Jelenlegi hírnevét öt évvel ezelőtt, a szintén franciaországi világbajnokságon alapozta meg a magyar válogatott. A korábbi A, B, C, D csoportos rendszert akkor váltotta fel a divízió elnevezés, amelynek az a lényege, hogy a második és harmadik vonalat az addigi nyolc helyett felduzzasztották tizenkét csapatosra, egész pontosan kétszer hatosra. Mivel 1999-ben a B csoportból Magyarország simán, hét vereséggel kiesett, 2001-ben visszajutottként a bennmaradás volt a cél. Ezt meglepetésre túl is teljesítette a Kercsó Árpád irányította magyar csapat: három győzelemmel – többek között a házigazda, az A csoportból előző évben kipottyant francia gárda ellen – és két vereséggel negyedik lett.
A sikeren felbuzdulva valóságos hokiláz ragadta el az országot, az elmúlt négy évben háromszor is mi rendeztük meg a divízió I egyik csoportját. Mindig a feljutást érőt aranyérem titkolt reményével, a legjobb eredmény azonban a 2002-es második helyezés. Ám azt se hallgassuk el, hogy válogatottunk a két harmadik hely alkalmával is erőn felül teljesített.
Idén is jószerével ugyanazon, az elmúlt esztendőkben kiforrott játékosok alkotják a csapat gerincét. Meglepetés, hogy a bajnoki döntőbe bejutott Újpestből csak két korábbi dunaújvárosi, Horváth András és Ladányi Balázs élte túl a többszörös keretszűkítést, ugyanakkor az összecsiszolódott ferencvárosi csatársor (Feil Arnold, Hoffmann Attila, Jánosi Csaba) a világbajnokságon is bizonyíthat. Pat Cortina együttese még Vas Jánossal, Rastislav Ondrejcikkel és Roger Holéczyvel lehetne erősebb; Vas azonban a tengerentúlon játszik, Ondrejcik, bár már megkapta a magyar állampolgárságot, sérüléséből lábadozik, Holéczy pedig csak jövőre szerepelhet magyar színekben vb-n.
A magyar válogatott szereplését valószínűleg első mérkőzése meghatározza. A britekkel változatos kimenetelű meccseket vívtunk az utóbbi időben. Úgy tűnt, kezd javunkra billeni a mérleg, ám éppen tavaly Debrecenben fájó, 3-0-s vereséget szenvedtünk tőlük. Izrael tavaly került fel a másodosztályba, még sohasem játszottunk ellene. Keretét zömében honosított orosz hokisok alkotják, edzője, a kanadai Jean Perron pedig 1986-ban NHL-győzelemre vezette a Montreal Canadienst, tehát hiba volna lebecsülni. A szerdai szünnap után a házigazda következik, jó rajt után semmi sem lehetetlen. Szombaton a torinói olimpián is részt vett Németország az ellenfelünk. Barátságos találkozókon már sikerült megszorongatni a németeket – legutóbb két hete –, legyőzni viszont csak egyszer, még 1940-ben; a papírforma ezúttal sem mellettünk szól. Japánt viszont tavaly kétszer is (a világbajnokságon 3-0-ra, novemberben 7-0-ra) megvertük, ami ezúttal sem reménytelen.
Ocskay Gábor, válogatottunk csupa szív centere is egyetért azzal, hogy a jó rajt nagyon fontos lenne:
– Halálcsoportba kerültünk, az elsőtől a hatodikig bármelyik helyen végezhetünk. Előbbi hallatlan bravúr, hiszen a németek egy klaszszissal jobbak nálunk, utóbbi pedig kudarc lenne, de ezt sem zárhatjuk ki, mert Izraelről szinte semmit sem tudunk. A rajt ezért különösen fontos, ha visszavágunk a briteknek a tavalyi vereségért, akkor a folytatásban nyugodtan játszhatunk. Idén szerencsére a szövetség vezetése és a média sem rakott ránk túlzott terhet a feljutás emlegetésével, mi magunk úgy készülünk, hogy a bronzérem már szép sikernek számítana.
A magyar csapat. Kapusok: Budai, Szuper. 1. sor: Svasznek, Sille – Gröschl, Ocskay, Palkovics. 2. sor: Szélig, Tokaji – Peterdi, Vas , Ladányi. 3. sor: Lencsés, Horváth A. – Feil, Hoffmann, Jánosi. 4. sor: Tőkési, Kangyal – Kovács Cs., Majoross, Fekete.
Juhász Péter egy többszörösen visszaeső tolvajra hivatkozva támadja a gyermekvédelmet















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!