Az ártatlanság vonala

A mai napig nem tudni, miért válhatott az allergia az elmúlt évtizedek leginkább növekvő betegségcsoportjává. Szerepet játszik ebben az öröklés, a gazdasági-szociális és a külső környezet, a lakáskörülmények, a családnagyság, a táplálkozás, a sérülékeny, sikerorientált, ezért sokszor frusztrálódó psziché és még sok más tényező. A pontos választ azonban nem tudjuk: valószínűleg nincs is egyetlen helyes válasz – vezette be előadását Nékám Kristóf allergológus.

Számos történelmi alakról leírták, hogy valamilyen érzékenységben szenvedett. A feljegyzések szerint a hatezer évvel ezelőtt élt Menész egyiptomi fáraó a méhcsípésre, Hippiász az i. e. V. században a virágporra volt érzékeny. Az allergológiai tankönyvek bevezetőiben még két klasszikus esetet emlegetnek. Britannicus történetét, aki amint lóra ült, könnyezni, az orra pedig folyni kezdett, ami miatt képtelen volt lovagolni, így császár sem lehetett belőle. (Helyette mostohatestvére, Néró formálta át az ókori Róma történelmét.) A másik III. Richárd esete, aki állítólag eper fogyasztása után fellépő csalánkiütéseit használta fel fondorlatos politikai céljainak megvalósítására. Az allergiás kór mechanizmusát sokáig mégsem ismerték, ennek pontosítása csak a XX. században kezdődött meg. A behatóbb vizsgálatok a XIX–XX. század fordulóján kezdődtek, ezek eredményeképpen már ismerjük azokat a reakciókat, amelyek a bőr, a nyálkahártya, illetve a gyomor-bélrendszer tüneteihez vezetnek.
Ma már tudjuk, hogy az allergiás betegségek több szervrendszert is érinthetnek. A legtöbb embert, a lakosság 15–25 százalékát is érinthetik a felső légutak, tehát az orrjáratok és az orrmelléküregek allergiái. Szintén elterjedtek a bőr különböző allergiás folyamatai, például a fémérzékenységek, az ekcémák és más bőrbetegségek, valamint a tartós csalánkiütések, amelyek együtt az allergiás betegségek mintegy 20 százalékát teszik ki. A harmadik legelterjedtebb a szem különféle allergiáinak csoportja, amelyeknek fele önmagában, másik fele orrtünetekhez kapcsolódva jelentkezik, sokszor szerencsére csak enyhe tünetekkel. A társadalom négy százalékát érintik a különböző táplálék- és gyógyszerallergiák. Ezek közös vonása, hogy kiváltóik általában az emésztőrendszer közvetítésével kerülnek kapcsolatba az immunrendszerrel, és külön-külön is a lakosság több mint két százalékát betegítik meg. Szintén ide sorolható az asztmás tünetegyüttes, amely az ismert adatok szerint a hazai felnőtt lakosságnak csak 1,8 százalékát érinti. (Külföldön ez a szám magasabb.)
Egyre inkább tapasztaljuk az allergia „személyes globalizációját” is, tehát azt, hogy többféle allergiás tünet fordul elő ugyanabban a személyben, magyarán egy ember több dologra is allergiás. Ráadásul a nyugtalanító számok mögött egy még veszélyesebb tendencia is megbújik: az előfordulási gyakoriság növekedése. Míg korábban egy adott allergiafajta gyakoriságának megduplázódásához akár 20–25 év is kellett, a mostani generáció életében ehhez esetleg 10–15 év is elegendő lesz. Ma az allergiák világszerte a lakosság negyedét-harmadát érintik úgy, hogy az utolsó huszonöt évben kétszer megduplázódott a számuk, óriási életminőség-romlást okozva. Így nem meglepő, ha az allergia mint egészségügyi gond egyre fontosabb helyet vív ki magának.
