Fellendülés előtt a bioüzemanyagok piaca

Kevésbé köztudott, de a Magyarországon kapható összes benzinmennyiség hetven százaléka már most is tartalmaz valamennyi biológiai eredetű komponenst. A mezőgazdaságra alapozó üzemanyag-termelés igazi felfutása azonban még csak most kezdődik.

A bioüzemanyagok elterjedését ösztönző uniós stratégia februárban született meg, s ennek nyomán úgy tűnik, Magyarországon is fellendülhet a termelés. A folyamat máris felgyorsult, hiszen szinte nincs olyan hét, amikor beruházók ne jelentenék be újabb bioetanol-üzem létesítésének tervét. Hajdúsámsonban például 64 milliárd forintból kezdtek bele egy 150 főt foglalkoztató, évente várhatóan egymillió tonna kukoricát feldolgozó lepárló építésébe. Ugyanakkor Marcaliban, Csurgón és Martfűn is bioetanol-lepárló épül, a győri szeszgyár pedig kiszélesíti a már meglévő kapacitásait, s ezeken túl is legalább fél tucat kisebb-nagyobb etanolgyár áll előkészítés alatt. A beruházók biztosra mennek, hiszen termékük stabil, és folyamatosan növekvő piacra számíthatnak. 2007-től ezt még inkább kiszámíthatóvá teszi, hogy felemelik Magyarországon az olyan üzemanyagokra kivetett jövedéki adót, amelyek nem tartalmaznak biokomponenst.
A biológiai eredetű, vagyis növényi alapanyagból készült üzemanyagok gyakorlatilag egyidősek a robbanómotorral. Két fajtájuk létezik: a dízelüzemű autókba tölthető növényi olaj – kevéssé közismert, de a Rudolf Diesel által bemutatott belső égésű motor prototípusa, vagyis a világ első dízelmotorja sem gázolajjal, hanem mogyoróolajjal működött –, s a bioetanol, vagyis a víztelenített tiszta szesz. Magyarországon a harmincas-negyvenes években, főként az olajalapú üzemanyagok szűkössége miatt már forgalmaztak bioetanolt, vagyis víztelen szeszt, és azokban az országokban, ahol az alapanyag bőségesen rendelkezésre áll – például Brazíliában – ezt a fajta üzemanyagot az olcsó olaj korszaka sem tudta kiszorítani. Tisztán bioetanolt csak a speciálisan erre a célra tervezett gépkocsikba lehet tölteni, néhány százalékos arányban hagyományos benzinbe keverve azonban bármelyik gépkocsiban felhasználható ez az üzemanyag. A biodízelt ezzel szemben gyakorlatilag bármilyen arányban fel lehet használni a dízelüzemű gépkocsikban – átalakítás nélkül is.
A bioüzemanyag mostani reneszánsza a klímavédelemnek köszönhető. A biodízelnek és a bioetanolnak jóval kisebb ugyanis a károsanyag-kibocsátása, mint kőolajalapú társaiknak, s mivel a biobenzin elégetésekor keletkező szén-dioxid pontosan annyi, mint amennyit az alapanyagként felhasznált növény növekedésekor megkötött, használatuk nem növeli az üvegházhatást. Környezeti kockázatot jelentenek ugyanakkor a lepárlás után fennmaradó anyagok. Ezeket talajjavítóként kis mennyiségben fel tudja ugyan használni a mezőgazdaság, ipari méretű elhelyezésük azonban egyelőre nem megoldott.
Thernesz Artúr, a Mol Rt. fejlesztési igazgatója egy minapi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a bioetanol-beruházásokat alapvetően a magas költség és az alacsony nyersanyagár jellemzi. A biodízelgyártás költségvonzata ennek épp a fordítottja, aki tehát biodízel előállításában gondolkodik, annak alacsony tőkebefektetés mellett magas alapanyagárra kell számítania. Egy tonna gabonából körülbelül háromszáz liter bioetanol, míg egy tonna olajos terményből nagyjából 450 liter biodízelt lehet előállítani. A Mol Rt. mindkét üzletben érdekelt, hiszen etanolt már most is kevernek a benzinhez, 2008-tól pedig a cég évi 150 ezer tonna kész biodízel-komponenst vásárolna, s ehhez maga is hozzátenne még ötvenezer tonnát. Ennek érdekében a százhalombattai olajfinomítóban már meg is kezdték egy olyan üzem felépítését, amely a biológiai eredetű komponenseket keveri össze a hagyományos termékkel.
Az olajipari vállalatoknak a jogi szabályozás miatt elemi érdekük a bioprogramok indítása. A termékcsoportnak emellett óriási járulékos haszna is van, hiszen csökkenti Magyarország és Európa energiafüggőségét, munkahelyeket teremt a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban, s nem utolsósorban megoldja a felesleges gabonatermésből adódó problémákat. A tervbe vett hazai biogyárak akár évi hárommillió tonna gabonának jelentenek majd biztos piacot. Emiatt ugyan egyesek attól félnek, hogy az állattenyésztők számára nem jut majd elegendő takarmány, de jelen pillanatban ez még nem lehet reális veszély – a raktárakban ugyanis nyolcmillió tonna eladatlan búzánk és kukoricánk van.

Környezetvédelmi aggályok. Csak akkor van értelme a bioüzemanyag-programnak, ha a termék teljes életciklusán keresztül odafigyelünk a felszabaduló környezetszennyező anyagokra. Ha például a bioetanolt fosszilis energiahordozót – praktikusan földgázt – használó lepárlóegységekben állítják elő, az nyilvánvalóan növeli a levegőbe jutó káros anyagok mennyiségét. A környezetvédők szerint ezért a szabályozásnak nemcsak a biológia eredetű üzemanyagok felhasználására, de azok előállítására is ki kell terjednie. Jó megoldásnak kínálkozik ebből a szempontból a biomassza-tüzelésű lepárlók támogatása, hiszen ennek az energiahordozónak ugyanaz az értelme, mint a bioüzemanyagoknak: amennyi szén-dioxid a biomassza elégetésével felszabadul, ugyanannyit meg is kötnek a kazánt tápláló energiaültetvények. Környezetvédelmi problémák jelentkezhetnek termelői oldalról is. Ahhoz ugyanis, hogy minimalizálni lehessen az alapanyagok termesztéséhez szükséges fosszilis energiahordozók arányát, a termelőket nemcsak a növénykultúra-váltásban, de a műtrágyamentes termesztésben is érdekeltté kellene tenni. A műtrágya ugyanis földgázból készül, egy olyan folyamat végeredményeként, mely jelentős mennyiségű szén-dioxidot szabadít fel.