Két gazdasági lehetőség

Hosszú idő óta most fordul elő, hogy két, alapvetően nagypolitikai és koncepcionális kérdésben – költségvetési tanács felállítása és alternatív pénzügyi mérleg készítése – is bírja a Fidesz a közgazdászszakma elvi támogatását. Ennek hátterében természetesen nem a szimpátiafordulat áll, hanem a makrogazdasági körülmények. Helyzet van.
Röviden a két felvetésről. A költségvetési tanács felállítása azért indokolt, mert önmagában a költségvetési törvény nem tudja szabályozni a büdzsé túlköltekezését, ezért egy semlegesebb, független pozícióban lévő szaktekintélyekből álló, négytagú tanács feladata lenne a költségvetési törvények véleményezése, amely egy alkalommal a kormánynak, egy alkalommal pedig az Országgyűlésnek is visszaküldhetné a javaslatot. A fideszes verzió szerint ha a kormány túllépi a tervezett költségvetési hiányt, csökkenteni kell a miniszterelnök és a miniszterek fizetését. A közpénzek elköltésének kockázatát tehát célszerű összekapcsolni a személyes felelősséggel is. Több mint szimpatikus a gondolat. A pénzügyi mérleg szükségességét az indokolja, hogy az államháztartás áttekinthetősége ma rosszabb, mint például tíz évvel ezelőtt. A szakértők ezért jogosnak tartják, hogy tisztán akar látni a Fidesz.
A lényeg persze az, hogy a sokáig szilárd forintárfolyam hektikus ingadozása ráirányította a figyelmet arra, hogy a kedvezőtlen külpiaci változások fokozottan sújthatják az egyébként is egyensúlyhiánnyal küszködő gazdaságokat. Különösen Magyarországot. Ám a választásokra hangolt kormánypártok mégis tagadják, hogy gyors csomagra, áldozatokkal járó költségvetési korrekcióra lenne szükség. Hiszen mint azt tudjuk: dübörög a gazdaság. Csak emlékeztetőül: a CNBC tévécsatorna egyik műsorában a múlt héten azt ecsetelték, hogy technikai alapon minden további nélkül 300 forintig szaladhat az eurókurzus. Vagyis: már Amerikában is téma a forint. De ne riogassunk: az említett árfolyam eléréséhez több tényező egybeesésére van szükség. Amúgy az OTP Bank Elemzői Központja azt valószínűsítette – a forintárfolyamra ható külföldi és belföldi tényezők alapján –, hogy az elkövetkezendő egy-két hónap során a nemzeti valuta nem erősödik vissza az euróhoz viszonyított korábbi 250–255-ös szintre, ráadásul jelentősnek látják a szakemberek a további forintgyengülés kockázatát. A bank elemzői a következő három hónapon belül a 265–270 forintos sávban valószínűsítik az árfolyamot, nem zárva ki a 270 forint feletti szinteket sem.
Az OTP-hez hasonló aggályokat fogalmazott meg a Goldman Sachs befektetőház is, amely szerint az euró forintárfolyama 270–280 között fog beállni, sőt rövid távon 280 feletti kurzus sem kizárt. S ide kívánkozik a Financial Times legutóbbi, hazánkkal foglalkozó összeállítása, miszerint a fejlett piac kamatemelései mellett egy esetleges, küszöbönálló izlandi valutaválság elsőként a forintot ránthatja magával, a magyar fundamentumok ugyanis a legrosszabbak a régióban.
A háromszázas határt szakértők így magyarázzák: a Brüsszelben visszadobott konvergenciaprogramunk nem hiteles, az államháztartási és a folyó hiány pedig az eget verdesi. Másfelől ha módosítani kellene a büdzsét, s a kormány nem kezd hozzá a reformokhoz, nem áll elő egy hiteles euróbevezetési tervvel, akkor szintén jöhet a feketeleves. Ezek együttes hatásaként gazdaságilag elképesztő helyzet jöhet létre. Előfordulhat, hogy a forint elszakad a régió több devizájától, és nem lesznek befektetők, akik állampapírokat vásárolnának. A Magyar Nemzeti Bank jelentős kamatemelésre kényszerülhet. Amúgy ezt a víziót osztja a Financial Times is. A brit lap szerint új pénzügyi vészhelyzet kezd kibontakozni. Hazánk pozícióját Izlandhoz hasonlítja az üzleti napilap: a szigetország devizája az év eleje óta 15 százalékot gyengült, ezért a jegybank hatalmas, 75 bázispontos kamatemelésre kényszerült a napokban – 11,5 százalékig emelték az alapkamat szintjét. A gazdasági lap úgy tartja: ez lehet a sorsa Magyarországnak is. Ugyanakkor a térség többi országát nem vagy csak jóval kevésbé érintené egy ilyen piaci helyzet, miután Csehországban és Szlovákiában rendben és egyben van a gazdaság, s a konvergenciaprogramokkal sincs gond. Egy biztos: a magyar gazdaság a legsérülékenyebb, az irdatlan magas külső finanszírozás és a kezelhetetlen államháztartási deficit miatt.
