Hiánycikk

Óriásit fordult volna a világ április 24. óta? Már kevésbé dübörög a gazdaság, és nem is annyira stabil és nagy a jólét, mint azt a miniszterelnök korábban kihirdette? Másutt élnénk? Nézzük, miről is szól a közélet a választásokat követő hétfő óta! Túlnyomórészt megszorításokról és az elkerülhetetlen államigazgatási reformról. Míg előbbi több száz milliárd forintos „rögtönzött” tételt jelent az idei költségvetésben, addig a nagy állami lefaragások akár a 2000 milliárdot is elérhetik. Nagy lehet a gond, ezt jelzi az is: hirtelen felébredtek Csipkerózsika-álmukból a gazdasági érdekképviseletek, elemzők, pénzügyi szakértők, valamint a kormány kezéből etetett holdudvar. Most, aki ebben az országban él és mozog, azonnali és gyökeres változtatást követel. A gazdasági kamarák és az üzleti vezetők fizetett hirdetésben tették közzé kiáltványukat, míg a kutatók szinte egymásra licitálva jelzik, hogy mik a sürgős lépések. Eközben elemzők hada nyomatékosítja a milliárdos magánemberekkel együtt: világos irányt, világos beszédet vár a régi-új hatalomtól. Nincs helye a késlekedésnek. A slusszpoén persze az, hogy korábbi baloldali pénzügyminiszterek (Békesi, László Csaba és Draskovics) tanácsokat adnak arról, hogy mit is kellene tennie az új kormánynak. Hab a tortán az Élet és Irodalomban publikált dolgozat, amelynek szerzői – az ismertebbek közül Bokros Lajost és Csillag Istvánt említjük – jövőfelélő (sic!) gazdaságpolitikáknak minősítik a Medgyessy–Gyurcsány-periódust. Amúgy egyetértve a kritikákkal, feltűnő, hogy a különböző szakmai csoportok, képviseletek, vagy éppen a gazdasági szakértők csak az országgyűlési választások után ismertették a nagy nyilvánosság előtt álláspontjukat, és érzik úgy: most kell tanácsot adni a kormánynak. Vajon korábban miért nem hallatták ilyen erősen a hangjukat? No comment.
Az alapkérdés ettől fontosabb: tényleg egy másik országba csöppentünk? Ugyan! Az elmúlt négy évben – és ez meglehetősen kínos volt Magyarország számára – a kormány képtelen volt olyan költségvetéssel kirukkolni, amelyről pár hónap, legfeljebb fél év múltával ne derült volna ki, hogy alapjában lett elrontva. Csak néhány tétel: évről évre elszámolt növekedés, rosszul becsült központi bevételek, állami túlköltekezés. Ezek ellentételezését jelentették a megemelt adók és illetékek, valamint a tizenharmadik havi bérek áttolása, az áfa visszatartása, miközben jó néhányszor leállt a mezőgazdasági támogatások kifizetése is. De a mind magasabb hiányon és a növekvő államadósságon a statisztikai magyarázatok és a kozmetikázás sem segített. A világ szemében – lásd hitelminősítői lerontás vagy a Brüsszelből visszadobott pénzügyi terv – hazánk hitelessége bizony alaposan megkopott.
Magyarán hiánycikk a gazdaságpolitika.
Mellesleg fogadásunk van rá, hogy a napokban a Népszabadságban megszellőztetett 300-350 milliárdos megszorító csomag pusztán egy lakossági teszt. Annál is inkább, mert szakértők szerint a kiszivárogtatott lefaragások – emelkedő eva, növekvő áfa, a közszféra fizetésének befagyasztása, csökkentett gyógyszerár-támogatás, kórház-finanszírozás mérséklése – legfeljebb a megszorító csomag tervének a felét tehetik ki. Jóllehet, a koalíció pártjai a következő időszakban többször is kiállnak a változtatások mellett, hiszen az unió elzárhatja a pénzügyi csapokat, a népszerűtlen intézkedések zömét aligha meri meglépni a kormány az önkormányzati választások előtt. Brüsszel és a piacok megnyugtatása viszont kevés lesz. Ha ugyanis csak a hiány a fontos, és a bevétel számít, akkor továbbra is hiánycikk marad az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika.