Ismét hetven dollár közelében az olaj

A nemzetközi kőolaj- és -termék-piacokon az idei első negyedév – egy rövid konszolidációs időszak után – az árak emelkedése jegyében telt el. A tavaly augusztusi 70,85 dollár/hordós Nymex-csúcs után, amely a Katrina hurrikán következménye volt, az északi félgömb viszonylag enyhe tele konszolidációs periódus kialakulását eredményezte. A fő ok a téli szezon vezérterméke, a fűtőolaj iránti vártnál gyengébb keresletben keresendő.

Megváltozott a helyzet a tavasz elérkeztével. Véget ért a konszolidációs szakasz, s az árak ismét emelkedésnek indultak. Az áremelkedés több tényező következménye. Egyrészt megjelent az Egyesült Államok elnökének azon rendelete, amely új, az eddigieknél szigorúbb környezetvédelmi előírásokat tartalmaz az üzemanyagok összetételéről. A rendelet betartása a finomítók szokásos karbantartásának, valamint a fűtőolajról üzemanyagokra történő átállási periódusának meghoszszabbodását eredményezte. Ezért a február–márciusi amerikai készletjelentések emelkedő nyersolajtartalékok mellett a vártnál nagyobb mértékben csökkenő benzin- és gázolajkészleteket mutattak. A Reuters hírügynökség április első hetére vonatkozó elemzői konszenzusa a trend folytatódását vetíti előre.
A globális geopolitikai helyzet szintén elősegítette az áremelkedést. Az éleződő USA–Irán atomvitát figyelemmel kísérő kommentárok között felbukkantak olyanok, amelyek tudni vélik, hogy az Egyesült Államok haderejének kész tervei vannak Irán megleckéztetésére. Egyesek nem zárják ki az iráni nukleáris létesítményekre mérendő nukleáris csapást sem. Bár az ilyen találgatásokat amerikai hivatalos források a fantázia szüleményének minősítették, puszta megjelenésük is mutatja, milyen feszültségeket hordoz az USA közel-keleti politikája.
Ráadásul ellátási szempontból igen fontos, hogy a „pacifikált” Irak exportja a 2003-ban elkezdődött háború óta a legalacsonyabb szintre süllyedt. Az USA iraki nagykövetének közelmúltban közzétett nyilatkozata szerint Irak a polgárháború szélére sodródott. Mások szerint a polgárháború jó ideje folyik. Az iraki általános választások, amelyekhez az amerikaiak oly sok reményt fűztek, nem vezettek a várt eredményhez, hiszen a mai napig nincs iraki kormány. Közbiztonságról nem lehet beszélni, az ország gazdasági és közigazgatási szempontból a káosz jeleit mutatja. Az amerikai hadsereg látványos, nagy csinnadrattával beharangozott tisztogató akciói tényleges eredményt nem hoztak, a konfliktus egyre inkább hasonlít a vietnamihoz. Az amerikaiak iraki jelenlétét a hazai közvélemény egyre inkább elutasítja, Bush elnök népszerűségi mutatói minden felmérés alkalmával újabb negatív rekordot döntenek. Mindemellett az USA kőolajimportjában a tavaszi–nyári autóvezetési szezon beindulásával a növekvő jelentőségű nigériai gázolaj és benzin előállítása szempontjából előnyös beltartalmú Forcados típusú kőolaj kitermelése akadozik. A helyi lázadók akciói mintegy félmillió hordó/nap kapacitás kiesését okozták, amelynek helyreállítása kérdéses.
Tetejébe a feltörekvő ázsiai gazdasági óriások, azaz Kína és India energiaéhsége töretlen. Nem véletlen, hogy ezek az országok, Oroszországgal együtt, de facto Iránt támogatják az amerikaiakkal folytatott vitában. Indiai vezetők egyenesen őrültségnek nevezték azokat a lehetőségeket, amelyek a fent említett vita katonai megoldását, mint reális alternatívát említették. Piaci vélemények szerint egy ilyen lépés a kőolaj árát a 100 dollár/hordós árszint fölé emelné, totális pánikot és világgazdasági recessziót eredményezve.
Ezenfelül az áremelkedést elősegíti a nyersanyagpiacokba (az olaj- és -termék-piacokon kívül az arany és színesfémek miatt is dominánsan) áramló, döntően globális befektetési alapokból származó tőke. Ezek az alapok minden egyes áresést vételi lehetőségként használnak ki, mindaddig, amíg a fundamentális kereslet/kínálati viszonyok nem módosulnak. Erre viszont jelenleg nem sok jel mutat.
Ezen a héten a kőolaj jegyzései úgy Londonban, mint New Yorkban elérték és át is lépték a 69 USD/hordós árszintet. Ez erős ellentétben áll az OPEC tavaly őszi előrejelzéseivel, amely mostanra 50–55 USD/hordós árszinteket prognosztizált. Az OPEC a maga részéről többször kijelentette, hogy kapacitásai nem teszik lehetővé a termelés további növekedését. Az árak emelkedéséért szerintük egyébként is inkább a továbbra is szűkös finomítói keresztmetszet a felelős, nyersanyagból van elég. A helyzet ebben a tekintetben tavaly óta érdemben nem változott.
Az árak jövőbeni alakulását vizsgálva kijelenthető, hogy amennyiben a fent felsorolt tényezők bármelyikben nem következik be lényeges változás, akkor az emelkedő trendnek maximum a fogyasztás visszaesése vethet gátat. Erre utaló jel egyelőre nincs, tehát folytatódhat a világgazdaság tűrőképességének tesztelése. Ez minden egyes szereplő, úgy vállalatok, mint országok tekintetében más-más árszinteket jelent, amelyek értelemszerűen függenek az illető szereplő piacon elfoglalt helyzetétől. Magyarország, a magyar lakosság és a vállalkozások döntő többsége szempontjából ez az árszint veszélyesen közel van.