MI A MAGYAR?

A csinálmányokról
I. Ekkédig a földi természet szerént önként levő dolgokról, következnek a mesterséggel készíttettek (csinálmányok).
1. A csinálmány oly dolog, mellyel a természeti dolog az ember szükségére a mesterség által jobban alkolmaztatik el. 2. A csinálmányok az ember szükségének sok volta szerént sokfélék, de nem osztathatnak jobban el, mint az idefel megtartott rend szerént. 3. Annak okáért a számlálásra szolgáló csinálmány a számvető tábla; a mérésre a Jákob botja [szögmérő], linea [vonalzó], cirkalom [körző], negyed, astrolabiom s a t[öbbi]. 4. Az égi dolgokra az égi golyóbis s annak általa csináltatott árnyékórák [napórák] s a t[öbbi]. 5. A föld színe megmérésére és elosztására a földi golyóbis; 6. A tűz körül a hadi mesterségek, tudniillik az ágyúk, puskaporok, golyóbisok, mesterséggel csinált világok [világítók], kemencék. 7. A levegőégre a fúrók [?], legyezők s a t[öbbi]. 8. A vízre a töltések, csatornák, úszók, kutak, hajók s a t[öbbi]. 9. A földre a szántás-vetés, kerti eszközök s a t[öbbi]. 10. A színre az égető evegek, tükörök, képírások, festékek. 11. A hangra az orgona, harang, trombita, dob, hegedű, cimbalom, síp, süvöltyű, duda s a t[öbbi]. 12. Az ízre a fűszerszámok s a t[öbbi]. 13. A szagra a bokréták s a t[öbbi]. 14. Az ember írására penna, ténta, papiros, könyv, nyomtatás, bötűk s a t[öbbi]. 5. Az ember testére a ruházat, tudniillik süveg, kesztyű, saru, bocskor, dolmány, nadrág, szűr, gagya, ing s a t [öbbi]. 16. Ételére tál, tányér, asztal, kalán, fazék, asztalfedél, asztalkeszkenő s a t[öbbi]. 17. Egészségére patika, kantaír, kenet s a t[öbbi]. Lakására váras, falu, ház, kunyhó, sátor s a t[öbbi]. 18. Születésére bölcső, gyermekruha s a t[öbbi]. 19. Halálára koporsó, sír, sélye [ravatal] s a t[öbbi]. 20. Mindezekről rövideden eleget találhatni a Comenius Aranyas Ajtajában a XXX-dik résztől fogva a LIV-dikig, noha más renddel, de igen szépen. 21. Végeztem volt odafel, hogy ezen a helyen az égi és a földi golyóbisoknak készületiről és hasznairól tanítsak; de rövideden, jer, lássuk a várasok helyét és alkolmatosságát a nevezetesebb várasokkal együtt.
II. Ami a váras helyét illeti. Ha síkságon építtetik, ezek a hasznok: 1. A kemény és a kövér föld illendő a kőfalaknak és az egyéb nagy épületeknek is elviselésére. 2. Ha folyóvíz léend ott közel, kevés kőtséggel vihetni mindent reá. 3. Ha termékeny a föld, a rajta lakók nem könnyen szűkülnek meg. 4. Ha a folyóvíz kiáraszthatik és a vár alatt fekvő ellenségnek kárára fordíthatik. 5. Az ilyen hely nem alkolmatos a vár megásására mind azért, hogy vizes, s mind azért, hogy az áskáló ellenség messze megláttathatik. 6. Egyarányú formát tarthatni az építésben. 7. Az ellenség el nem rejtheti magát. Mindazonáltal a megmondott hasznok ártalmak is lehetnek, mert: 1. Amely föld az épületekre tenéked illendő, az ellenség is teellened erős hadi épületeket csinálhat rajta. 2. A folyóvíz azon [ugyanolyan] könnyen eledelt hoz az ellenségnek, amint a lakosoknak. 3. Hasonlóképpen a föld bősége is. 4. Az ellenség is reájok áraszthatja a lakókra a vizet. 5. Az ilyen épület, ha vízzel környül nem vetetik, mindenfelől ostromoltathatik. 6. Mindenek nagy költségbe kerülnek, mivel se a bástyákra, se a kerítésekre s a t[öbbi] a természet semmit nem hoz. 7. Gyakorta a kerítések, bástyák s a t [öbbi] elsüllyednek, melyek nagy költséggel építhetnek viszont fel.
Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia – Utrecht, 1665