A gazdasági érdekek és a politikai véleménykülönbségek közötti egyensúlykeresés jellemezte a kétnapos orosz–német tárgyalásokat Tomszkban. A kancellár aszszony fontosnak ítéli az Oroszországhoz fűződő hagyományos stratégiai viszonyt, az energiacégek kölcsönös üzleti érdekeit, de a Berlin– Moszkva kapcsolat atmoszféráját a józan hangvétel jegyében igyekszik ápolni. A német kormányfő nem tudja függetleníteni magát több EU-ország azon félelmétől, hogy a gáz- és olajszállítások politikai fegyvert adhatnak Vlagyimir Putyin kezébe, és ennek megelőzésére más energiaforrások kiaknázása szükséges. Az orosz elnök ígéretet tett arra, hogy országa továbbra is megbízható szállító lesz. Ennek ellenében elvárja, hogy a nyugati piacon lehetőséget kapjon az értekés áruk közvetlen forgalmazására.
A politikai ellentétek továbbra is fennállnak. Moszkva zavartalanul be akarja fejezni az Iránban épülő atomerőművet, és ennek érdekében nem hajlandó a Biztonsági Tanácsban határozottan fellépni Teheránnal szemben.
Merőben ellentétes az álláspont a közel-keleti helyzet megítélésében. A német külpolitika fenyegető veszélyt lát a Hamász hatalomra jutásában, Moszkva viszont demokratikus választás során létrejött hatalmi fordulatként értékeli a Hamász előretörését.
A moszkvai lapok azt emelik ki, hogy Merkel nem vetette föl az orosz belpolitikai kérdéseket. A találkozó nem a Jukoszról, Csecsenföldről vagy Grúziáról szólt, hanem sokak várakozásával ellentétben arról, hogy miképpen képes Európa Oroszországot is bevonni hatalmi ambícióiba. A lengyel lapok csalódottan szemlélik a csúcstalálkozót, mondván, Angela Merkel nem igazán tudott elhatárolódni Schröder Közép-Európát megkerülő pragmatikus, Moszkvát előnyben részesítő politikájától.
Monumentális erdélyi könyv jelent meg














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!