Nem lehetünk semlegesek

Nincs itt, feltámadt! – a húsvét hajnalán elhangzó örömhír adta XVI. Benedek idei ünnepi megszólalásainak vezérfonalát.

„A keresztút végighalad minden földrészen és koron” – utalt a pápa a mai keresztények szenvedéseire is a nagypéntek esti colosseumi keresztút végén. De szólt Pilátusról is, a „karrierje érdekében megalkuvó szkeptikus értelmiségiről”, aki ki akart maradni Jézus ügyéből, „de így éppen az igazsággal szemben foglalt állást”. A keresztúton „nem lehet semlegesnek maradni” – figyelmeztetett a pápa, majd arra buzdított, hogy II. János Pál tanítását követve az irgalmasság útján járva szabjunk határt a rossznak.
Nagyszombat éjjeli beszédében a szentatya közvetetten az evolúció–teremtés kérdésére utalva Krisztus feltámadását az „evolúció” történetében bekövetkező minőségi ugrásnak nevezte, a legnagyobb „mutációnak”, amely egy új világ felé mutat.
*
Krisztus kereszthalála és feltámadása nem egy régmúlt esemény, hanem ma is érint minden embert – emelte ki többször is az ünnepek során XVI. Benedek. „Mai korunkban is, amit nyugtalanság és bizonytalanság jellemez, újra átéljük a feltámadás eseményét, amely megváltoztatta életünket, megváltoztatta az emberiség történelmét. Akik a szenvedés és a halál elnyomása alatt állnak, öntudatlanul is a feltámadt Krisztustól várják a reményt” – mondta a pápa.
A húsvétvasárnap délben különböző nyelveken elmondott ünnepi jókívánság éppen ezt az egyetemességet hivatott kifejezni, hogy a kereszténység központi üzenete minden népnek szól. Emlékezetes, hogy karácsonykor XVI. Benedek lényegesen kevesebb nyelven köszöntötte a híveket, mint elődje. Most visszatérni látszott a korábbi gyakorlathoz, mert összesen hatvanhárom nyelven fejezte ki jókívánságait, köztük a tizenkettedik helyen magyarul: „Krisztus feltámadott, alleluja!”
„Urbi et Orbi” (a városnak és a világnak szóló) áldása előtt szokás szerint megemlékezett az emberiséget leginkább foglalkoztató nemzetközi kérdésekről is. Első helyen az afrikai konfliktusokról, különösen is a darfúri helyzetről. Békét kívánt Iraknak, a latin-amerikai országoknak pedig „megújult dinamizmust” az állampolgárok életkörülményeinek javítása és a demokratikus intézményeknek „az egyetértés és a tevékeny szolidaritás lelkületével” történő konszolidálása érdekében.
A szentföldi konfliktus megoldásához „türelmes és kitartó párbeszédre” szólította fel az érintetteket: a béke akkor valósítható meg, ha ellen tudnak állni „a megtorlás kísértésének”, az új nemzedékeket pedig a kölcsönös tiszteletre nevelik. A pápa közvetetten elítélte a Palesztin Hatóságnak folyósított segélyek leállítását, amikor sürgette a nemzetközi közösséget, hogy miközben elismeri Izrael jogát a békés létezéshez, segítse a palesztin népet a nehéz életkörülmények leküzdésében, saját jövője építésében, és egy „valódi állam” létrehozásában.
A „nukleáris kérdéssel kapcsolatos nemzetközi válságok” ügyében – ami egyaránt vonatkozhat Iránra és Észak-Koreára – „komoly és becsületes tárgyalásokat”, továbbá mindenki számára tisztességes megoldást szorgalmazott. A kiélezett választási helyzetet átélő Olaszország lakóihoz szólva békét és egyetértést kívánt.
A szertartások után a szentatya Castel Gandolfóba, nyári rezidenciájára vonult vissza pihenni. Húsvéthétfőn megemlékezett arról, hogy fél évezrede került sor a Szent Péter-bazilika alapkőletételére.