Hihetetlen különbség

A férfi kézilabda-finálé első mérkőzésén nyolc góllal kapott ki Veszprémben a Szeged, ezért a második meccsre, ha úgy tetszik, a visszavágóra „büntetésből” nem jött össze a telt ház a Tisza partján. A kihívó azonban így is egyenlített, és mivel a harmadik találkozón már csak néggyel nyert a bajnok, tegnap Szegeden is tetőzött a bizakodás és az őrület. Már a bemelegítés alatt találtak okot az ünneplésre, hiszen a publikum búcsúzott Kovács Péter vezetőedzőtől, aki a Dunaferr női csapatához távozik. Előbb azonban várt még rá egy férfias meccs.
Ami 4-4-ig abszolút kiegyenlített küzdelmet hozott, de a következő négy hazai gólra egyetlen válasz sem érkezett. Nemcsak védekezésben, hanem átlövőteljesítményben is a Pick uralta az első félidőt, miközben a másik oldalon még azt is nehéz volt eldöntetni, hogy az amúgy extraklasszis Perez kedvetlensége vagy pontatlansága a nagyobb. De társain is érződött, hogy számukra nem ez az utolsó esély, és a „most vagy soha” hangulatában roppantul különbözik a „most vagy vasárnaptól”. Szünetben úgy tűnt, ez utóbbi már nem is kérdés, mert a 17-10-es szegedi előny mellett a játék addigi képe sem ígért semmi biztatót a vendégeknek.
A második felvonás legjellemzőbb momentumaként Lazarovék kettős emberelőnyben sem jutottak ziccerig. Előtte és utána persze igen, de bár ne tették volna, mert Puljezevics kapus mindent megfogott. Mivel ebben a periódusban kollégája, Sola is átlag felett védett, 21-13-nál percekre kőbe vésték az eredményt. Felfoghatatlan volt, hogy az a Veszprém reális célja, ússza meg tízgólos verés alatt, de még ennél is hihetetlenebb, hogy ezt sem sikerült megvalósítania. A lelátón szerencsére botránynak csíráját sem láttuk, de ez logikus; az egyik oldalon a túláradó boldogság, a másikon a mély apátia szabott gátat az indulatoknak. A pályán azért ekkor már elcsattant egy-egy „pofonszerűség”, és sűrűsödtek az adott szituációból nem feltétlenül következő ütközések, de annál nagyobb baj nem történt, mint hogy Djurkovics kettő plusz kettő perces kiállítást, ezzel halmazati büntetésként piros lapot kapott. Ám éppen akkor nőtt először tízgólosra a differencia (23-13), amikor a szerb légiós a kispadról kényszerből átmászott a tribünre, úgyhogy a drukkerek pillanatnyi forrongását rögvest felváltotta az eufória. Ez pedig egészen a végkifejletig kitartott, hiszen a Pick Szeged 31-21-re diadalmaskodott. Megtippelni is nehéz, a meghökkentő eredmény milyen érzéseket hív majd életre: itt szükséges vagy felesleges önbizalmat, ott dacot vagy kishitűséget.
Kovács Péter vezetőedző természetesen azt vallja, a tegnapi több volt egyszerű győzelemnél és egyenlítésnél, szavaival élve „most megérezték a vérszagot”, a vetélytárs beállósa, Gál Gyula ellenben úgy fogalmazott: „Csak az számít, vasárnap ki győz, és kié lesz az aranyérem. A mostani mérkőzés jelentősége addigra elsikkad.” A veszprémiek legalábbis ebben reménykedhetnek, no meg esetleg abban, hogy a hajrában, már minden mindegy helyzetben visszatérnek Perez „életfunkciói” is.
Szeged népe azonban csak saját hőseivel foglalkozott. Mondhatnánk most, hogy Kovács Péter búcsúja így aztán csodálatosra sikerült, de búcsúról szó sincs. A tegnap történtek után ezt a csapatot annyian kísérik el vasárnap a Dunántúlra, hogy csak ők megtöltenék a veszprémi csarnokot. Persze ott lesznek a hazaiak is – a pályán és a tribünön egyaránt.