Jogos a kérdés, hogy meddig leszünk még allergiásak, de a válaszhoz tudnunk kellene, hogy mitől válunk azzá és miért pont ennyien. A gyors növekedés ugyanis nem az egész világra jellemző, hanem elsősorban az iparilag fejlett, nagy energiaigényű, sokat közlekedő társadalmakra, amelyekben kevesen élnek mezőgazdaságból vagy vidéken, s a legtöbben a szolgáltatásokban tevékenyek városias településrendszerekben.
Azt már tudjuk, hogy az ilyen betegségek kialakulásában általánosan négy tényező játszik fontos szerepet: genetikai és környezeti tényezők, az életmód és az egészségügyi ellátás. Bizonyos genetikai tulajdonságokat prediszponáló, hajlamossá tevő tényezőként ismerünk, viszont a gyógyszerek és táplálék-adalékanyagok, -kiegészítők, kozmetikumok, háztartási kemikáliák alkotórészei már valóban okozói a betegségnek. Minden mást a szoptatástól a parazitafertőzésekig járulékos, úgynevezett trigger tényezőként foghatunk fel.
Fontos tényező az allergiák kialakulásában az öröklés is, bár maga a betegség nem öröklődik, csak a hajlama, tehát a megbetegedés elkerülhető. Abban a családban, amelyikben az egyik szülő allergiás, a gyermekeknek legalább 20 százalék esélyük van az allergiára, amelyikben pedig mind a két szülő allergiás, elérheti akár az 50 százalékot is. Ha mindkét szülőnek ugyanolyan allergiája van, a gyermekek veszélyeztetettsége elérheti a 60–70 százalékot. De nem lehet kizárólag ezt okolni a betegség terjedéséért, hiszen a hajlam öröklődik, nem a betegség, és a külső tényezők is beleszólnak abba, hogy allergiás lesz-e a gyerek.
Egyre több örökletes tényezőt ismerünk, de a külvilági hatásokat ma sem látjuk át teljességükben. Mindössze annyit tudunk: minél több az allergiát kiváltó anyag (allergén), és minél több légszennyezés van a környezetünkben, annál nagyobb (ebben az esetben a légúti) allergiák valószínűsége.
Az iparosodás is elősegítette az allergiák gyakoribbá válását – ezt mutatja számos megfigyelés. Az iparilag szennyezett levegő betegségkiváltó hatását már az 1870-es években leírta az allergológia egyik klasszikusa, Charles Blackley angol orvos, aki a vaskohóban dolgozó és a kohók környékén élő munkásokat és családjukat vizsgálta. Japánban 1987-ben jelentek meg először drámai adatok, amelyek arra mutattak rá, hogy a forgalmas autópályák közelsége sokkal inkább allergiás tünetekhez vezet, mint a pollent termelő növények közelsége. Az allergiás légúti betegek aránya csupán kissé emelkedik agresszív, nagy mennyiségű pollen tartós jelenléte esetén (cédruserdő), míg lényegesen jobban a városi környezetben és különösen a nagy közlekedési terhelésű részeken (autópálya mentén).
Ugyancsak korlátozottak világszerte a lehetőségek a környezetszennyezés mérséklésére vagy pollentérképünk átrajzolására, beleértve a gyomnövényeket is. A pollenek mindenütt fontos szerepet játszanak a légúti, sőt újabban az ételallergiák kiváltásában is, de hogy konkrétan melyik pollen, azt földrajzi-klimatikus, településszerkezeti, mezőgazdasági tényezők határozzák meg: Skandináviában a nyírpollen vezet (nálunk is szerepet játszik, de nem tartozik a legfontosabbak közé); Angliában a fűpollen (Magyarországon a gyomok után a második helyen következik), mediterrán területeken az olívapollen (nálunk jelentéktelen).
Amúgy nem a földrajzi-klimatikus viszonyok teszik hasonlóvá az allergia-előfordulási gyakoriságot, sokkal inkább az, hogy két ország mennyire hasonló gazdasági-iparosodottsági szinten áll (ami egyébként a környezetszennyezettség és az egyéni életstílus döntő szerepét támasztja alá). Megfigyelték ugyanis, hogy egy régió fejlődésével az allergiák száma is növekedik, mégpedig a szocioökonómiai státussal összefüggő, eltérő mértékben. Egy ghánai felmérésben azt találták, hogy a városi szegények között félannyian voltak azok, akik fokozott hörgőreaktivitástól vagy asztmától szenvedtek, mint az ottani gazdagok között.
