Freskós templom az abaúji Csécsen

Rejtőzködő Magyarország

Az egykori Abaúj vármegye ma Szlovákiához tartozó részében, Kassától délnyugatra található Csécs (Cecejovce). Alig ezer, túlnyomó részben magyar lakosú község, amelyen áthalad a Bódva-völgyi vasutat a negyedmilliós várossal összekötő szárnyvonal. 1940 és 1944 között magyar államvasúton Miskolc felől erre is el lehetett jutni Kassára.
Először 1317-ben szerepel írásban a település – „Cech” alakban – az esztergomi érsek birtokaként; ekkor az egri káptalannak fizetett tizedet. 1332–1335 között plébániája is felbukkan dézsmaösszeírásban, a ma is meglévő templom azonban korábban, a XIII. század utolsó évtizedében épült. Az 1896-ban megjelent, Borovszky Samu szerkesztette megyemonográfia jelzi, hogy „katolikus temploma nagyon régi”, a művészettörténeti szakirodalom mégis mostohán bánik vele. A legújabb kiadású Szlovákia-útikönyvből úgyszintén kimaradt ez a jelentős művészettörténeti emlékhelyünk.
E jellemzően késő Árpád-kori egyhajós, négyszögletes szentélyű templomot gótikus falfestményei emelik magas rangra. Keletkezésük háttértörténete az 1312. június 15-én a falutól nem messze, Rozgony mellett lezajlott csatával kezdődik. Öt évvel korábban a rákosi országgyűlés trónra emelte Károly Róbertet, akinek hatalmát azonban a Dunántúl és a Felvidék oligarchái nem hajlottak elismerni. 1311 őszén meghalt az Aba nembeli Amadé nádor, akinek fiai megszegték az Anjou uralkodóval kötött – amúgy csak formális – megállapodást, és a felső-magyarországi tartományúrral, Csák Mátéval szövetkeztek. Ám a király – várospártoló politikájának köszönhetően – szövetségesekre talált a szepesi szászokban és a kassai polgárokban, és segítségükkel leverte a lázadó Amadé fiakat. Az abaúji ütközet a XIV. századi magyar politika fordulópontjává lett: az uralkodó nagylelkűen megjutalmazta híveit, történelmi családok nagy ívű karrierjét, városok felvirágzását alapozva meg ezzel.
A Kassa és fiókmezővárosa, Szepsi közé eső Csécs falu templomának kegyurát az uralkodóhoz hű nemesek közt kell keresnünk az 1330–1350-es évek között, amikor az itáliai ízlésű freskók készültek. A hajó falán Szent Mihály arkangyal képe mellett az Újszövetségből vett jelenetek láthatók: a szent család menekülése Egyiptomba, majd a húsvéti történések korabeli „képregénye”. A diadalív fölötti mezőt a diadalmas, világbíró Krisztus képe uralja. Egy töredékes képmezőn pedig mintha a Felvidéken különösen kedvelt Szent László királyunk alakját ismernők fel.
Zsigmond uralkodása (1387–1437) kezdetén még Debrői István tulajdona volt Csécs, majd az 1400-as évek elején Perényi Péter kapta királyi ajándékul. 1427-ben 53 család élt a településen, amely a török hódoltság alatt elnéptelenedett. XVIII. századi magyar telepesek építették újjá a régi templomot a protestáns liturgiának megfelelően. Barokk stílusú bútorzata után 1773-ra készült el a festett kazettás, feliratos deszkamennyezet az elpusztult boltozat helyébe. Egyszerű, ácsolt harangtornya új.