Mit mutat a THM?

Bár a teljeshiteldíj-mutatót (THM) sokan archimedesi pontnak tartják a kölcsönök világában, a szám sok esetben magasabb költségeket takar. Bizonyos tételek eleve nem számítanak bele a THM-be, máskor a pénzintézetek trükkök segítségével biztosítják nyereségüket. Nem árt az óvatosság az ingyenes hiteleket kínáló ajánlatoknál sem.

Az eladósodás nemcsak az állami büdzsének, hanem sok magyar háztartásnak is komoly gondokat okoz. A fogyasztási hiteleknél – ilyenek az áruhitel, a személyi kölcsön, a hitelkártya és a folyószámlahitel – az úgynevezett teljeshiteldíj-mutató (THM) hivatott tájékoztatni az ügyfelet a várható költségekről. Érdemes azonban alaposan utánaszámolni ennek, a THM ugyanis eleve nem tartalmaz bizonyos elemeket. A jogszabályi előírások szerint a mutató kiszámításánál a kamatot, a kezelési költséget, a hitelbírálati és értékbecslési díjat, valamint lakáskölcsönöknél a helyszíni szemlék díját kell figyelembe venniük a bankoknak. A THM-ből ugyanakkor kimaradnak a késedelmi kamat, a futamidő meghosszabbításának díjai, az előtörlesztési, átutalási, biztosítási és garanciadíjak, valamint minden olyan tehertétel, amely a szerződésben vállalt kötelezettségek elmulasztásából származik. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a THM egész évre vonatkozó mutató: a rövid, éven belüli lejáratú kölcsönök esetében azonos törlesztőrészletek mellett is magasabb a THM a többéves futamidejű konstrukciókhoz képest. Ennek egyik oka: bizonyos költségek, többek között a hitelbírálati díj és a kezelési költség, a futamidőtől függetlenül fix összeget jelentenek, vagyis rövidebb futamidő mellett növekszik a jelentőségük.
Néhány, rövid lejáratú hiteleket kínáló pénzintézet korábban kifogást emelt amiatt, hogy a teljeshiteldíj-mutató hátrányukra torzít, ezért az éves mellett egy másik – általában kedvezőbb – adatot is megadnak hirdetéseiken. Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője ugyanakkor óvatosságra int, mert csak a hivatalos képlettel számított THM teszi lehetővé az ajánlatok összehasonlítását. Az időtényező ugyanis fontos szerepet játszik a kölcsönügyletekben. Egy példával élve: nem mindegy, hogy ezer forintot három hónapon vagy egy éven át használhatok, mielőtt visszafizetem – 50 százalékos kamattal számolva – ezerötszáz forintra növelve.
Arra is figyelnünk kell, hogy nem feltétlenül tehető egyenlőségjel a minduntalan népszerűsített „ingyenhitel” és a nullaszázalékos THM közé sem. Még abban az esetben sem, amikor az utóbbi állítás valóban igaz. Sokszor ugyanis a kamatmentesség csak bizonyos feltételek mellett valósul meg. Általában akkor, ha a teljes összeget rövid időn belül visszafizetjük. Amennyiben ez nem történik meg, magas THM-et jelentő teher lép az ingyenesség helyébe. Az is előfordul, hogy csak a kölcsön egy részére nem számol fel kamatot a hitelező, vagy hogy az ily módon vásárolt termék drágább, mint hagyományos módon kínált társa.
Fokozott elővigyázatosságra int az a tény is, hogy Magyarországon nincs jogszabályi előírás a THM maximális mértékére vonatkozóan. Bár a kamatplafon bevezetését már számos civil szervezet javasolta, a kirívóan magas THM-et tartalmazó szerződésekben a feltűnő értékaránytalanságot, az uzsorakamat jelenlétét jelenleg csak akkor állapíthatja meg bíróság, ha bizonyítható, ahhoz az ügyfél helyzetének kihasználása is társult. Érdemes tehát alaposan utánaszámolni a hitelfelvétellel járó kiadásoknak. Gyakori jelenség az is, hogy a hoszszabb futamidejű kölcsön többe kerül, mint ha ugyanazt az összeget rövidebb futamidővel, magasabb THM-mel és havi törlesztéssel vesszük fel.
Nemcsak a Gazdasági Versenyhivatal ezzel kapcsolatos újabb és újabb bírságai, hanem a PSZÁF kimutatásai is igazolják: a THM előkelő helyen áll a fogyasztási hitelekkel kapcsolatos panaszok között. Gyakran kifogásolt tényezők még az előtörlesztéssel járó tehertételek, valamint az adóslista is. Ez utóbbiról érdemes tudni: a korábbi Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer helyett immáron a Központi Hitelinformációs Rendszer (KHR) névvel büszkélkedő listára az adós akkor kerül fel, ha minimum 90 napig tartozik a késedelem évében érvényes minimálbérnek megfelelő összeggel. A KHR-re vonatkozó szabályozást nemrég módosították, szerencsére a fogyasztók előnyére. A könnyítések közé tartozik, hogy a pénzintézetek már a szerződéskötés előtt kötelesek írásban tájékoztatni az ügyfelet: a törlesztés elmaradása esetén a listára kerülhet. Ha ez bekövetkezik, 30 nappal azelőtt, hogy az adatokat a listára továbbítják, szintén kötelesek értesíteni az érintettet. Az esetleges „belistázás” tényét pedig nyolc napon belül szintén tudatni kell az adóssal. További könnyítés, hogy az ügyfelek évente egyszer ingyenesen, bármelyik hitelintézetnél tájékoztatást kérhetnek arról, hogy szerepelnek-e a listán, s ha igen, milyen okból. Ha pedig az adós már rendezte tartozását, de a listán mégis szerepel, pert indíthat jogosulatlan adatkezelés miatt. Rossz hír, hogy a módosítások csak a 2006. január 1-je után feketelistára került ügyfelekre, vagyis a 320 ezer nyilvántartott adós töredékére vonatkoznak. Szintén régóta szerepel a PSZÁF javaslatai között egy „pozitív adóslista” kialakítása, melynek révén csökkennének a tisztességesen fizető ügyfelek hiteleinek terhei.
Érdemes még szót ejteni a devizahitelekről. Ezeknél a kölcsönöknél 0,2 százaléktól – egyes esetekben – egészen 3 százalékig terjedhet az árfolyamrés, ami nagyobb összegű, például tízmillió forintos hitelnél néhány tízezer forinttal biztosan növeli a költségeket. Igaz, ezt a kiadást tartalmazza a THM. A devizahiteleket ugyanakkor nemcsak a jelenleg igen labilis forint–deviza árfolyam, hanem a külföldi kamatok ingadozása is befolyásolja.