Minden amellett szól tehát, hogy a választásokat követően a győztes párt olyan kiigazító intézkedésekkel álljon elő, amelyek eloszlatják a piacok kételyeit, illetve hitelesítik az euróbevezetés menetrendjét vázoló, újraírt konvergenciaprogramot, amelyet Brüsszel szeptemberben vár hazánktól.
Többféle lehetőség is kínálkozik. Ha a baloldali pártok maradnak hatalmon, nagy valószínűséggel a válságmenedzselés a Bokros-csomagra emlékeztet majd. Kiadás-bevétel: húzd meg, ereszd meg. Ám aggasztóbb, hogy nem tudni: készen áll-e bármiféle vészforgatókönyv. Hiszen szeptemberig aktualizálni kell a konvergenciaprogramot is, ami bizony kemény korrekciót is jelent. Az OTP közgazdászainak becslései szerint egyébként a GDP két-három százalékának megfelelő, rövid távon is megvalósítható fiskális megtakarítás, illetve hasonló nagyságrendű bevételnövelési lehetőség mutatkozik a költségvetésben. Volna tehát tartalék. Nagy kérdés, lesz-e elegendő bátorsága ahhoz a jelenlegi kormánykoalíciónak, hogy az önkormányzati választások előtt megtegye a szükséges, népszerűtlen intézkedéseket.
Ha viszont a Fidesz kapja a felhatalmazást a választóktól a kormányalakításra, úgy feltehetőleg egyszerre indítja el a növekedésgyorsító és az egyensúlyjavító programot. Hogy ne áruljunk zsákbamacskát: ellenzéki győzelem esetén a kormányváltástól szeptember elsejéig, a konvergenciaprogram benyújtásáig terjedő időszakban a több mint jelképes lépéseket kell elindítani. A Fidesz gazdaságpolitikusainak nyilatkozataiból az derül ki, hogy a jelenleginél kisebb kormányt kívánnak alakítani, és heteken belül előállnának egy államreformprogrammal is, amely hitelesíti a kiadáscsökkentés lehetőségét. A gondot az okozza, hogy ehhez számos kétharmados törvényt is módosítani kellene. A szóban forgó jogszabályokat illetően az új kormány javaslatot tehet majd közmegegyezésre az új ellenzéknek. Ősszel pedig kiderülne az is, hogy elfogadja-e Brüsszel az átdolgozott konvergenciadokumentumot, beindul-e a munkahelyteremtés, esetlegesen lesz-e hangulatváltás. Az egyensúly rendbetétele, a hitelesség, kiszámíthatóság visszaszerzése és a növekedési fordulat döntő mértékben a gazdaságpszichológián múlik: azon, hogy a hazai vállalkozások, háztartások és a külföldi befektetők elhiszik-e, hogy ugyan a 2006. esztendő költségvetési szempontból teljesen elúszott, de működik az adócsökkentéssel, munkahelyteremtéssel, bevételnövekedéssel párhuzamos, hosszú távú reformprogramok rendet teremtő logikája. A kialakult helyzetben aligha lehet terápia, hogy bármilyen adóemeléssel és csupán kiadáscsökkentésre építve vissza lehet állítani a magyar egyensúlyt. A jósolt, nyolc-tíz százalékos GDP-arányos államháztartási hiány mellett ez már nem működik.
A lényeg, hogy a Fidesz bevezetőben említett két javaslata, vagyis a költségvetési tanács felállítása és alternatív pénzügyi mérleg készítése elnyerte a szakmai támogatást. A második gazdaságpszichológiai vizsga sikeressége a választókon, majd a piacon múlik. A többit – április 9-e után – meglátjuk.