Megint csúcsokat dönt az olajár

Rekordnagyságú amerikai olajtartalékok mellett is rekordokat döntöget az olajár: az Egyesült Államokban és Európában is hetvendolláros kötések születnek egy hordó fekete aranyra. A magas ár hátterében több olyan helyi konfliktust találunk, mely a kitermelést veszélyezteti. A piaci szereplők által leginkább aggodalommal figyelt három gócpont Irak, Irán és Nigéria.
A fenti három ország olyan jelentős kitermelő, hogy már egyikük kiesése is komoly hiányt nyit az ellátási láncon, hiszen a napi kőolajkereslet 2,5 százalékát a belháborúba keveredett Irak, három százalékát a polgárháborútól sújtott Nigéria, öt százalékát pedig az atomprogramja miatt amerikai katonai csapás elé néző Irán kínálja. Ehhez képest a teljes tartalék mindössze másfél százalékos, így ha a konfliktusok kiterjednek, egész egyszerűen nem lesz annyi olaj a piacon, amennyire a világnak szüksége van.
Hogy az olaj ára meddig emelkedhet, azt talán senki sem tudja előre jelezni. Elméletileg létezik olyan magas árszint, amely már visszaveti a gazdaságot, s ezzel beindít egy automata rendeződési folyamatot: a gazdaság lassulása mérsékli a fogyasztást, a mérséklődő fogyasztás pedig stabilizálja, leviszi az árat. De ez csak a legrosszabb forgatókönyv: mivel a kitermelésnek és a fogyasztásnak a rendelkezésre álló kapacitásokat tekintve egyensúlyban kellene lenni, a konfliktushelyzetek elhárulása valószínűleg gyorsan leviszi az olajárat.