Barát és künde

XIII. budapesti nemzetközi könyvfesztivál

Hász Róbert, a Vajdaságból áttelepült, Szegeden élő fiatal író harmadik regénye, A künde a magyar történelem régmúltjába vezeti az olvasót: a honfoglalás és az államalapítás közötti kusza időkbe, a kendék/kündék és a gyulák világába. Erről az átmeneti korról nagyon kevés dokumentum maradt fönn, történészeink is bizonytalanok abban, hogy pontosan hogyan is történt az a folyamat, amikor az ősi uralkodási rendet, a kettős fejedelemség gyakorlatát fölváltotta a nyugat-európai mintájú államszervezés. A kettős fejedelemség szokása szerint 904-ig ugyanis a kende tartotta a kapcsolatot az ég és a föld között, az ő kezében összpontosult a szakrális hatalom, a gyula pedig hadúrként e világi uralkodó volt.
Hász Róbert könyve az augsburgi csatavesztéstől Géza fejedelem trónra lépéséig idézi föl a magyar történelem e töredékesen ismert korszakát. A regényben a Sankt Gallen-i apátság ifjú krónikása írja, illetve meséli el annak a szerzetesnek az útját, aki 963-ban próbálta eljuttatni XII. János pápa levelét a „türkökhöz”, azaz a magyarokhoz. Ki ez a titokzatos szerzetes? Miért beszéli, illetve beszélheti egy pápai követ, egy Sankt Gallen-i szerzetes a nyelvünket? Miért ismerik fel benne az ősmagyarok a bajorok által korábban tőrbe csalt és legyilkolt Kurszán künde vér szerinti örökösét? S vajon a Pannóniai Stephanus szerzetesből pogány kündévé váló Csaba megtalálhatja-e népét a nagy hegyeken túl?
Az író nem hagyományos történelmi regényt írt, hanem a legjobb posztmodern áltörténelmi regényekhez – például az Umberto Eco-i prózához – hasonlóan egy lehetséges történetsort mesél el, miközben a történelmi környezetet és a valóságos történelmi szereplőket illetően nagyon is törekedett a korhűségre. A kilencszázas évek európai erőviszonyai mellett roppant érzékletességgel rajzolja meg a honfoglaló, államalapító magyarság társadalmát hatalmi viszonyaitól, vallási-szakrális rítusaitól a mindennapi élet legapróbb tárgyi környezetéig. Megismerjük családszerveződésüket, szokásaikat, földbe ásott házukat, pompás jurtájuk berendezését éppúgy, mint az íjkészítés tudományát. Ha csak ennyi volna A künde, már ezért a rengeteg történelmi ismeretélményért érdemes lenne elolvasni.
A regény a fikció és a valóság határán játszódó történettel próbálja rekonstruálni, hogyan élhették meg eleink az ősi uralmi rend megbomlását, s mi lehetett a valóságos, történelmi szerepe Kurszán kündének és Árpád gyulának. S míg a szerzetesből fokozatosan kündévé váló titok övezte pápai küldött bejárja a korabeli Magyarországot, nemcsak az elhallgatott és kényelmetlen rejtélyek lepleződnek le, hanem kirajzolódik egy mély válságban élő társadalom képe is. Lépten-nyomon vezérek cselszövéseibe, fondorlataiba botlani, miközben az Európát hódító hajdan büszke köznép reményét vesztve önpusztító letargiába süllyed.
Az író a posztmodern regénytechnika eredményeit fölhasználva olyan korszerű, mához szóló, nagyívű regényt hozott létre, amelyben visszaadja a történet és a történetmesélés örömét és a nemzeti mítoszokhoz való jogot. Hász Róbert korábbi regényei, az 1997-es Diogenész kertje és a 2001-es Végvár az elmúlt években jelentős sikereket értek el Franciaországban és Németországban – a hibátlanul komponált A künde című új könyve okkal számíthat a magyar olvasók figyelmére.
(Hász Róbert: A künde. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 2500 forint)