Tizenegy tojás

A XVII. kerületben, a Hunyadi utca 50.-ben található az a kúria jellegű, verandás ház, ahol Bartók 1912-től 1920-ig élt és alkotott nélkülözések közepette, meg nem értettségtől övezve. Ebben a házban fejezte be A kékszakállú herceg várát, itt komponálta a Fából faragott királyfit és két dalciklust (Op. 15, Op. 16) is, az egyiket Ady Endre néhány versére. Bartók számos lakást és házat bérelt lakhelyül, de a zenetörténészek szerint igazán két helyen találta meg az alkotáshoz szükséges nyugalmat: a Csalán út 29.-ben, előtte pedig a Rákoshegyen.
Akkoriban a település még nem tartozott Budapesthez, az ötvenes években csatolták a fővároshoz. Bartók a Waldbauer vonósnégyes vezetője, Vecsey Ferenc révén kedvelte meg Rákoskeresztúrt: a világhírű hegedűvirtuóz és családja a Jókai utca 3.-ban lakott. A Waldbauer vonósnégyessel Bartók több külföldi turnén is részt vett zongorakísérőként, és barátságba került Vecseyvel. Bartóknak annyira megtetszett a környék, hogy átmenetileg Vecseyéknél lakott, és náluk kezdte komponálni A kékszakállú herceg várát. Aztán kiválasztották az egykori grófi lakot az akkori Teréz utca 28.-ban, a zeneszerző kibérelte a helyi elöljáróságtól.
Első feleségével, Ziegler Mártával és kétéves gyermekükkel, ifjabb Bartók Bélával költöztek a házba, amelyben nem volt se víz, se villany, se gáz, mégis ideális lakhelynek bizonyult. Bartók és felesége leveleiből, valamint fiuk visszaemlékezéseiből derül ki, hogy nehéz körülmények között éltek. Az egyik levélben az olvasható: „most gazdagok vagyunk, tizenegy tojásunk van”. Előfordult, hogy karácsonykor csak egy fenyőgallyat tudtak feldíszíteni, de megesett, hogy télen nem volt pénzük tűzifára, ilyenkor Kodály Zoltánékhoz költöztek a fővárosba. Bartók szerette a természetet, sokat sétált a környéken. Nyáron a kert füvén hasalva komponált.
Bartók 1910-ben a Nyugat matinéján ismerkedett meg Balázs Béla misztériumjátékával, A kékszakállú herceg várával. Balázs Béla eredetileg Kodálynak szánta a művet, de őt nem érintette meg, Bartókot azonban fellelkesítette, és nyomban elkérte a szerzőtől. Balázs Béla és Kodály gyakran jártak hozzá Rákoshegyre.
De a rákoshegyi házban folytatta első magvas beszélgetését Kassák Lajossal. Kassák visszaemlékezéseiben az olvasható, hogy eleinte nem értette, miért „zajzenét” szerez a tulipános ládák, hímes párnák közt, példás rendben élő Bartók, de miután rájött, hogy a zeneszerzőnek is hasonlóak a törekvései, mint neki az irodalomban és a festészetben, mindent megtett, hogy támogassa. A Ma Bartóknak szentelte 1918. február 1-jei számát, és Kassák verssel köszöntötte a már példaképének és szövetségesének tartott zeneszerzőt.
Muzsikája annyira forradalmi és szokatlan volt – bizonyos szempontból a mai napig az –, hogy érthető a kezdeti elutasítás. A kékszakállú herceg várát, első színpadi és vokális művét a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára nyújtotta be, de a bírálóbizottságtól azt a választ kapta, hogy „előadhatatlan”. Az Operaház ugyanezért nem volt hajlandó bemutatni. Kodály felesége, Sándor Emma úgy próbált segíteni, hogy a librettót elsőként lefordította németre, és Németországban igyekezett elérni, hogy bemutassák a művet, de ez sem sikerült. A sorozatos kudarcoktól elkeseredett Bartók ekkoriban a következőket írta: „Engem mint zeneszerzőt hivatalosan kivégeztek. Vagy az illetőknek van igazuk: akkor én tehetségtelen kontár vagyok; vagy nekem: akkor ők a hülyék… Belenyugodtam tehát abba, hogy ezentúl csak íróasztalom számára írok.”
