II. János Pál összes művei

Húsz kötetben jelenik meg lengyelül Karol Wojtyla életműve. Most kerül az olvasók elé a sorozat első darabja, II. János Pál tizennégy enciklikája. Halálának első évfordulója alkalmából szerte a világon megemlékeztek Róma püspökéről, akinek kivételesen fontos szerep jutott az elmúlt század utolsó évtizedeinek a történetében. Közép-Európa sok millió polgárának – hívőnek és ateistának, katolikusnak és protestánsnak – jelentettek biztatást szavai a kommunista zsarnokság idején.
Magyarországon érezhetően tartott tőle a hatalom a nyolcvanas évek elején. Amikor Macharski krakkói érsek 1983 őszén arra tett célzást az esztergomi bazilikában, hogy II. János Pál szívesen fogadna egy meghívást, a cenzúra még a katolikus Új Embernek sem engedélyezte közölni e szavakat. A magyar szellemi élet egyébként – eltekintve a katolikus teológusoktól és egyházi fórumoktól – alig vette tudomásul, hogy nemcsak egyházfő volt Karol Wojtyla, hanem filozófus, költő és drámaíró, a lengyel nyelv nagy hatású művésze. Nálunk sokan elsősorban a nyugati sajtó címkéi alapján alkottak róla véleményt, a konzervatív-modern szembeállítás egyszerűsítő és félrevezető tengelyén.
Természetesen megjelentek magyarul is a pápa enciklikái és nem egy irodalmi alkotása, ám érthetetlenül kis visszhangot keltettek itthon. Pedig gazdag, több rétegű irodalmi és gondolkodói életműről van szó: lírai költeményekről, drámákról, költői traktátusokról, kritikai írásokról, filozófiai, etikai tanulmányokról. Az ezredforduló emberének alapvető kérdéseire kereste bennük a választ, univerzális problémákra a lengyel és közép-európai történelem megszenvedett tanulságaival. A nemzet például – hogy egy szálat ragadjunk csak ki – II. János Pál megközelítésében mindenekelőtt kulturális jelenség. Emlékezet és identitás című könyvében (2000-ben foglalta össze gondolatait kérdésekre válaszolva) fejtette ki: „A »nemzet« kifejezés olyan közösséget jelöl, amelynek hazája a világ meghatározott helyén található, és amelyet másoktól saját kultúrája különböztet meg (…), természetes közösség, tehát nem közönséges szerződés eredménye.”