Demszky meg a forradalom

Egymásra torlódó hírek az SZDSZ háza tájáról. Pető Iván kijelentette: „megelégednének” három tárcával az MSZP-vel való újabb koalícióban, ami 25–30 százalékos kormányzati részesedést jelentene a hat és fél százalékos pártnak. Öszszeült továbbá a hét végén a fővárosi választmányuk elnöksége, s felkérte Demszky Gábort, hogy a párt jelöltjeként induljon az őszi főpolgármester-választáson, mert „a liberális érdekek képviseletét, a város folyamatos fejlődésének biztosítását az ő személye tudja legmegfelelőbben biztosítani”. Kuncze Gábor pártelnök eközben szavát adta, hogy a kormányalakítási tárgyalásokat nem kötik össze a főpolgármesteri poszt körüli koalíciós alkudozásokkal. Nyilván ettől teljesen függetlenül bízta meg a fővárosi választmány Lakos Imrét, hogy május végéig egyezzen meg Molnár Gyulával, az MSZP budapesti elnökével a budapesti koalíciós polgármesterjelöltek személyéről. E hírcsokorhoz tartozik az is, hogy beelőzve az országos megszorítások bejelentését, hétfőn – négyévi kínos koalíciós tétlenkedés után – megkezdődött a 4-es metró Gellért téri állomásának építése, ami miatt hat hónapig nem lehet majd autóval közlekedni a Műegyetem rakparton. A Gellért téri munkálatok állítólag 2009 októberében fejeződnek be, s várhatóan idén novembertől egy-egy sávban indulhat meg a forgalom a rakparton.
Az SZDSZ csupán a szokott pimasz, amely zsaroló pozícióját végképp kiaknázza: még a Gizella utca vár hálát a szocialista vendégvoksolóktól, hogy átszavazhattak rájuk az „Orbán-vész” megfékezése érdekében – pedig az államfőválasztás után sokan közülük letették a nagy esküt, hogy ezt soha többet. Kuncze még a koalíciókötést is meglebegtette, ha Gyurcsány Ferenc nem hajlandó lenyelni a Magyar Bálint-féle békát: ha minden idők legalkalmatlanabb oktatási minisztere nem hosszabbíthat, akkor az SZDSZ-t nem is érdekli a kormányzás. Gyurcsány a miniszterelnök-jelöltek vitáján bejelentette a szocialista oktatási tárcát, így ha enged Magyar továbbszolgálási ambícióinak, látványos megalázkodással kezdheti újabb kormányzati ciklusát. Márpedig Magyar Bálint sem változott semmit: tárcájának legújabb összegző dokumentuma valóságos sikerjelentés. Vagyis az SZDSZ szerint nemcsak a gazdaság dübörög, hanem az oktatásügy is, ahol a tavalyi skandalum után immár többé-kevésbé az érettségit is sikerül levezényelni. Elmondható tehát, hogy egyebek mellett az SZDSZ miatt várható az, hogy a második Gyurcsány-kormány ugyanolyan alkalmatlan lesz a feladatára, mint az első volt: kontraszelektált emberekkel, akik képtelenek mindennemű önkritikára, belehúzni lehet, de a tönkrevágott országot rendbe rakni aligha.
Ugyanennek a szembenézésre képtelen, reparálhatatlan önképnek a megnyilvánulása Demszky Gábor újrajelölése is elvbarátai által. Komoly építész, urbanista, közigazgatási vagy városgazdász szakember egyszerűen nem állíthatja, hogy a tizenhat éves Demszky-éra alatt bármilyen területen fejlődött volna a főváros: a hanyatlás, az európai élvonaltól való leszakadás regisztrálása már különösebb szakmai vizsgálódást sem igényel. Felelősséggel kimondható: Demszky alkalmatlan feladata ellátására, s feltehetőleg már az is marad – s ezzel nyilván Kuncze és Gyurcsány is tökéletesen tisztában van. Ám ahogy a Magyar Bálintot ért széles körű kritikákra igyekeznek a liberálpropagandisták a sommás „reformellenes” jelzőt aggatni, Demszky újrajelölését sem szakmai kérdésnek, hanem ideológiai szakítópróbának tekintik. Minden tiszteletem az SZDSZ fővárosi választmányának elnökségéé, de annál arcátlanabb hazugsággal, amit Demszkyről megfogalmaztak (hogy „a liberális érdekek képviseletét, a város folyamatos fejlődésének biztosítását az ő személye tudja legmegfelelőbben biztosítani”), még a választási kampány során sem találkoztam. Vajon miért volna az a liberális érdekek képviselete, hogy se közlekedni, se megállni nem lehet a fővárosban? Hol lát a nagy tekintélyű választmányi elnökség Nagy-Budapesten fejlődést; pláne folyamatosat? S ha már létezik az az érdek és az a fejlődés, miként köthető ez kizárólag, életfogytiglan egyetlen személyhez?
