Energiára épülő kapcsolat

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Európai Unió és Oroszország kapcsolatai kizárólag az energiára épülnek. Ez a látszat azonban elfedi, hogy általában nincs kialakult európai stratégia az Oroszországhoz fűződő viszony fejlesztésére.

Fennmaradtak Oroszország és az EU energiagazdasági ellentétei a Szocsiban lezajlott találkozójukon. Egyértelmű ugyanakkor, hogy a felek alapvetően egymásra szorulnak, bár érdekeik sok tekintetben ellentétesek. Nagyjából ez mondható el a kapcsolatok egészéről is, amelynek újragondolására késztet az is, hogy jövőre lejár az együttműködés kereteit meghatározó partnerségi megállapodás. A legnagyobb probléma az, hogy a stabilizálódó, magára találó és a nemzetközi porondon jogos helyét követelő Oroszország és a Nyugat között ismételten feszültté vált a viszony, ami általában nem kedvez a konstruktív lépéseknek. Különösen megnehezíti ezt a hezitáló, egységes külpolitikai álláspontot kialakítani általában nem képes EU helyzetét. Brüsszel ugyanis nem igazán tudja eldönteni, hogy a birodalmi gondolkodástól vezérelt, a posztszovjet térségben is konfrontatív, Oroszország kiszorítását célzó amerikai gondolkodás mellé zárkózzon-e fel, avagy inkább saját érdekeit követve az egységes európai geopolitikai tér Moszkva nélkül elképzelhetetlen megteremtésén fáradozzon. Így például nem világos, hogy az Angela Merkel által meghirdetett új keleti politika az amerikai ihletésű GUAM, avagy az orosz érdekeket is figyelembe vevő partnerség mentén formálódik. Az első irányba hat például, hogy Brüsszel inkább a jószomszédsági partnerpolitikájába akarja illeszteni Oroszországot, mintha az nem is európai nagyhatalom lenne. A problémákat tetézi, hogy mindezt látva Moszkva sem kizárólag az Európával épített partneri kapcsolatokban gondolkodik. A kiút csakis az olyan globális geopolitikai gondolkodáson és kölcsönös érdekeken alapuló pragmatikus kompromisszumok keresése lehet, amelyek egyelőre nem nagyon látszanak.