A budapesti békecsúcs elhalasztása nem kudarcként, hanem lehetőségként értelmezhető – mondta a Front legújabb adásában Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő. Az Alapjogokért Központ tanácsadója szerint a találkozó előkészítésének alaposnak kell lennie, különben az esemény a történelem újabb „Reykjavíkjává” válhatna. Az Egyesült Államok eközben szankciókkal és katonai döntéshozatali szabályok lazításával próbál nyomást gyakorolni Oroszországra, míg Moszkva egy provokatív légi manőverrel mutatta meg az erejét .
Castel emlékeztetett, hogy a második világháború óta 74 amerikai–orosz (vagy korábban amerikai–szovjet) csúcstalálkozó zajlott, közülük több is kudarccal végződött, amikor nem volt megfelelő előkészítés vagy közös nevező a felek között.
A halasztás lehetőséget teremt arra, hogy a budapesti békecsúcs ne a sikertelen találkozók közé kerüljön.
A szakértő szerint az amerikai döntés, amely a mélységi ukrán légicsapások engedélyezését politikai szintről katonai szintre helyezte, kettős célt szolgál: egyszerre növeli a katonai mozgásteret és csökkenti Washington politikai felelősségét egy esetleges tragikus hibáért. Ha egy rakéta rossz helyre csap be, az már nem a Fehér Ház döntése lesz, hanem egy terepen hozott katonai határozat.
A beszélgetésben szó esett a litván légtérsértésről is, amely Castel szerint több volt, mint rutinprovokáció. Az, hogy Oroszország a NATO-légtérben hajtott végre légi utántöltést, a nyílt dac jele:
azt üzeni, nem félünk tőletek.
Az elemző úgy látja, a NATO-nak határozott, de a fegyveres konfliktus küszöbét el nem érő választ kell adnia, hogy megőrizze tekintélyét. Az uniós csúcs kapcsán, ahol 26 tagállam Magyarország nélkül fogadott el közös állásfoglalást Ukrajna további támogatásáról, Castel hangsúlyozta: a magyar különutas politika fontos ellensúlyt képez az európai „csoportgondolkodással” szemben.
