Szupermama a berlini családügyi tárca élén

Nyomasztó gyermektelenség fenyegeti a német társadalmat. A világháború befejezése óta nem számláltak olyan kevés újszülöttet, mint most. A családpolitikáért felelős miniszter asszony kivételes példával lép a politika porondjára, hogy új irányba terelje a famíliák eddigi, szerinte konzervatív beállítottságát.
Ursula von der Leyen első pillantásra ideális tárcavezető benyomását kelti. A kereszténydemokrata politikus – a hajdani alsó-szászországi CDU-miniszterelnök, Ernst Albrecht lánya – tizenkét év alatt hét gyereket szült, orvosi diplomát szerzett mint nőgyógyász, és forradalminak tartott elképzelésekkel lett szövetségi miniszter. Ugyanakkor a „szupermama” provokációt szimbolizál abban a társadalomban, ahol az egyetemet vagy főiskolát végzett nők negyven százaléka lemond a gyermekáldásról, mert a nevelés és a hivatás gyakorlása közötti kapcsolatot megvalósíthatatlannak tartja.
A negyvenhét esztendős Ursula von der Leyen sokak szemében szívtelen anyának számít. Kritikusai elképzelhetetlennek tartják, hogy hivatali elfoglaltsága mellett képes lelkiismeretesen foglalkozni családjával, és nem hiszik el odaadóan hangoztatott tézisét, amely szerint „kifutó modellnek” számít az az egyszemélyi keresetre támaszkodó háztartás, ahol az anya kizárólag a családdal foglalkozik.
Aligha véletlen, hogy a gyermektelen Angela Merkel a hétgyermekes családanyát választotta az elöregedés veszélyétől fenyegetett köztársaság kulcspozíciójába. Ha ugyanis a fiatal nők továbbra sem tudják összeegyeztetni a karriert a családdal, akkor az EU legnagyobb tagja – rövid fél évszázad során – az „aggok házának” számít majd. Statisztikusok attól tartanak, hogy a jelenleg nyolcvankétmillió lakosú országnak 2050-ben már csak ötvenmillió állampolgára lesz.
A mindig mosolygó miniszter asszony nem tagadja, hogy reformtörekvéseinek megvalósítása elsődlegesen a rendelkezésére álló pénztől függ. Tavaly négy és fél milliárd euróval gazdálkodott a családügyi minisztérium. Ursula von der Leyen első lépésként a gyermekgondozásra fordított öszszegek adómentesítését érte el. A családok egy-egy gyermek után évi négyezer euróval csökkenthetik a megadóztatandó összkeresetet.
Még a folyó törvényhozási időszakban el akarja érni, hogy a szülés után foglalkozásukat megszakító anyák egy éven keresztül jövedelmük hatvanhét százalékát kapják, maximálisan havi ezernyolcszáz eurót.
Követendő példaként a skandináv országokat emeli ki, amelyekben viszonylag magas a dolgozó anyák száma. A német kereszténydemokraták tetemes része Ursula von der Leyent családpolitikai forradalmárnak tekinti. Ő maga igyekszik megszabadulni a tökéletes anya imázsától, és bevallja: „Sokszor rettegek attól, hogy valamit rosszul csinálok.” Ismerve a politikai élet útvesztőit, jelentős rizikót vállal, hisz családi élete károkat szenvedhet. „A szabad időm javára nem veszek részt különböző rendezvényeken, informális megbeszéléseken. Inkább a gyermekeimmel foglalkozom. Erről lemondani olyan árat jelentene, amelyet nem vagyok hajlandó fizetni” – véli a hétgyermekes miniszter.