Nehéz por

A csernobili balesetnek nincs kimutatható egészségügyi hatása a magyar lakosság körében – mondta Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója. Az intézet és a Magyar Nukleáris Társaság sajtótájékoztatóján leszögezte, a szerencsétlenség idején a hazai tömegtájékoztatás megnémult, s a szovjet és a magyar állami vezetők egyaránt eltitkolták a lakosság előtt, hogy milyen egészségügyi következményei lehetnek a magasabb sugárterhelésnek. A hazai atomlobbi elismerte ugyan, hogy kommunikációs hiba történt, ám hangoztatják, hogy az akkori elhallgatás nem járulhatott hozzá a káros egészségügyi hatások bekövetkeztéhez. Magyarországon a természetes háttérsugárzásnak csupán 20–30 százalékával több sugárzás érte a lakosságot, amely nem akkora szennyezés, hogy következményekkel járna – vélik a hazai lobbisták. Így egyben meg is cáfolják a „nem létező” összefüggést a sugárártalom és a rákos megbetegedések megszaporodása között. Aszódi Attila a Greenfo internetes hírportálon nyilatkozta, hogy a magyar statisztikákat ma is figyelik, a gyermekkori rákos megbetegedések számát illetően nem lehet látni olyan változásokat, amelyek összefüggésbe hozhatók a húsz évvel ezelőtti katasztrófával. Tavaly május–júniusban egyetemistákból és atomkutatással foglalkozó szakemberekből álló 33 fős magyar expedíció járt Csernobilban, hogy a reaktor közvetlen környezetében, illetve a 30 kilométeres „halálzónában” vizsgálják a környezet állapotát. Többféle detektáló műszerrel mérték a résztvevőket ért dózist az egyes helyszíneken. Talaj-, növény- és állatmintákat vettek, amelyeket aztán a kinti, majd a hazai laboratóriumokban is kiértékeltek. Az adatok alapján a kutatócsoport megállapította, hogy a baleset hatása az erőmű 30 kilométeres körzetében ma is mérhető, de a radioaktivitás szintje „az élővilág által tolerálható”. Nehezen értelmezhető az a kijelentés, hogy a Kijevben vásárolt tejben és kenyérben nem találtak a „szokásostól vagy elfogadhatótól eltérő” izotóp-összetételt.
A kutatók elismerték, hogy a védőzóna fenntartása továbbra is indokolt. Az expedícióról készült összefoglaló kisfilmben azonban a – még az amúgy elfogultan atompárti és az atomerőműi technológia veszélytelenségét hangoztató – szakemberek is tetőtől talpig védőruhába öltöztek, amikor az úgynevezett Vörös-erdőben forgattak. A fenyves azért kapta a nevét, mert a sugárzás következtében teljesen kiszáradt. Itt még ma is több százszoros a sugárszennyezés a Budapesten mért háttérsugárzáshoz képest.
Nemzetközi szinten találgatások folynak arról, hogy a hasadóanyag mekkora része távozott robbanáskor a levegőbe, és mi lehet a sebtében összehordott szarkofág alatt. A betontakarás nem zár hermetikusan, beesik az esővíz, madarak fészkelnek benne. Zöld szervezetek szerint ez azért is veszélyes, mert a reaktor a talajvízzel tovább szennyezi környezetét. A roncsolódott szerkezetekből és sugárzó fűtőelem-maradványokból nehéz porok szabadulhatnak fel, ezek azonban nem terjednek túl a 30 kilométeres zónán – áll a csernobili útról megjelent összefoglalóban. (B. A.)