Szlovénia a régió osztályelsője

A kilencvenes évek elején ugyan még állandóan ostorozták Szlovéniát, a korábbi jugoszláv tagköztársaságot, mert csak 2002 után engedett jelentősebb teret a külföldi tőkének, s a privatizáció is igen visszafogott volt, ám ma már példaként emlegetik az unióban.

A közelmúltban az IMF Szlovéniában tárgyaló képviselője, Juan José Fernandez-Ansola dicsérte az ország felkészültségét, s a kormányzat elkötelezettségét a pénzügyi fegyelem betartása, a gazdaság megfelelő szabályozása iránt. Az eurózóna előszobájának nevezett ERM–II rendszerbe például már néhány hónappal a csatlakozást követően, 2004 júniusában belépett az ország.
A szlovén kormány tudatosan és összehangoltan szabályozza a gazdaságot. Legutóbb például a jegybank csökkentette több kamatát is, hogy az eurózónához való csatlakozáskor ne okozzanak problémát az eltérő kamatszintek. A sikert Andrej Bajuk pénzügyminiszter az összehangolt kincstári és monetáris politikának tudja be. A tolár erős árfolyamának érdekében különösen ügyeltek arra, hogy a bérnövekedés mindig elmaradjon a termelékenység emelkedésétől. A nemzeti valuta árfolyamának kézben tartásakor a legnehezebb feladat a magasabb kamatlábak és a növekvő likviditás miatt bezúduló tőke ellenőrzése volt, de komoly erőfeszítést igényelt a makroökonómiai egyensúlyzavarok – infláció, növekvő költségvetési deficit vagy a folyó fizetési mérleg hiánya – elkerülése is. A sikerhez hozzájárult, hogy a kedvező földrajzi fekvésnek köszönhetően a jól képzett és szorgalmas munkaerővel gyorsan és könnyen integrálódott az ország az EU kereskedelmi rendszerébe. A szlovének most azt szeretnék elérni, hogy a tervezett október helyett már nyáron mondjon igent a szlovén euróra az unió, ugyanis az érmék és bankjegyek legyártásához legalább öt hónapra van szükségük. Az árakat mindenesetre március elsejétől tolárban és euróban is feltüntetik, hogy a majdani valutaváltáskor lássák az emberek, megugranak-e az árak – amint az több országban is megtörtén korábban – vagy sem.