Átcsoportosítás a Fehér Házban

Először a fehér házi irodavezető, Andy Card távozott, most Scott McCellan szóvivő, sajtótitkár – tagadhatatlan, hogy a népszerűségét vesztett George W. Bush elnök körül a „látványos” pozíciókban változások történnek, de az már sokkal nagyobb kérdés, hogy valójában mi áll a manőverek mögött. Menekülés a süllyedő hajóról – merülhet fel Amerika-ellenes nézőpontból, ami logikus gondolkodást tükrözne, ha Európáról lenne szó, ám nem állja meg a helyét az Egyesült Államokban, ahol aligha következik el egykönnyen a feladás pillanata. Az elnök ugyan már túl van mandátuma delelőjén, s nyilván foglalkoztatja a politikai hagyaték kérdése, ám stratégiai terveit is szem előtt tartja. Márpedig a tervek megvalósulásának egy fontos feltétele van: fenn kell tartani a törvényhozásban meglévő republikánus többséget, lehetőleg mindkét házban. Ha ez a célkitűzés – amelynek próbaköve a novemberi félidős választás – elbukik, és a demokraták átveszik az irányítást, félbeszakadhat Bushék nagy ívű terveinek megvalósítása.
Ha a személycseréket ebből a szemszögből nézzük, majd kiegészítjük azokat a „róka”, Karl Rove elnöki politikai tanácsadó áthelyezésével, akkor látszik, hogy a Bush-adminisztráció ugyan defenzívában van, de az átcsoportosítás tervezetten zajlik. Rove látszólag eltávolodik az elnök ügyeitől, de a valóságban csak oda helyezik át, ahol a főnökének most a legnagyobb szüksége van rá: a novemberi törvényhozási választási harc fehér házi „stratégája” lesz. Márpedig a jogosan reménykedő demokraták számára ez támadó lépésként is felfogható, hiszen Rove korábban mindig az a harcos volt, aki a „kesztyűt levéve” rontott liberális ellenfeleinek. Bár módszereit joggal nevezték tisztességtelennek, a fogyasztói mechanizmusok vezérelte demokratikus csatamezőn csak élt a lehetőséggel, és gátlástalanul kihasználta a teljes játékteret, előszeretettel és hatékonyan alkalmazva a dezinformáció és a hitelrontás eszközeit.
A liberális többségű média számára McCellan golyófogó volt, az a fajta figura, akibe mindenki belerúg. Nem csoda, hogy az utóbbi időben pszichésen már a határértékre került, s ez az őszi megméretés előtt elégtelen teljesítmény attól a tisztségviselőtől, akinek aktívan kellene játszania a „sajtóelhárítás” szerepét, szenvtelenül fedezve az elnök botrányokkal terhelt kulcsembereit. Egy „új” arc – lapzártánkkor még nem ismert, hogy ki is lesz az utód – mindig kizökkenti a támadókat, ami éppen elég lehet novemberig.
Hogy Bush ezen túl még mit tesz meg a siker érdekében, egyelőre nem látható tisztán. Egyesek szerint nem ártana megszabadulni Donald Rumsfeld védelmi minisztertől, az ellentmondásos iraki háború „arcától”, hogy „áldozatával” éppen a háborúellenesek – így a demokraták – vitorlájából fogja ki a szelet.