Ezzel szemben az egyéni életvitel szerepe nehezen határozható meg az allergia kialakulásában. Felettébb összetett kérdésről van szó – ide tartoznak a lakásviszonyok, például hogy hányan laknak egy szobában; a munkakörülmények, ugyanis vannak kifejezetten allergiaveszélyes foglalkozások, ahol számos vegyi anyaggal kerül kapcsolatba a dolgozó, mint például a fodrászok vagy a festőműhelyekben dolgozók; étkezési szokásaink, mivel a túlsúly és a mozgáshiány ismert allergia-elősegítő tényező.
Növeli a későbbi allergiarizikót az antibiotikumok indokolatlan fogyasztása is, amely megváltoztatja az allergiáktól is védő normális bélbaktérium-összetételt, és nagy valószínűséggel „tisztaságmániánk” is, amellyel kiirtjuk környékünkből azokat a baktériumokat, amelyek szükségesek az ember immunrendszerének normális fejlődéséhez. Az újszülött ugyanis hajlamot hoz, de még akkor sem allergiás ab ovo, ha allergiával sújtott családba születik. Valamennyi nagy allergiás kórkép esetében világosan látszik azonban, hogy az allergiák kezdete jellemzően a gyermekkor, kamaszkor.
Úgy tartjuk, a lakosság harmada szenved allergiás tünetektől. De ezenfelül még legalább 10–20 százalék számára elkerülhetetlen az allergének hatására kialakuló szenzibilizálódás, azaz érzékenység kialakulása, amellyel a szervezet átlépi az immunológiai „ártatlanság” határvonalát. Ezután valahányszor találkozik az allergén anyaggal, mindig képes lesz reagálni, mert az érzékenység részeként kialakul az immunrendszer emlékezete is. Ez a tulajdonság életfontosságú, mert így emlékszünk egy fertőzésre, amelyen már átestünk, így az adott kórokozóval szemben védetté válunk. Az allergia ugyanerre a memóriára épül, csak a végeredmény biológiailag haszontalan és túlvezérelt.
Mit lehet tenni az allergiaszezon alatt? Van, aki keveset tartózkodik a szabadban. De szó sincsen arról, hogy az allergiás otthonába zárkózva megmenekülhet az allergiától. 1967 óta ismert a kárpitokban, a szőnyegpadlóban, a függönyökben, de elsősorban az ágyneműben élő atkák allergiakiváltó szerepe. Ezeknek az élőlényeknek a száma a változó fűtési és szellőzési szokások miatt nő, s ezzel emelkedik a beltéri levegőben az asztmát, krónikus náthát kiváltó fehérjék koncentrációja is. Újabban a svábbogarak is allergiakiváltó tényezőnek számítanak, a macska- és kutyaszőr ilyen szerepe is jól ismert. Míg azonban a kedvenc macskától, ha nehezen is, de megválhatunk, ha az atkákat akarjuk felszámolni, csak rövid távon érhetünk el sikereket.
A valódi megelőzésre két lehetőségünk van: az allergének távol tartása (gyomirtás), illetve az életstílusunkkal összefüggő allergia-elősegítő tényezők (dohányzás vagy túlsúly) kerülése. Sajnos a növekedés világszerte érvényes számai azt mutatják, hogy kevés sikert értünk el ezeken a területeken.
