Elszállt egy hajó a szélben

Varga Klára
2006. 05. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Valamikor a kilencvenes évek elején egy koncert előtti kora délután jártam az akkori Blue Boxban, a korábbi Kinizsi moziban. Az egykori moziteremből egy szöveg nélküli dal szállt föl, erős, magabiztos, zengő hang, nem tudni, nőé vagy férfié. Hallottam a dalból, hogy odabent mégsem sötét hodály van, ahogy eddig tudtam, hanem a terem fölfelé pompás, csupaablak kupolában folytatódik, mint egy bazilika. Hirtelen egy madár röppen oda föl, s körbe meg keresztbe kedvére szálldos a hunyorgó napsütésben. Belestem a félig nyitott ajtón. A terem közepén bőrdzsekis, magas, szőke, bajuszos férfi állt zsebre tett kézzel, a szemével a madarat követte, és énekelt egymagában. Baksa Soós János volt, a Kex együttes, ahogy ma mondjuk, egykori frontembere, aki nyilván, mint az emigránsok, elüldözöttek közül annyian, épp hazajött egy időre.
Kisfaludy András filmrendező, a Kex egykori tagja már tavaly októberben beszélt az Elszállt egy hajó a szélben című dokumentumfilmjéről, amelyben emléket állít a hetvenes évek elején működő két legendás zenekarnak, a Kexnek és a Scampolónak. Az m2 Filmidő című sorozata dicséretes gyorsasággal mutatja be a héten a hétfői bevezetővel együtt a kétrészes alkotást. A második részt éppen ma este kilenckor tűzi műsorára.
Mondhatnánk azt is, hogy a Kex együttes után kevés emlék maradt: két dal egy kislemezen, egy film, fotók. Csakhogy a sokféle zenei-irodalmi-színházi stílust felvonultató életműben némileg kibontva már ott voltak az énekelt versek, a blues, a performance, a pop-rock zenei paródia, a későbbi magyar underground zene a Bizottság játékos szürrealizmusával és a Spions vagy a Kontroll Csoport komor radikalizmusával együtt. A dokumentumfilmben pedig a zenésztársak mellett megszólalnak a rajongókból lett utódok is.
Akadnak persze, akikben ma is langyos nosztalgia él az ’56-ot túlélő, csöndesen gyarapodó kádári hatvanas évekkel kapcsolatban, a film azonban ezeket a visszamenőleges illúziókat alaposan eloszlatja azzal, hogy Újlaky Dénes és a nemrég elhunyt Balkay Géza előadásában idéz a korabeli besúgói titkos jelentésekből, elmesélteti ifjabb Rajk Lászlóval, miképp és miért verték össze őt és barátait kádárkolbásszal az Ifjúsági Park igazgatójának, Rajcsák elvtársnak az exávósai.
A Scampolóról szóló film bemutatja azt is, miképp szövögették egyesek az állambiztonsági szálakat a zenekar körül, egészen addig, amíg szétverték a csapatot. Mert ettől a ma valószínűtlennek tűnő szabadságfokkal élő, tehetséges, művelt, rendíthetetlen magyar értelmiségi emberfajtától akkoriban bizony még reszkettek az elvtársak.
Elszállt egy hajó a szélben…
(m2, Filmidő, május 22., 24., 26., 21.00)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.