Botrányos jelenetek a City Rt. közgyűlésén

Zárt közgyűlést tartott a City Kárpótlási Jegy Befektető Rt. és a Pannonholding Kereskedelmi és Befektetési Rt. A közgyűlésekre csak azokat a részvényeseket engedték be, akik a dematerializálásról és értékpapír-letétkezelőnél való elhelyezésről igazolással rendelkeztek. A kint rekedt részvényesek kiabálását rezzenéstelen arccal hallgatták az öltönyös testőrök.

Kétségbeesett, túlnyomórészt nyugdíjas emberek zsúfolódtak be tegnap délelőtt a fővárosi Kossuth Klub aulájába, mert be szerettek volna jutni a City Kárpótlási Jegy Befektető Rt., majd a Pannonholding Rt. közgyűlésére. Az emeletre vezető lépcső aljánál azonban megtermett testőrök álltak fenyegetően sorfalat. A bűvös vonalon csak az léphetett át, akit a City Rt. által megbízott ügyvéd arra jogosultnak minősített. A fiatalember nem volt irigylésre méltó helyzetben, amikor a feldühödött embereknek el kellett magyaráznia, hogy bár részvényesek, és kezükben szorongatják a rendezvényre meghívó levelet, mégsem vehetnek részt a közgyűlésen.
– Vége a bujkálásnak! – hadonászott egy ősz hajú úr, aki azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hozza mindazoknak a személyeknek, ismert üzletembereknek és politikusoknak a nevét, akik meggazdagodtak a kárpótlási jegyeken.
– Engem halálra ítéltek! – kiáltotta egy fölindult férfi, s az egész dossziét, amelyben a céggel folytatott levelezését tartotta, az ügyvéd kezébe nyomta. – Tudja maga, mi az? Dehogy tudja! És ami kárpótlási jegyet a meghurcolásomért kaptam, azt maguk elcsalták, ellopták. Adják vissza a pénzünket! Elég volt a hitegetésből!
A fiatalember azonban nem fogadta el az iratcsomót, ő csupán két papírt kért: banki igazolást arról, hogy a dematerializálás (elektronikus nyilvántartásba vétel) megtörtént, illetve egy friss banki igazolást arról, hogy a részvény a közgyűlés pillanatában a részvényes tulajdonában van. A megjelentek többségének azonban papírrészvények lapultak a táskájában. – Ennek több oka is van – mondta egy Gyöngyösről érkezett hölgy. – Nyugdíjasok vagyunk, nincs pénzünk a dematerializálásra, a banki számla nyitására, a havidíj kifizetésére. Többségünk egyszerű ember, nincsenek tőkepiaci ismereteink. A legtöbbünknek beletörik a nyelvünk a dematerializáció szó kiejtésébe.
A City Rt. ügyvédjének azonban volt módja csiszolni a kiejtését, percenként többször kellett elmondania, hogy a tőkepiacról szóló 2001. évi törvény értelmében kötelező volt a dematerializálás. A megjelentek közül azonban azon kevesek is csalódottan voltak kénytelenek várakozni, akik banki számlán tartják részvényeiket, mert nem hoztak igazolást arról, hogy nem adták el azokat. Ez aztán többeknél kiverte a biztosítékot: hát hogy lehetne ezt a papírt bárkinek is eladni? Épp az a probléma, hogy ezek a részvények – ha papíron, ha bankszámlán leledzenek – semmit sem érnek.
A befektetőcégek a kárpótlási jegyeket tíz évvel ezelőtt bevették, azokat értékesítették, üzletet csináltak, meggazdagodtak belőle, a részvényesek ellenben nem kaptak semmit: sem osztalékot, sem mást. Legfeljebb nyugtató szavakat, hogy érdeklődjenek egy vagy két hónap múlva. Mostanában azt közölték a telefonon vagy személyesen érdeklődő részvényesekkel, hogy majd a közgyűlésen minden kérdésükre választ kapnak. Sokan olyan értesítést szorongattak, mely szerint a papírrészvényt birtoklók is részt vehetnek a közgyűlésen, csak nem szavazhatnak. Ennek ellenére nem engedték be őket. A City Rt.-t képviselő ügyvéd szerint azért, mert zárt közgyűlést tartanak, s azon csak a szavazati joggal rendelkező részvényesek vehetnek részt.
– Az egész arra megy ki, hogy dobjuk ki a szemétbe a részvényeinket, és felejtsük el az egészet. Hagyjuk a fenébe a kárpótlást, várjuk otthon a halált! – mondta elkeseredetten egy idős hölgy. Egy vérvörös arcszínű úr ellenben arra próbálta rávenni a többieket, hogy cseréljenek címet, szervezkedjenek, pereljenek. Ha összefognak, több az esélyük, mint külön-külön.
A hozzáértők szerint a kisrészvényesek későn kaptak észbe. A kárpótlási jegy hasznosítására szakosodott cégek a kilencvenes évek közepén találták ki a megfelelő konstrukciót. Miként lapunk több alkalommal – 2003. augusztus 1-én, 2005 december 7-én megjelent cikkeiben – megírta, a City Kárpótlási Jegy Befektető Rt. papírjait cserélték kárpótlási jegyekre a VWM Lízing-botrányban elhíresült City Bróker Kft. segítségével. A City Rt. tíz év alatt hat székhelyen fordult meg, a cégjegyzésre jogosult személyek száma 21 fő. Egyik olvasónk azért fordult a cégbírósághoz, mert úgy tapasztalta, hogy a cég vezető tisztségviselői nem elérhetők. A főrészvényes, a PH Alfa Tanácsadó Kft. nem változott: kezdettől birtokolja a részvények 50,067 százalékát.
A City-ügyleten szakértői becslések szerint több mint egymilliárd forintot veszítettek a kisbefektetők. A jegyüzlethez az MSZP közelinek tartott Leisztinger Tamás nagyvállalkozó birtokában lévő Arago-csoportnak is volt köze. (Megkeresésünkre az üzletember nem reagált.) Egyebek mellett az e cégcsoporthoz tartozó Eravis-szállodapapírokat vásárolták fel a kisbefektetőktől megszerzett kárpótlási jegyekért. A trükkös ügyletsor lényege: papíron 170 százalékon kicserélték a kárpótlási jegyet City-részvényre. A City Rt. vagyona lényegében az így összegyűjtött kárpótlásijegy-tömeg volt. Majd a kárpótlási jegyeket tényleges árfolyamértékükön Eravis-papírra váltották, s kis nyereséggel azon is túladtak. Mi maradt a cégben vagyonként? A csekély, egy-két százalékos nyereség, amit felemésztett a City Rt. működtetése. Mi maradt a kárpótlási befektetőnek? A kiüresített City Rt. elértéktelenedett részvénye. A pórul járt részvényesek közül többen a PSZÁF-hez fordultak segítségért, de hiába. A rendőrség is megszüntette a nyomozást. A City Rt. vezetőinek nincs más dolguk, mint ügyesen elkerülni a kisrészvényesekkel való személyes találkozást, és kivárni, amíg végleg elmegy a kedvük a cég háborgatásától. A City Rt. egyetlen budapesti telefonszámán tegnap csak egy faxkészülék sípoló hangja jelentkezett.