Célkeresztben az Akadémia

Összehangoltnak látszó sajtótámadás indult az akadémiai közgyűlés hetében a Magyar Tudományos Akadémia ellen. Az egyik kereskedelmi televízióban például Friderikusz Sándor több estén keresztül vájkált a magyar tudományos élet valós és vélt problémáiban, egy kétségkívül kimagasló tehetség, de szinte telhetetlenül dicsvágyó fiatalember egyetemi konfliktusa ürügyén. Megszólaltatta Magyar Bálintot is, aki szerint az Akadémia világi egyház, és ez a vélemény – a szabad demokraták egyházpolitikáját ismerve – az MTA-ra nézve nem sok jóval kecsegtet. Úgy tűnik, hogy most egy újabb kísérlet történik a magyar tudományos intézményrendszer szétverésére, és a kétségkívül létező akadémiai anomáliákat egyes sajtómunkások ügyesen használják ki a társadalom ellenérzéseinek felszítására a Magyar Tudományos Akadémia ellen.
Szeretnék rávilágítani arra, hogy Magyar Bálint elszólásának mindemellett lehet egy második, még mélyebb jelentése is.
Idehaza sajnos nem sokat lehet hallani a tudományháborúról, amely – a kultúraháború egyik frontjaként – jó tíz éve kezdődött el Amerikában. (A science warról bőséges irodalom található a világhálón, és magyar nyelven is olvasható egy érdekfeszítő összefoglalás, Kutrovácz Gábor tollából.) A tudományháborút kiprovokáló posztmodernek, magukat akadémiai baloldaliaknak nevezők szerint a tudományban nem létezik abszolút igazság, és nincs abszolút racionalitás sem. (A természettudományban sem, hiszen a science természettudományt jelent!) Állításuk következményeként nincs különbség tudomány és áltudomány között, sőt a gravitáció fogalma is merőben a tudósok közmegegyezésének lenne tulajdonítható. (A fizikusok persze hiába noszogatják a posztmoderneket, hogy toronyházból leugorva teszteljék feltételezésüket.) A posztmodern filozófia abszolút igazságot és a racionalitást tagadó tézise – kisebb-nagyobb eltérésekkel – megjelenik többek között a marxizmusban, a feminizmusban, a multikulturalizmusban, a Greenpeace-ben és a new age-ben is. E szellemi áramlatok közös eleme a kulturális kötöttségek felszámolására való törekvés. Miután az erkölcsiség abroncsát, az egyházat Nyugaton lényegében már szétverték, hovatovább csak a tudományos intézményrendszer óvja a fejlett világot az irracionalitás káoszától, ahol a valóságos érték helyett mindenütt a pénz uralkodna. A közjót – és nem a mindenkori megbízó cégeket – szolgálni igyekvő Magyar Tudományos Akadémia csak egyetlen kis helyi harci terep ebben a világméretű küzdelemben.
A tudományháború hátterének ismeretében tehát Magyar Bálint véleménye („az Akadémia világi egyház”) egy kétszeresen is árulkodó elszólásnak minősíthető.
Szarka László geofizikus-mérnök,
az MTA doktora, Budapest