Több mint romkocsma

Tűzraktér néven nyitott ki újra a tavalyról ismert Tűzraktár a budapesti Tűzoltó utcában. A kortárs művészeti központ és romkocsma működéséről és az idei tervekről Simor Ágnes programszervezővel beszélgettünk.

Példátlanul gyorsan futott be az új hely a fővárosban. Annak ellenére, hogy tavaly nyár közepén nyitottak, alig egy-két hónap kellett ahhoz, hogy új kultközpontként tartsa számon a közönség a Tűzraktárt, amelynek neve az idei tavaszi nyitásra Tűzraktér lett. Tükröz valami változtatási szándékot az új elnevezés? – kérdeztük Simor Ágnest.
„A Tűzraktáron a nyitás előtt másfél évig dolgoztunk úgy hatvan-hetvenen. Művészek találták ki, mire van szükségük a művészeknek az ingyenes próbatermektől és műtermektől az előadásokig. Tavaly semmilyen átfogó támogatást nem kaptunk, ráadásul a vendéglátó vállalkozóval is akadtak gondok. A Tűzraktár zárva tartásának idején, télen a Merlin színház fogadott be minket; az újraindulásnál egyben új helyzetbe is kerültünk – a név a megújulást is tükrözi. A vendéglátó rész innentől szponzorként működik. A bevétel egy részét visszaforgatjuk: míg tavaly minden művész gyakorlatilag ingyen lépett fel, az idén minimális honoráriumot tudunk adni. Egy pályázatot is megnyertünk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál, a bejövő összeget színházi eszközfejlesztésre fordítjuk, de a technikát remélhetőleg más előadásoknál, performance-oknál vagy installációknál is tudjuk használni” – mondja.
A budapestiek valamiféle speciális romkocsmaként tartják számon a Tűzrakteret, ahol koncertek és színházi előadások vannak. Kevesen figyelnek arra, hogy más műfajok is megjelennek a Tűzoltó utcában. Simor Ágnes szerint az, hogy az idén már tudnak szórólapot terjeszteni, segít majd abban, hogy a nagyközönség figyeljen a többi műfajra is. A népzenei, jazz-, modern komolyzenei és alternatív koncerteken egyébként az ismert nevek mellett a pályakezdők is lehetőséget kapnak, csakúgy, mint mondjuk a képzőművészetben: a Tűzraktér területén jelenleg Urnamental címmel látható szoborkiállítás, emellett szobrászkiállítás is, mivel a közönség nyitott műhelyben nézheti végig a készülő alkotásokat, illetve a szobrászokat munka közben.
Tavaly sok nemzetközi produkció is megjelent itt, volt összművészeti fesztivál és cirkuszszínház, valamint filmklub – ez utóbbi május végétől indul újra. Hétvégenként újraindítják a gyerekprogramokat, amit minden hétfőn nép- és világzenei nap követ, ezt kézműves foglalkozásokkal kötik össze. Arra a kérdésre, hogy mi alapján és ki dönti el, milyen produkció kaphat helyet a Tűzraktérben, Simor Ágnes úgy reagált: bárki bármivel jelentkezhet. Bemutatkozó anyagot mindenkitől kérnek, de lehetőleg mindenkit meghívnak. Azoknak, akik a sűrű program miatt esetleg mégsem kapnak lehetőséget, tehetségkutató napokat terveznek – az esetleges folytatásról pedig a közönség igénye dönt.
A kortárs művészeti központokban – Trafó, Gödör, A38 – az irodalom meglehetősen alulreprezentált a többi művészeti ághoz képest. Próbál-e ezzel a területtel valamit kezdeni a Tűzraktér? – kérdeztük.
„Már tavaly megpróbáltunk irodalmi sorozatot indítani, ehhez azonban az is kell, hogy az írók megmozduljanak, és jelentkezzenek – enélkül legfeljebb könyvbemutatókat tudunk szervezni. Sikeres volt a költészet napi ingyenes folyóirat-osztogatásunk is, úgy tűnt, ez bejött az embereknek.”
Nyugat-Európában már régen ismertek a Tűzraktérhez hasonló, privát kezdeményezésre kialakult, nem hivatalos kultúrközpontok. A legfőbb különbség a hasonló nyugat-európai központok és a Tűzraktér között az, hogy Európában ezek az intézményeket squatterek – házfoglalók – hozták létre, a Tűzraktérnek, azaz a volt orvosi műszergyárnak pedig van tulajdonosa. Rudas László ingyen adta át az ingatlant a kultúrközpontnak használatra. A nemzetközi kapcsolatokról szólva Simor Ágnes elmondta: a hasonló európai központokkal kapcsolatban állnak, mint ahogy a hazai nagykövetségekkel vagy finn és észt szervezetekkel – tavaly ezért tudtak észt fesztivált rendezni.