Még nincs itt a világvége, hiába hápog szenvedélyesen a bájgúnár. Nyugalom, kedveseim, rendezzük sorainkat, álljunk rendbe, mérjünk pulzust, szívritmust, beszéljünk érsebésszel, röntgenorvossal, pszichiáterrel, nekik mondjuk el, hogy mi fáj…
A mérkőzésnek még nincs vége (mondta volt egykor ugyanígy a nemes sportesztéta az őt kérdező riporternek a szünetben – igaza is lett, a 0-1-ből 2-1 lett), vagyis ne tegyétek le a fegyvert, barátaim, maradjon szárazon a puskaporotok, abból baj nem lehet.
Nem azt mondom, hogy sikertelen volt a nemzet elhülyítése, de azért vagyunk itt még néhányan, akik a régi rend szerint állunk a gáton. Néhányan, akikre hiába spekulál a bájgúnár. Mondom, a nyugalom a legfontosabb, ez nem lóverseny, ahol a fél távnál még a sötétpej Ráró vezet – a cél még odébb van. A gyors kezdés gyakran megboszszulja magát…
Nyugalom, kedveseim, az őrültek tobzódása időleges, jönnek, látnak, ígérgetnek, felborítanak néhány tömött, mocskos kukát – ez az arculatuk. Egyenes gerinccel, emelt fővel rögzítsd a történteket, barátom, mert ez a világ ilyen, lám, most a népet is sikerült megszédíteniük. Naná hogy sikerült, elvégre övék a kultusztárca, a szellemi pult, ahonnét meg lehet magyarázni a Tanácsköztársaságot, Trianont, a 301-es parcellát, a kádári adósságcsapdát, a hápogó bájgúnárt.
Az őrültek tobzódása időleges, Szörényit, Bródyt idézem: „Láss, ne csak nézz!”
Két hét múlva visszajövünk – javítunk, pontosítunk, értelmet adunk a szónak… Ami a lényeg: nincs itt a világvége, lehet még jó helyre tenni azt az ikszet, egy nemzet lenne attól boldog.
A bájgúnárral meg ne foglalkozzatok, nehéz gyermekkora volt szegénynek, padlássöprés, kilakoltatás, aztán a KISZ, végül a Rózsadomb. Brrr!
origo.hu
Fordulat jön az időjárásban – mutatjuk!
