Frei Tamás hétfőn este, a nagy messzi Amerikában járva azt kérdezte: a házasság, a férfi–nő kapcsolatok válságára gyógyír-e a vallásosság? A válasz elől azonban nagy igyekezettel dugta a fejét a homokba. Persze egy olyan kontextusban, ahol a vallásosság az elvakultság, az önáltatás, a szűklátókörűség, a leparkosított belső zűrzavar szinonimája, a kérdésfelvetés már maga is minimum pontatlan. Mert inkább az lehetne a kérdés, hogy aki Istenhez tér, aki őt fogadja el középpontnak, rendezőelvnek, az rendet tud-e teremteni a belső és külső káoszban, meglátja-e, hogy kicsoda, mi a dolga, s mindebben kik a társai, kikkel kell tartania, kiért, miért érdemes áldozatot hoznia. De senki, egyetlen pap, vagy teológus, vagy hitoktató, vagy keresztény szülő nem szólalt meg a riportban. Beszélt viszont a Született feleségek című sorozat forgatókönyvíró-nője, aki szerint lehet, hogy egy homoszexuális párnál jobb dolga van egy gyereknek, mint heteroéknál, akik meglehet, csak képmutatásból vállalnak gyereket, s aki szerint a férfiak csak szexuális szempontból szükségesek, a holmijuknak már nincs helye az ő klassz kis házában. Értesültünk egy magyar stábbal forgatott dokumentumfilmről is, mely a tiszazugi arzénos gyilkosságokról szól, vagyis arról, hogy az asszonyok a légypapírból kinyert arzénnal megmérgezték a háborúból viszszatért férjeket, mert jól elvoltak odáig nélkülük. Frei azon lamentált az operatőrnővel, hogy Magyarország nem volt kíváncsi erre a filmre, bezzeg a művelt Nyugat igen, mert ott már javában folyik a diskurzus arról, hogy egyáltalán szükség van-e férfiakra. Az ál-kiegyensúlyozottság és a valódi válaszok előli menekülés jegyében Frei aztán végül belecsusszant a kreacionizmus kontra evolucionizmus vitájába, ami Amerikában ténylegesen működő álprobléma, a történelmi egyházak keresztényei – akik Európában többségben vannak – viszont, mint tudjuk, nem látnak ellentmondást az evolúció tana és hitük igazságai között. Csakhát a plasztikszörnyek megint támadnának, ha Frei erről is szólni merészelne, mert akkor nem lehetne a világot elvakult keresztényekre, szimpatikusan küszködő, ám őszinte hedonistákra és úgynevezett normális, mértéktartó ateistákra osztani.
Megjegyzendő, hogy itt Kelet-Európában a férfi–nő kapcsolatok válságkezelése terén előbb járunk, mint Amerika vagy a Nyugat. Magyarországon több az egy négyzetméterre jutó főző, porszívózó férfi, mint a világon bárhol. Ha érdeklődne egy amerikai stáb, Frei úr, nyugodtan küldje őket ide, a Dunakanyarba.
(Frei-dosszié, TV2 – április 3., 21.10)

Ukrán befolyás alatt állhat a Tisza Párt − itt vannak a bizonyítékok