Az a benyomásom, hogy Demszky nem liberális; vagy legalábbis jó ideje nem az. Demszky időközben, a hatalom mámorától megrészegülve elárulta a liberális eszmekört; s ezt maga is beismerte a Batthyány-örökmécsesnél, amikor az MSZP és az SZDSZ választási győzelmének közös ünneplésekor kissé félrehúzódva olyasmit mondott: nem gondolta, hogy egyszer még ilyen rendezvényen részt vesz. Igaza van: mi sem gondoltuk a harsány antikommunista korszakuk idején, amikor sokan úgy érezhettük, hogy a szívünkből szólnak. Kuncze Gáborban nem tudtunk csalódni, mert hozzá nem fűztünk reményeket. Demszkyvel más a helyzet: hézagos ismereteink alapján a rendszerváltozás egyik szabadsághősének gondoltuk. Nincs azonban kiábrándítóbb, mint amikor a sajtószabadság hajdani harcosa hatalomgyakorlóként, egy megnyert sajtóper után országos körözést adat ki egy ellenzéki napilap főszerkesztője ellen. Hol itt a liberális elvek képviselete? Hol az úri elegancia?
Megjegyzem: attól, hogy Demszkynek papírja van arról, hogy nem csalt adót Horvátországban, még nem tisztázta magát a korrupció gyanúja alól. Megkárosította-e a magyar adófizetőket? Az ő hivatalos jövedelméből nem lehetséges ilyen nagy lábon élni, ennyi gyermeket támogatni, lovat és motort tartani, zöldövezeti házat és horvátországi nyaralót gründolni. Amikor elszámolt a nyilvánosság előtt, a hiteltörlesztésekbe belevette a brüsszeli képviselői javadalmazást is. Azóta az európai parlamenti képviselőségről lemondott, de nem számolt el újra. Két eset lehetséges: a különbözetet vagy korrupció útján teremti elő, vagy a felesége tartja ki. Az egyik egy jogállamban megengedhetetlen, a másik méltatlan a főpolgármesteri ranghoz.
A liberális elvek képviseletét az országos kormányzásban az autópálya-építés, a fővárosi vezetésben a metróépítés hivatott jelképezni. Kóka párttárs épp most akarja privatizálni a sztrádákat, ami a kudarc beismeréseként is felfogható. Budapesten pedig, noha az elmúlt négy évben mind a fővárost, mind az országot az SZDSZ és az MSZP vezette – szinte halljuk a kunczei dörmögést – „egyetlen centiméter 4-es metró sem épült”. (Demszky háromszor nyert választást ezzel az ígérettel.) Egyszer már azt hazudták, hogy épül; de aztán kiderült, hogy a Baross téren az csak a 2-es metró kijárata. Most, még a csomagolás előtt, valóságos SZDSZ-es létszükséglet, hogy az ötödik választást is megnyerhesse Demszky e látványígérettel. A Műegyetem rakpart hat hónapos lezárása egyben azt is jelenti: az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóját minden bizonnyal nem lehet majd méltó módon megünnepelni kirobbanásának színhelyén. A „liberális” párt azonban annyira azért nem liberális, hogy ilyen apróságokat is figyelembe vegyen: számukra mégsem a Wittner Mária (Fidesz) és Mécs Imre (MSZP) által fémjelzett forradalmi jubileum a 2006-os ősz legfőbb eseménye, hanem az önkormányzati választások. A Gellért tér 2009 októberére felszabadul – az 53. évfordulót már lehet ünnepelni.