Így két további lehetőség marad: az egyik a társadalom, különösen a veszélyeztetett családok, az egyének és a betegek részletes, széles körű, hatékony és folyamatos felvilágosítása az allergiák természetéről, a lehetséges elkerülés elveiről; illetve a gyógyszeres terápia. A két gyógyszercsalád, amelyre az allergia kezelése a legtöbb beteg esetében épül, az antihisztaminok és a helyileg (orrban, alsó légutakban) alkalmazott szteroidkészítmények. A legerősebb gyulladáscsökkentő hatással ez utóbbiak rendelkeznek, ám sokan húzódoznak alkalmazásuktól ismert mellékhatásaik miatt (pedig a mai gyógyszereknél ezeket már kiküszöbölték). A legfontosabb, hogy ezek az anyagok hatékony csökkentői az allergiás tüneteknek, hatékony gátlói a szervezetben zajló allergiás gyulladásnak, ezért bátran ajánlhatók.
Ma a legtöbbünk számára a modern gyógyszerek jelentik a kiutat az allergiák terhei, életminőség- és teljesítőképesség-rontó hatásai alól, amelyek nemcsak a tüneteket enyhítik vagy szüntetik meg, hanem képesek a háttérben, a szövetekben, a vérben zajló allergiás gyulladás fékezésére is. A korlátok között tartott allergiás gyulladás azt jelenti, hogy a betegség súlyossága csökken, tünetei enyhébbek; csak magasabb pollenkoncentrációnál jelentkeznek, nem terjednek át az első szerv után másokra is, nem lesz a betegnek évről évre több túlérzékenysége és így több elkerülnivalója. A pontos diagnózis és a hatékony kezelés érdekében természetesen el kell menni orvoshoz.
Ha évente 150 ezer új szénanáthással számolunk, akkor az új szénanáthás betegek száma óránként 17-tel növekszik; ez idő alatt két új asztmás beteg lesz (17 240 fő 2004-ben). Ez alatt az egy óra alatt asztmában szerencsére nem hal meg senki (1423 fő, 2004-es adat), ehhez átlagosan még öt óra kellene. A világon azonban óránként 21-22 beteg hal meg asztmában. Pedig ugyancsak egy óra alatt valamennyi allergiánk gyógyszeres kezelésére elköltünk 2,4 millió forintot, csak ebben a percben is, amíg ezt a hosszú mondatot valaki elolvassa, 40 ezer forintot…
Mégis mit tehetünk azért, hogy gyermekeink között kevesebb allergiás legyen? Két javaslat kristályosodott ki az utóbbi években: a hajlamtól mentes családokban csak a passzív dohányzás megakadályozása és a szoptatás az, aminek a fontosságát valamennyi vizsgálat alátámasztja. Ezt allergiára hajlamos családok újszülöttjeiben a lakás allergénterhelésének csökkentésével kell kiegészíteni. Ha a csecsemő anyatejet kap legalább 4–6 hónapos koráig, elkerülve az idegen táplálékokat, ha a környékén senki sem dohányzik (a szülők dohányzása akár 3–8-szoros kockázatot is jelent a gyerekre nézve), ha nincs a közvetlen környezetében háziállat, akkor javítjuk esélyeit, hogy később se váljon allergiássá, ez azonban sokszor nem sikerül.
Az optimista válasz a feltett kérdésre, hogy fogantatásuktól felnőttkorukig kell a gyermekeink számára optimális, allergiakerülő körülményeket biztosítani. Ehhez jóval többet kellene világszerte kutatásra költeni, folyamatosan új, hasznos információkat kell közreadni, illetve kialakítani gyermekeinkben (természetesen magunkban, személyes környezetünkben is) a környezet- és egészségtudatos gondolkodásmódot. Hogy ez milyen hosszú időt igényel, nehéz megbecsülni, de hogy rajtunk múlik, az cáfolhatatlan.

A fenti szöveg az április 24-én elhangzott előadás rövidített változata. Megtekinthető 29-én (szombaton) 10.40-kor a Duna Televízió és 30-án (vasárnap) 10 órakor az MTV, valamint 02.15-kor az M 2 műsorán. A következő előadást május 8-án 19.30-kor a Jövő Háza Teátrumban (Budapest II., Fény utca 20–22.) Kampis György tartja Újra győz az evolúcióelmélet? címmel. A részvétel ingyenes, az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.