Boldog lelkek tánca

Legnagyobb bővítése második évfordulóját ünnepli az unió, ami jó alkalmat szolgáltat az európai állam híveinek, hogy a sikerek felett érzett boldogságukat közhírré tegyék. A Centre for European Reform, egy londoni székhelyű liberális agytröszt az eseményt egy tanulmánnyal ünnepli, amelyben a szerző, az intézmény fő közgazdásza, Katinka Barysch, azt tartja a bővítés legnagyobb eredményének, hogy az új tagországok a posztkommunista káoszt maguk mögött hagyva az unió rendes tagjai lettek. A közép- és kelet-európai országoknak jelentős hasznuk származott Nyugat-Európa nagyobb és gazdagabb gazdaságaival való integrációból, ami a kereskedelem jelentős bővüléséhez vezetett és nagymértékben hozzájárult a gazdaság egészséges növekedéséhez. Barysch rámutat, hogy a bővítésből számos nyugat-európai cég hatalmas haszonra tett szert.
A nyugat-európai vállalatok keletre települése (relokáció) az olcsó munkaerő alkalmazása révén segítette e vállalatoknak a globális versenyben – Kínával és Indiával szemben – való helytállását.
Az European Voice (brüsszeli liberális hetilap) a megemlékezés során elsősorban azt emeli ki, hogy alaptalannak bizonyultak azok a félelmek, hogy az országok számának jelentős növekedése megbéníthatja az európai tanács, vagy az európai bizottság munkáját. Az új tagországok nem nehezítették a munkát, főként azon erényük miatt, hogy képviselőik nem beszélnek túl sokat és általában felsorakoztak egyik vagy másik nyugati tagállam mögé.
Az eredmények elvitathatatlanok. Az új tagországok valóban gyorsabban növekednek, a nyugati vállalatok valóban jelentős hasznot húztak a keleti bővítésből. A keleti bizottsági tagok pedig kétségtelenül használhatóknak bizonyultak, amit persze nem kell nagyon csodálni, hiszen az erősebb hatalomhoz való alkalmazkodás csínját-bínját már odahaza a kommunizmus idején alaposan kitanulták.
A kép mindaddig idilli is marad, amíg a bővítést a multinacionális vállalatok szempontjából szemléljük. A bővítés terheit Nyugat-Európában a munkavállalók és adófizetők viselték, részben munkahelyeik elvesztése, részben a bővítés finanszírozása formájában. Ezzel szemben a csatlakozó országok nemzeti vállalatai a kilencvenes évek elejétől tartó liberalizálási folyamatban piacaik jelentős részét elvesztették, és ez nagy számú munkahely megszűnésével és a külső és belső egyensúly jelentős megbomlásával járt együtt. Magyarország például 11 milliárd dollárnyi piacot veszített az alkalmazkodás során, és uniós tagságának második évfordulójával együtt ünnepelheti a költségvetési hiánya miatti harmadik uniós figyelmeztetés kézhezvételét. A magyar, vagy más újonnan csatlakozott ország gazdasági és társadalmi problémái azonban az unió boldog lelkeit aligha szomorítja el.