Miután elkészült A fából faragott királyfival, váratlanul érte a siker a mű 1917-es bemutatójakor. Végül ez tette lehetővé, hogy 1918. május 24-én az Operaház A fából faragott királyfival egy előadáson bemutatta A kékszakállú herceg várát. Molnár Antal zeneesztéta a Zenei Szemlében nem pusztán hazai, hanem nemzetközi jelentőséget tulajdonított az operának, és kijelentette, a magyarországi közönség nem elég fogékony és művelt ahhoz, hogy kellőképpen méltányolja Bartók alkotásait, a zeneszerző inkább külföldön számíthat sikerre. Kodály nagy lelkesedéssel méltatta és elemezte Bartók zenéjét a Nyugatban megjelent kritikájában. A kékszakállú herceg várában fedezte fel a leendő magyar operaírás alapjait. Rámutatott, hogy az addigi magyar operatradíció két emberöltőn át nyugodtan tűrte a mesterséges és idegenszerű prozódiát, vagyis a „magyar nyelv kerékbetörését”. Mint írta, A kékszakállú herceg vára az „első olyan mű a magyar operaszínpadon, amelyben az ének elejétől végig egyöntetű, ki nem zökkenő magyarsággal szól hozzánk”. Bartók számára a legnagyobb sikert az jelentette, hogy szerződést kötött vele a bécsi Universal Edition valamennyi kiadatlan és még megírandó művének megjelentetésére.
Bartókék Rákoshegyen vészelték át ugyan az első világháborút, de mivel sokat kellett Budapestre vonatozni, végül Lukács József bankár meghívását elfogadva beköltöztek a fővárosba. A házat egy ideig két idős asszony bérelte, majd évtizedeken át lakatlanul állt. Csupán egy emléktábla jelezte, hogy köze van Bartók Bélához. Hosszas tárgyalások után a XVII. kerületi önkormányzat 2005-ben úgy határozott, hogy Rákoshegyi Bartók Zeneház néven közalapítványt hoz létre, majd felkérte Bokor Jutta opera-énekesnőt, hogy legyen a közhasznú szervezet kuratóriumának elnöke. Bokor Jutta szívesen vállalta a feladatot, már csak azért is, mert gyerekkora óta minden évben énekelt a ház udvarán Bartók-évfordulók alkalmával. Az opera-énekesnőt később az a váratlan mozzanat is megerősítette döntésében, hogy édesanyja iratai között rábukkant arra a levélre, amelyben édesanyját, a rákoshegyi művelődési ház igazgatóhelyettesét harminc évvel ezelőtt megbízták a Bartók-ház megmentésével. A kuratórium Bokor Juttán kívül négy tagból áll: Vásárhelyi Gábor (Bartók Béla jogutódja, ifjabb Bartók Béla keresztfia), Vitkay Katalin, a városvédő egyesület ügyvezetője, Orosz Márta, a XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Ház igazgatója és R. Szabó István zenetanár, a Bartók Béla Zeneiskola igazgatóhelyettese.
Bokor Jutta több koncertet is szervezett a rákoshegyi Bartók-ház népszerűsítése érdekében, a legnagyobb az Operaházban megrendezett operagála volt tavaly október 23-án, amelyen többek között Rost Andrea, Molnár András, Berczelly István, Temesi Mária énekelt. A Bartók-év alkalmából márciusban háromnapos Bartók-fesztivált tartottak a Kassák Múzeumban. A műsor gerincét Csemiczky Miklós, Hollós Máté (a Hungaroton vezérigazgatója) és Pertis Jenő darabjai jelentették, amelyeket Bartók rákoskeresztúri szlovákoktól gyűjtött népdalaiból komponált a három magyar zeneszerző. Bartók a háború miatt nem mehetett gyűjtőutakra, de kárpótolta magát a környékbeli szlovákok jóvoltából lejegyzett gazdag népzenei anyaggal.
Mint neve is mutatja, a rákoshegyi Bartók-ház nem múzeumként működik majd, mivel itt semmiféle Bartók-relikvia nem maradt, hanem rendszeres hangversenyek helyszíne lesz. Ezenkívül egy alkotóműhely, zenei archívum és könyvtár létrehozását is tervezik. A ház nem műemlék, hanem fővárosi védettségű épület. A rekonstrukciós munkálatok a tervek szerint szeptemberben fejeződnek be.