, hanem a pénzpiaci szereplők idegességének a jele. Gazdasági szakemberek attól tartanak: az egyes elemzők által emlegetett 282 forintos euró még nem is a vége a forintgyengülésnek. Olyan trend bontakozhat ugyanis ki, amelyben visszaerősödik ugyan a forint, mert a magyar kamatszint még mindig vonzó a befektetőknek, de az erősödést újabb és újabb gyengülés követi, és a korábbi szintre már nem tud „viszszamenni” a magyar fizetőeszköz. Rögzítsük tehát: a forint stabilitása komoly veszélyben van, és nem látszanak a költségvetési reform előkészületei sem; a közvélemény tájékoztatásáról és az intézkedések előkészítéséről sincs szó.
Sürgősen lépni kell az államháztartás rendbetétele felé; jobb lenne, ha ezt pótköltségvetés, nem pedig átcsoportosítások vagy ideiglenes megoldások keretében tennék meg. A szakértők nyilatkozataiból jó előre lehet jelezni a szükséges lépések irányát. Többek között adócsökkentésre, a szociális kiadások mérséklésére, a közalkalmazottak létszámának csökkentésére van szükség. Nyilvánvaló az is, hogy ezen intézkedéseket társadalmi vitának kell megelőznie. Nagy kérdés, hogy meglesz-e a politikai szándék, és a külvilág mennyi pihenési időt ad egy új kormányzatnak. Ne feledjük azt sem, időközben a világgazdaságban is zajlanak az események, és ha az amerikai kamatszint – az elemzői várakozásoknak megfelelően – öt százalék fölé megy, akkor a magyar hat-hét százalékos kamatszint már nem is lesz annyira vonzó. Ez pedig a magyar kamatszint emelkedéséhez vezethet.
Akárhogyan alakul is, véget kell vetni annak a felelőtlen állami pénzügyi politikának, amely az ország eladósodását eredményezte, és hazánkat az unió pénzügyileg legfegyelmezetlenebb tagjává tette. Bármilyen színezetű kormány kerül is hatalomra, mindenképpen alapvető gazdasági fordulatra van szükség.
Minél előbb, annál jobb. A halogatás ugyanis még nagyobb kárt okoz.
Kifizetődőbb, ha egy új fordulattal magunk térünk át új gazdaságra, mintha a gazdaság szereplői kényszerítik ki azt. Emellett a pénzpiacok és a pénzügyi befektetők bizalmának a visszaszerzése is alapvető célkitűzés.
Végezetül tehát még egyszer: az államháztartás reformja nem késleltethető tovább. Az átalakítás azonban nem kell hogy kifejezetten fájdalmas legyen. Ésszerű lépésekkel tudniillik az áldozat minimalizálható. Üres kassza esetén is.