Arról mesélt tegnapi tájékoztatóján az Északi-sarkról hétfőn éjszaka hazatért Turóczi Gábor, a Lucullus Baráti Társaság tagja, hogy milyen tíz napon át a négyezer méter mély óceán jegén élni. Miként megírtuk, a 28 éves fiatalember a harmadik hazánkfia, aki kitűzhette a magyar lobogót a Föld legészakibb pontjára. A Lucullus ínyencklub tagjaként legfőbb célja az volt, hogy bebizonyítsa: a magyar ember a jég hátán is megél. A föld geográfiai csúcsára érve egy XIX. századi recept alapján Turóczi megfőzte az Északi-sark első paprikás csirkéjét, amelyhez sikerült egy üveg hazai szilvóriumot is körbekínálnia társai között.
Turóczi április 12-én, egy nemzetközi csapattal vágott neki a száz kilométeres gyalogútnak. A fiatalember öniróniával mesélt arról, miként próbált lépést tartani nála jóval gyakorlottabb társaival, mekkora erőfeszítésbe került esténként a sátrat felhúzni. Milyen örömöt jelenthet egy csupor forró tea, és hogyan lehet magas lázzal, soha ki nem száradó öltözékben reggeltől estig menetelni. Mesélt francia társukról, aki tizenöt évet öregedett egy óvatlan mozdulat miatt, amely kis híján örökre a jégtábla alá rántotta, és arról, hogy miképp jut el addig az ember, hogy az út legnagyobb öröme a pihenés legyen. Egyik társuk például már az első nap feladta a küzdelmet.
Turóczi beszámolója szerint a jégsivatagban minden fölösleges mozdulat luxusnak számított. Hatalmas csalódás volt, amikor rádöbbentek, hogy egész nap szinte helyben jártak, mert az áramlatok épp a menetiránnyal szemben sodorták a jégtáblákat.
Sipos Tamás, az expedíció szervezője emlékeztetett arra a néhány napra, amikor a körzetben tomboló mágneses vihar miatt a kommunikációs eszközök megbolondultak, és rémületükre barátjuk napokra eltűnt az itthon szurkolók szeme elől.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
