AVasas–Eger mérkőzésre nem is érdemes sok szót vesztegetni. És nemcsak a későbbiek miatt nem, hanem azért sem, mert a Vasas magától értetődő módon nyert 14-10-re, ezzel 6-4-re vezet a nyolc pont megszerzéséig tartó párharcban. A botránynak előszele sem érződött, sőt. Amikor 10-6-os hazai vezetésnél az egri Kis Gábor megsérült, és előbb a Vasas kapusa, Nagy Viktor, majd játékosa, Varga Dániel kérte, hogy szakítsák meg a játékot, mert ápolásra lesz szükség, Gerendás pedig cserébe gesztusként 18-ról 30 másodpercre állíttatta vissza az angyalföldiek támadóidejét mérő órát, galambok szálldostak felettünk. A balhé a negyedik negyedben kezdődött, mert Steinmetz Ádám úgy érezte, utaznak rá, szisztematikusan verik. A hazaiak centerének már korábban eltalálták a szemét, majd vérző orral mászott ki a medencéből, miközben földhöz csapta a sapkáját, és felelősségre vonta Gerendást. Az angyalföldi vezérkar és szurkolótábor ugyanezt tette, és mivel a hangnemben nem volt különbség a hivatalos és a „hívatlan” személyek között, a három oldalról gyalázott Gerendás őrjöngött egy sort. Esetében értelmes a kiegészítés: még csak úgy, ahogy néha szokott. A meccs hamarosan véget is ért, mindenki abban a meggyőződésben szedelőzködött, hogy nem történt semmi rendkívüli.
Addig nem is. Na de azután! Gerendás átsétált a zsűrihez, mert Konrád Ferenc ellenőrrel akart beszélni, ám Méhes Jenő is ekkor érkezett. A Vasas szakosztály-igazgatója kezet nyújtott, de az egriek edzője azt nem fogadta el, a békekötés helyett pólós mércével még mindig átlagos üvöltözés kezdődött. Gerendás ismét Konrádhoz fordult, mire Méhes, idegbetegnek titulálva őt, háromszor is a szavába vágott. Gerendás pedig az arcába. Ököllel. Kocsmaivá züllött a hangulat, bár a kocsmában ilyenkor már a kés is előkerül, Méhest ellenben gyilkos indulat helyett bénult nyugalom szállta meg. „Láttátok, láttátok” – ismételte kétszer, és vérző szájjal elballagott. „Azért ezt nem kellett volna” – nyögte ki Konrád Ferenc, az uszodát pedig, Méhes nyomában haladva, lépésről lépésre szállta meg a düh és a döbbenet. „Amilyen az edző, olyan a csapata” – jelentette ki Steinmetz Ádám, akinek edzője, Földi László alig tért magához. „A meccsről nincs mit mondani, mert ami utána történt, az felfoghatatlan” – érte be ennyivel, de Markovits László klubelnök továbbment: „Ezzel vége. Eddig tűrtünk, de ennek most már komoly következményei lesznek” – szögezte le, Méhes pedig ehhez csatlakozva ígérte: feljelentést tesz.
A Vasas-vezetők, -játékosok és -szurkolók letaglózta álldogáltak, hisz ilyenkor valóban nincs mit tenni. Ütésért szavakkal képtelenség elégtételt venni, tehát nincs miről beszélni. Illetve Gerendás Györgynek azért volt. Egy darabig révetegen üldögélt a betonkorláton, aztán kérdésünkre már-már a kívülálló tárgyilagosságával elevenítette fel a történteket: „Hatalmas baromságot követtem el, és ezt már a következő pillanatban tudtam. Nem magyarázatként vagy mentegetőzésként mondom, de Steinmetz Ádám sérülése után, ami szerencsére nem is súlyos, és vízilabdában nem is egyedi, a Vasas edzője és szakosztály-igazgatója rám rontott, idegbetegnek nevezett, orális szexre biztatott. Nem tudom, ilyen helyzetben más hogyan reagált volna. Én sajnos így, ahogy korábban még soha.” Itt tartottunk, amikor két rendőr lépett hozzánk, és egészen más beszélgetés kezdődött.
– Ön Gerendás György?
– Igen.
– Kérem a személyi igazolványát.
– Lent van az öltözőben. Most nem tudom odaadni, majd kicsit később.
– Nem, most adja oda.
Gerendás engedett, így rendőri kísérettel hagyta el az uszodát. A vád vele szemben garázdaság. Az ügy tehát egészen más mederben folytatódik, bár mellékszálként szerdán este Egerben az elődöntő újabb felvonását is megrendezik.
Brüsszel
Brüsszel háborús tervei megbuktak: magyar diplomáciai siker a csúcson – napi összefoglaló
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!