Miközben a palermói bíróság termét tegnap dugig megtöltötték az ügyészek, a bírák, a meggyilkoltak hozzátartozói, addig Provenzano szuperbiztos cellájában, Termiben ötödmagával – négy börtönőr társaságában – ülte végig az egész Olaszországot foglalkoztató tárgyalás kezdetét.
Tíz évvel ezelőtt Provenzanót első fokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A másodfokú tárgyalás ideje azonban csak most érkezett el, a nagyfőnökkel együtt összesen negyvenhatan álltak a bíróság elé az 1981 tavasza és 1991 nyara között elkövetett mintegy ötven gyilkosságért, emberrablásért, fenyegetésért, zsarolásért. Eredetileg ötvenkilencen tartoztak a társaságba, de az elmúlt évtized alatt sokan meghaltak közülük, másokat pedig – úgymond a technika határai miatt – nem sikerült bekapcsolni a távtárgyalásba.
Provenzano megtiltotta, hogy fénykép vagy filmfelvétel készüljön róla, de azt nem akadályozhatta meg, hogy a palermói tárgyalóteremben ülők egy hatalamas kivetítőn követhessék arcának minden rezdülését.
A videoperen vádlottként szerepelt a Milánóban fogva tartott korábbi bandavezér, Toto Riina is, aki fél óra elteltével úgy döntött, megszakítja kapcsolatát a tárgyalóteremmel. Az igazságszolgáltatás szép napja – ennyit mondott Pina Maisano, az 1991 augusztusában kivégzett Libero Grassi vállalkozó özvegye, amint a gyűlölt gyilkos arcképe megjelent a képernyőn.
Provenzano fontosnak tartotta, hogy üzenjen a tárgyalóteremben jelen lévő ügyvédjével, Franco Marasával: a termi fegyház orvosai rendesen kezelik, és megfigyelés alatt tartják. A furcsa mondatra azután került sor, hogy letartóztatása után Palermóban felbukkant egy ötven év körüli férfi, aki Provenzano Amerikába szakadt másod-unokatestvére, és a Vöröskereszt munkatársaként mutatkozott be. Arra hivatkozva, hogy a „főnökök főnökét” rettenetes körülmények között tartják, és neki megesett a szíve rajta, mindenáron azon volt, hogy bejusson a cellájába. A rendőrök megpróbálták ellenőrizni a kilétét, de az általa megadott címen nem ismerték, sőt a városban sem lakott olyan nevű ember.
A most 73 éves Bernardo Provenzanónak 1963-ban kellett eltűnnie a világ szeme elől, miután az akkori maffiavezér, Luciano Liggio parancsára kivégzett egy rivális bűnözőt, és megrendelője volt két, maffiaügyeket vizsgáló bíró meggyilkolásának. A Cosa Nostra irányítását már illegalitásban, tizenhárom évvel ezelőtt vette át. A corleonei fantomként emlegetett férfi negyvenhárom éven át vezette orránál fogva a hatóságokat. Több ízben is felbukkant itt-ott, de mindannyiszor kicsúszott a nyomozók markából. Bár mindenütt lestek rá, Olaszország legkeresettebb bűnözője meglehetősen biztonságosan mozgott. Néhány évvel ezelőtt gyorshajtásért állították meg, mint utólag kiderült, németországi vakációról tartott hazafelé családjával. Három éve a franciaországi La Casamance klinikán kúráltatta és műttette meg magát, majd hosszan lábadozott a Cote d’Azurön és Marseille-ben. Ebben állítólag több olasz és francia bűnözői szervezet is segítette. A klinikán egyágyas, puritánul berendezett szobában lakott, és – mivel betegesen irtózik tőle – a telefont is kikapcsoltatta.
Nemhiába emlegették „arctalan férfiként”, hiszen kinézetére csupán leírások alapján tudtak következtetni, arcát egy, az eltűnése idején készült, azaz negyven évvel ezelőtti fényképről ismerték. Csupán találgatások keringtek Provenzano személyiségéről, viselkedéséről, szokásairól is.
A keresztapa mesteri szintre fejlesztette a rejtőzködést, fő szabályként semmilyen modern kommunikációs eszközt nem tűrt meg a környezetében. Bűnszervezetét mindvégig szigorúan kézben tartotta, parancsait kézzel vagy egy ócska és mindenhová magával hurcolt géppel írt cetliken közvetítette Szicília-szerte dolgozó alvezéreinek, és ugyanilyen formában kapta a jelentéseket is tőlük. Pontos és azonnali információi voltak a zsarolásokból és csalásokból származó pénzekről, a maffiacsoportok manővereiről, a konkurens bűnözői csoportok tevékenységéről, szép reményű maffiózópalántákról.
A szervezet szigorú hierarchiája szerint külön csoport felelt a biztonságáért, az ellátásáért és megint másik az állandó futárszolgálatért. Személyesen csak legmegbízhatóbb emberével tartott kapcsolatot, az egyes feladatokat ellátó csoportok is jobbára egymástól függetlenül működtek.
Családjával is hasonlóképpen, levelekkel tartotta a kapcsolatot, de feleségével, akit állítólag már illegalitásba vonulása után egyházi rítus szerint vett el, többször is találkozott. Követte gyermekei minden lépését is, egy korábban elfogott levelében azon sajnálkozott, hogy nem lehet ott fia egyetemi diplomakiosztóján.
A mindenütt összeesküvést sejtő keresztapának végül azonban nem társai árulása, netán valamelyik ellenlábas bűnszervezet ármánykodása, hanem egy frissen mosott fehérneművel teli zacskó lett a veszte.
Az utóbbi években ugyanis a nyomozók éjjel-nappal szemmel tartották felesége, Saveria Palazzolo házát. Ezt rendszeresen látogatta a család egyik távoli rokona, aki aznap, április 11-én egy zacskóval távozott, majd egy Corleone melletti, elhanyagolt tanyához ment. A nyomába szegődő kommandósok még láthatták, amint a résnyire nyitott ajtón kinyúlik egy kéz, és átveszi a zacskót a fiatalembertől.
Nemsokára egy egész csapat rendőr rontott a roskadozó házba, ahol az égen-földön keresett maffiózóba botlottak, amint éppen az ebédet kavargatta. Nem állt ellen, csupán annyit mondott: elfogásával nagy hibát követnek el. Pierluigi Vigna volt maffiaellenes főügyész úgy vélte, tán igaza is lehet, hiszen a vezér bukása miatt könynyen felborulhat a bűnözői szervezetek közötti viszonylagos egyensúly, és egy új maffiaháború törhet ki.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
