Egy makacs ember Szatmárból

A mátészalkai választókerületben csupán egy hajszálon múlott, hogy mégis lesz második forduló, hiszen Fülöp István, a Fidesz– KDNP képviselőjelöltje a szavazatok 48,73 százalékát szerezte meg. Elismerés ez a térséghez ezer szállal kötődő politikusnak, aki a város korábbi alpolgármestereként és országgyűlési képviselőként rendkívül sokat tett a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistérség felzárkóztatásáért.

Nemrégiben hallottam egy telefonbeszélgetését, amelyben „makacs szatmári parasztgyereknek” tartotta magát. Valóban ilyen?
– Tanár szülők gyermeke vagyok, s nehéz sors jutott nekünk, ugyanis apai nagyapám a Horthy-korszakban rendőr volt, ezért a régi rendszerben mellőztetésben volt részünk, anyai nagyapámat pedig kulákká nyilvánították. Jármihoz és Papos településekhez köt a gyermekkorom, s 1968-tól kezdve pedig Mátészalkán élünk. Szegény vidék ez, amely különös makacsságot ad az embernek. Tanárképzőt végeztem, majd később református hitoktatói diplomát szereztem. Matematikát és rajzot tanítottam a helyi szakközépiskolában egészen 1994-ig, amikortól számítva nyolc évig a tizennyolcezer lakosú Mátészalka alpolgármestere voltam. Helyi politikusként és országgyűlési képviselőként is e magammal hozott szívóssággal próbáltam a jó ügyek mellett kiállni.
– Finoman szólva a településnek rossz hírét keltette a korábban ismert „mátészalkai fekete vonat” kifejezés. Ettől eltekintve, néha a város neve a szegénységet és elmaradottságot is szimbolizálta. Mit tudott alpolgármesterként ez ellen tenni?
– Mátészalka környékén meghatározó roma közösség él, akik korábban a Mátészalkáról induló személyvonattal jártak fel a fővárosba dolgozni. Amikor a vonat befutott a Nyugatiba, százával, ezrével szálltak le róla a munkába induló emberek – innen tehát ez az elnevezés. Mátészalka ismert még szülöttéről Strassznov Ignácról, aki olyan nagystílű szélhámos volt, hogy eladta a Lánchidat és a Váci utcát, s a „Mátészalka gyászban van” népballada is ismertté tette a település nevét. Ugyanakkor arról is kell szólnunk, hogy a csonka Magyarország területét nézve a településen valósult meg az 1880-as évek végén először az elektromos világítás. Ma már ez a város és a környéke nem erről ismert. Alpolgármesterségem idején tűztük ki azt a célt, hogy Mátészalka a szobrok városa legyen, ezért minden évforduló alkalmával neves művészek szobrait avattuk fel. Igy lett Hét vezér díszkútunk, amelyben Árpád vezért pajzsra emelik, az országban elsőként Kálvin- és Kölcsey-szobrunk, Szent István-lovasszobrunk, vagy háborús hősöknek emléket állító köztéri alkotásunk. Érdekes módon a trianoni tragédia Mátészalkának „kedvezett”, hiszen több időszakban is a csonka Szatmár és a csonka Bereg központja, megyeszékhelye lehetett, így épült kórház, bíróság és megyeháza a településen. 1969-ben a település város lett, s az új gazdasági mechanizmusban fejlődésnek indult. Az optikailencse-gyártás, a tejipar és a bútorgyártás ebben a korszakban telepedett meg itt, s az elmúlt évtizedekben sikerült ezeket az üzemeket újra talpra állítani, így ma már közel háromezer mátészalkai és környéken élő ember dolgozik itt. Önkormányzati vezetőként az utak építését, iskolák felújítását, beruházások indítását és segítését, és az ipari park létrehozását tartottam fontosnak.
– Egyesek szerint már országgyűlési képviselőként a kis posták bezárása elleni tiltakozásnak is élharcosa volt.
– Önálló indítványaimban a térség mezőgazdasági helyzetével, a postai ellátás átalakításával és a vasúti közlekedés problémáival foglalkoztam. És itt kapcsolódnék a fekete vonatos elhíresüléshez, hogy lám, ma már interpici járat mellett intercity járatokkal is eljuthatunk Budapestre, és bár a Magyar Posta a 2000-es lélekszám alatt akart mozgópostát indítani, ezt a tervüket módosították, s csak a 600 lelkes településeken vezették be. Parlamenti munkám eredményeként a Mátészalkai Területi Kórház új pavilonnal bővül. Elindítottam a „magyar gyümölcsöt minden gyereknek” akciót is.
– Ön 1988. november 12-én a lakiteleki nyilatkozat hatására belépett az MDF-be, 2002-ben az MDF–Fidesz közös jelöltjeként került be az Országgyűlésbe, s 2005. május 15-től a Fidesz-frakció tagja. Mit szól az első forduló óta bekövetkezett eseményekhez?
– 1988-ban egy olyan mozgalomba léptem be, amely a nemzet sorsáért aggódott, s az eladósodásból próbált kiutat keresni. Az MDF hazájáért aggódó, a nemzeti és keresztény értékekért keményen síkraszálló párt volt, s ma mindezt a Fideszben találom meg. Bízom abban, hogy az MDF elnöksége mégis nemzeti érdekekben gondolkodik, s belátja azt, hogy ellenkező esetben az MSZP-nek hajtja a szelet. Véleményem szerint, ha a jelenlegi kormány marad, akkor a nyolcvanas évekből ismert módszerek élednek fel, azaz a konzervatív oldal képviselőit megpróbálják majd pénzügyileg ellehetetleníteni, az orvosokra pedig gyakori ügyelet, a pedagógusokra pedig problémás osztály vár majd. A vállalkozókat az APEH riogatja, s a hatalmat két dolog motiválja majd, az érdek és a félelemkeltés.