Logisztikai központ helyett napraforgó Szegeden

Haág Zalán
2006. 04. 17. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Idén márciusban másodszor rakták le a szegedi ipari logisztikai központ alapkövét, hiszen azt évekkel ezelőtt már Medgyessy Péter is megtette. Szükség is volt új alapkőletételre, hiszen korábban semmilyen beruházás nem történt itt, helyét hosszú időn keresztül repceföld foglalta el. A logisztikai központok létesítéséről az 1997–98-ban a kormány részére készített koncepcióban 10 központ (Soroksár, Székesfehérvár, Sopron, Győr, Baja, Szeged, Szolnok, Záhony, Miskolc vagy Tiszaújváros és Nagykanizsa) megvalósítását ítélték szükségesnek. Ehhez PHARE-támogatás és kedvezményes EBRD-hitel is rendelkezésre állt. A pénzügyi korlátok miatt a szakmai vitát követően a megvalósítást 3 lépcsőre bontották: Szegedet az utolsóba sorolták Székesfehérvárral, Szolnokkal, Kaposvárral, Taszárral, Nagykanizsával együtt. A szegedi közgyűlés 1998-ban döntött a helyszínről. Az 5-ös számú főút és a Budapest–Szeged vasútvonal között elterülő 55 hektáros beépítetlen területet több ütemben jelölték ki a központ számára.
Az Országos területrendezési tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény, a dél-alföldi régióban egy országos és nemzetközi jelentőségű logisztikai szolgáltatóközpont megépítését irányozta elő Szegeden. 2004-ben a szegedi logisztikai központ nem került be a kiemelt beruházások közé. A szóban hangoztatott és tanulmányokban lefektetett nagy ívű fejlesztési elképzelések között szerepelt a kombinált szállítás kialakítása (vasúti-közúti terminál, azaz csomópont egy tiszai kikötő és a fejlesztendő szegedi reptér között). Elviekben a raktárkapacitás bővítése szolgáltatások kialakításával (javítóműhely, kocsimosó stb.) újabb cégek betelepülését is eredményezhetné. Egy tanulmány a szegedi regionális mezőgazdasági árutőzsde kialakítását is megvalósítható célnak tartotta. Ám mindezen célok elérése és piaci racionalitása a logisztikai központ megvalósításának késlekedése miatt egyre kétségesebb.
A beruházás kivitelezéséhez néhány éve létrehozták a Praelog Kft.-t (ennek neve most Globál-Long), melynek a tulajdonába kerültek korábbi önkormányzati és állami földek is. 2005-ig az önkormányzat mint tulajdonos döntő befolyással bírt a Praelog Kft. fölött. Tavaly azonban a szocialista városvezetés úgy döntött, hogy eladják az üzletrészek meghatározó százalékát. Így lett 2005 novemberében 77,26 százalékos tulajdonjoga a MASPED Rt.-nek és a Zoll-Platz Kft.-nek a Praelog Kft.-ben. A városi tulajdonrész eladása azért is figyelemre méltó, mert a Zoll-Platz Kft. vezető tisztségviselője az a Csonka István, aki a pártállami időszakban Szeged város tanácselnöke volt. A felügyelőbizottság tagjai között pedig olyan személyeket találunk, mint Ratkai Imrét, a Csongrád Megyei Közgyűlés egykori szocialista alelnökét, aki jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal által kinevezett kistérségi megbízott. A felügyelőbizottsági tagok között szerepel továbbá Géczi József MSZP-s országgyűlési képviselő is. Emellett a Zoll-Platz egyik tulajdonosa a 4 ezer forint alaptőkéjű Bizalom Bt., amely a Meszlényi család vállalkozása. Ifjabb Meszlényi Ferenc 2002-ben indult szocialista képviselőjelöltként az önkormányzati választásokon, és a Botka László által irányított városvezetés nevezte ki a szegedi vízmű igazgatósági tagjává.
Amíg folyt az új tulajdonosi kör kialakítása, hosszú évek teltek el. Időközben létrejött a Temesvár körüli ipari park, az uniós csatlakozással negyedére csökkent hazánkban a vámolási feladat. Románia 2008-as csatlakozásával a tizedére fogy, így a logisztikai központ vámszempontokból lassan az idejét múlja. – A szegedi baloldali városvezetés nem készült fel az európai uniós csatlakozásból eredő „déli kapu” szerepre, elmulasztotta a legmegfelelőbb időt a projekt önkormányzati szakaszának a beindítására – véli Oláh János közgazdász, a Fidesz szegedi elnöke. – Szegeden már csak aggódva figyeljük a határ romániai oldalán kedvezőtlenebb földrajzi környezetben és autópálya nélkül is megépült, munkahelyet és iparűzési adót teremtő ipari parkokat. Arany János költeménye jut eszembe, melyben Lajos király okította az öreg Toldit, amikor a változások miatt panaszkodott: az idő szekere olyan, hogy „ha felülünk, elvisz, ha nem ülünk, nem vár”. Ám amíg a szegedi szocialisták a tulajdonon osztozkodtak, a logisztikai központ szekere már Bánátba jutott el – mondja a szakpolitikus.
A logisztikai központ alapkövének letétele ugyan megtörtént, és egy kisebb területen folyik is az építkezés, azonban a város komolytalan szándékát jól mutatja, hogy az önkormányzat – lapunk információi szerint – az 55 hektáros területből 34 hektárnyit bérbe adott egy családi vállalkozónak. A szerződést a mezőgazdász februárban kötötte meg a várossal, így a bérbe vett területet az idei évben szabadon használhatja, ahol egyébként tervei szerint napraforgót termeszt majd. Így ezen a 34 hektárnyi területen biztosan nem kezdődnek meg újabb beruházások a 2006-os év folyamán sem.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.