Immár másfél évtizede képviseli hazánkban a görög idegenforgalmat: azóta több turisztikai vállalkozás is fűződött a nevéhez. Volt már része sikerekben, s képletesen szólva megjárta a poklokat is. Most ismét fut a szekér. Korábbi sikeres labdarúgóként miért adta a fejét erre a munkára, s miért éppen Magyarországot választotta működésének színteréül?
– Szaloniki környékéről származik a családom, s ennek a városnak mindig voltak kereskedelmi és kulturális kapcsolatai Magyarországgal. Úgy is mondhatnám: az ott élő görögök eleve rokonszenveznek a magyarokkal. Görögországban jószerivel mindenki az idegenforgalomból él; én csupán 1988 óta. Azelőtt profi futballista, majd edző voltam a görög bajnokság A és B osztályában. Semmi problémám nem volt az átállással: itt is, ott is versenyezni kell, de a sportszerűség sem árt. Magyarországra is a sportkapcsolataim révén kerültem.
– Ez az időszak történetesen egybeesik a magyar világútlevél vívmányával…
– Tény, hogy a magyarok a nyolcvanas évek vége felé kezdtek kiszabadulni a korábbi bezártságból, s az elsők között fedezték fel újra a történelmi emlékekben és természeti szépségekben egyaránt különösen gazdag Görögországot is. Ami engem illet, kezdettől fogva tudtam, hogy a görög idegenforgalmi lehetőségeknek igen nagy jövőjük van a kultúrállamnak számító Magyarországon.
– Honnan származtak azok a bizonyos gyümölcsöző sportkapcsolatok?
– Számos magyar fociklub járt a jó időjárás és a kedvező feltételek miatt Görögországba edzőtáborozni, alapozni. Ilyenkor én kísérgettem őket, szerveztem a szállásukat, az étkezésüket, az edzési lehetőségeiket. Amikor pályát változtattam, emiatt is kézenfekvő választás volt Magyarország.
– Ha jól tudom, az 1991-ben alapított Jorgos Travel voltaképpen az ön keresztnevét, a Georgiost rejtette…
– Igen, és az én fejemből is pattant ki az ötlete. Ugyanakkor csak ötven százalékban voltam a tulajdonosa. Ezzel kapcsolatban fontos néhány olyan körülményt tisztázni, amelyet esetleg nem ismernek a magyar emberek. A cég másik fele eredetileg egy magyar családé volt, én pedig a görögországi szervezésekkel foglalkozva Szalonikiben és Korfun dolgoztam. Az üzletrészemet 1997-ben adtam el, mert úgy láttam, hogy az itteni irodában nekem nem tetsző dolgok történnek.
– Részletezné ezeket?
– Nem szívesen; egyébként is régen volt. A görög mondás szerint a tolvajt tetten kell érni, annyira pedig engem nem érdekelt a dolog. Ugyanebben az esztendőben inkább megalapítottam a Dias Zeust, kecskeméti székhellyel.
– Miért épp Kecskemétet választotta?
– A sportkapcsolatok miatt. Onnan is voltak jó ismerőseim, akiket annak idején Sztavrószban edzőtáboroztattam, s megbíztam bennük. Két év múlva irodát nyitottunk a Moszkva téren is. Ekkor még a Jorgos Travel partnereként főleg szállásbiztosítással foglalkoztunk Korfun és Sztavrószon. Ám ekkor már mindenképp saját irodát szerettem volna. A HTC-iroda 2000-es csődjekor a görög beszállítóknak lényegében egyetlen fillért sem sikerült visszaszerezniük az abban az évben előre lefoglalt és kifizetett szállásárakból, s mi a Jorgos Travel partnereként talán a legtöbbet veszítettük az ügyön. Gyakorlatilag mindent újra kellett kezdenem.
– De úgy tudom, senkit nem hagytak kinn Görögországban…
– Milliós költséggel, a Jorgos Travel és más utazási irodák – többek között a Dias Zeus Travel – buszaival történt az utasok hazaszállítása. Nagy segítséget nyújtott a biztosító támogatása. Egy másik alkalommal, évekkel ezelőtt egy másik utazási iroda által üzemeltetett és a Dias Zeus Travel utasait is szállító autóbusz romlott el Ioanninánál, és az ott veszteglő utasainkat saját költségen szállíttattuk haza repülővel, megkímélve őket a hosszú várakozástól.
– Hogyan sikerült a Dias Zeus Travellel újrakezdeni?
– Bár 1997-ben alakultunk, az új évezreddel együtt 2001-ben lényegében újra startoltunk. Tanulva a korábbiakból, ez már teljes egészében az én tulajdonomban van, hogy ne oszoljon meg a felelősség. Utasainknak teljes garanciát adunk arra, hogy „nem felejtjük ott őket” egy festői szigeten, s igyekszem magam is személyes kapcsolatot tartani velük. Egész Görögország területére szervezünk utakat. Mindezeknek köszönhetően a görög irodák között mára mi bonyolítjuk le a legnagyobb forgalmat.
– Az olimpiának vége. Nem csappant meg az érdeklődés Hellász iránt?
– Nem, sőt ellenkezőleg: kiváló országreklám volt az athéni olimpia. Most pedig, hogy Macedónián keresztül megszűnt a vízumkényszer, autóval és autóbusszal is többen vágnak neki az útnak. S nemcsak az északi partokra, hanem a Peloponnészoszi-félszigetre is. Egyre többen tudják Európa-szerte, hogy nemcsak a nap süt itt állandóan, de az Égei-tenger mindegyik közül a legtisztább is. Hogy a görögök meleg szívéről már ne is beszéljünk. Nálunk nem unatkozik a turista.
– Ezt sok más országról is elmondják…
– Csakhogy hozzánk általában vissza is térnek az utasok. Ez annak is köszönhető, hogy Görögország az eddigiekhez képest is élénk idegenforgalmi fejlesztésekbe fogott. Ez két éve vett nagy lendületet, amikor Avramopoulosz úr került a turisztikai minisztérium élére. Nemcsak szállodafejlesztésekről, hanem infrastrukturális beruházásokról – regionális repülőterek létesítéséről, autópályák építéséről – is szó van. A károgók azon is sopánkodtak, hogy nem készülünk el időben az olimpiai létesítményekkel; ám amikorra kellett, minden készen lett. Ezzel a lendülettel haladunk azóta is tovább.
– Hány magyart utaztatott az iroda tavaly Görögországba?
– Megközelítőleg tizenötezret. Ez több, mint ahányan némelyik turisztikai célpontnak számító mediterrán országba összesen ellátogatnak egy év alatt Magyarországról. Igazából nincs nehéz dolgunk, hiszen hitem szerint ez Európa legszebb területe. Semmi mást nem kívánok, mint ezt a magyaroknak is megmutatni.
origo.hu
Hamarosan találkozhat Donald Trump és Orbán Viktor
