Hová lett Sztanykovszky?

Szigetvilág

Barátom, Bálint László, a levéltárak fáradhatatlan búvára nemrég ismét meglepett egy dokumentummal, amelyet korábbi kutatásaim alapján leginkább én tudtam méltányolni és értelmezni. Ezért is engedte át nekem közzétételét.
A Tisza-gyilkosság egyik főszereplőjéről, Sztanykovszky Tiborról szól a jegyzőkönyv, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottsága titkárságának 1963. március 19-i üléséről. Jelen volt Biszku Béla, Kádár János, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, Szirmai István és Gáspár Sándor. Napirenden szerepelt a vezető pártszervek hatásköri listájának megállapítása; javaslat a bírósági ülnökök újjáválasztására; személyi javaslatok; különfélék.
A különfélék közt veterán párttagok kérelme rendkívüli nyugdíjuk fölemelésére. Közülük ketten érdekelnek: a hódmezővásárhelyi és szegedi munkásmozgalom 1919 óta ismert tagja, Ecsedi Gézáné Bodó Julianna és a később szegedivé lett Sztanykovszky Tibor.
Akkor kezdtem nyomozni utóbbi pályafutása után, miután 1979-ben a tévé bemutatta Hubay Miklós Háromszoros halállal című tévéjátékát, a Tisza-gyilkosság dokumentumokból fölelevenített történetét. Szakácsi Sándor alakította a merénylet kulcsfiguráját, Sztanykovszky zászlóst. Megírtam (olvasható A szerette Város címmel 1986-ban megjelent gyűjteményes kötetemben), hogy Sztanykovszky, miután halálos ítéletét 1921. július 29-én 17 évi börtönre enyhítették, ezt a szegedi Csillag börtönben ülte le.
Szabadult 1937. december 4-én. Csak 42 éves volt.
Pár nap múlva megnősült. Romantikus história: a börtönben esténként szépen hegedült, s ezt gyönyörűséggel hallgatta a közeli vendéglősnek, Szenicsán Gábornak a lánya, a Szegedi Atlétikai Klub atlétanője, Szenicsán Rózsa. Valamiképpen utat talált a rabhoz. Csak akkor látták egymást, amikor Sztanykovszky kiszabadult, de ez elég volt mindkettejüknek: december 11-én megesküdtek.
Igen ám, de hamarosan kiderült, hogy Sztanykovszkynak nem ez volt az első házassága. 1918. február 25-én Kassán már elvette Papp Rózsit. Tőle 1919. június 3-án elvált, és 5-én feleségül vette Rothmüller Olgát. Már letartóztatásban volt, amikor tőle is elvált. Harmadik házasságának hírére első felesége bigámiával vádolta, de Sztanykovszky a Dél-Magyarország 1938. január 18-i számában bemutatta házassági bonyodalmainak hiteles okmányait. A szegedi lap karácsonyi számában nagy riport jelent meg róla: Újszőregen gazdálkodott, gyümölcstermesztéssel és tyúkfarmmal kísérletezett.
Két év múlva, 1940. november 6-án ismét riport jelent meg e különös férfiúról. Ekkor Kecskéstelepen lakott, onnan kerékpározott be naponta a Tisza Lajos körútra, egy vendéglőben zenekarával muzsikált. Nevet változtatott: átmenetileg Zemplényi Tibor lett. A riportból kiderül, hogy a börtönben kitanulta a borbélymesterséget és az asztalosságot, állítólag megtanult nyolc nyelvet, cigány nyelvtant és szótárt állított össze.
Most következik a meglepetés. Betyárból lesz a legjobb pandúr. A szovjet csapatok szegedi bevonulása után, 1944 decemberében Sztanykovszky Tibor lett Szegeden a közrendészet vezetője! A Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből (1970) összeállításban ezt írta: „Megalakult a városházán a városházi kommunista csoport, melynek tagjai: Dénes [Leó], Lakó [Antal], Dobó [Miklós], Kálló [Lajos], Komócsin Illés, Sztanykovszky [Tibor] és Horváth [József] elvtársak…”
Kortársi emlékezésekből megtudtam, még 1945-ben Sztanykovszky a dorozsmai járás rendőrkapitánya lett. Itt követte el hivatali visszaéléseit, hatalmaskodásait, amelyek miatt leváltották. Az egykori szegedi diák, a később a Rajk-pörben kivégzett Szebenyi Endre belügyi államtitkár jött le Szegedre kivizsgálni Sztanykovszky viselt dolgait. A leváltott kapitányt bilincsbe verve vitték Szebenyi elé. Kegyvesztetten a Dunántúlra küldték, ahonnan svábokat telepítettek ki.
Utoljára Pölöskei Ferenc akadémikus emlegette a Népszabadság 1998. október 30-i számában, amikor a Tisza-gyilkosságra emlékezett az évfordulón. Az ő könyvében (A rejtélyes Tisza-gyilkosság, 1988) található egyébként az egyetlen mondat, amelyből megtudunk valamit Sztanykovszky merényletben játszott szerepéről. „Sztanykovszky a hall ajtajában lövésre készen tartott fegyverrel társai mögött állt, s így a közvetlen tetteseknek a merénylet biztosabb kivitelét elősegítette.”
Pölöskei cikkéből tudtam meg: Sztanykovszky a fóti gyermekváros gondnokaként működött. „Kerülte itt a nyilvánosságot, a Tisza-gyilkosság számos titkát pedig társaihoz hasonlóan magával vitte a sírba.”
A mostani dokumentumból még néhány érdekes apróságot tudunk meg életrajzából. Nyilván saját beadványa alapján. Sátoraljaújhelyen született 1896-ban. Azt kérte pártjának legfőbb vezetőitől, hogy 1200 forint nyugdíját emeljék föl 2000 forint „kivételes ellátásra”, és kapja meg a Központi Állami Kórház igénybevételére jogosító igazolványt.
Kérését a párt tömegszervezeti osztályának vezetője, Sándor János javaslatára teljesítették. A javaslatban szerepel, hogy két fölnőtt gyermeke van, de egyedül él, és súlyos beteg, tüdőtágulásos asztmája van. Két ízben ugyan kizárták a pártból, de a Központi Ellenőrző Bizottság 1963. február 21-én elismerte párttagságát 1945-től. Agronómusi szakképzettsége van.
Mint középiskolás tagja lett a Galilei-körnek, majd a szociáldemokrata pártnak. 1914-ben behívták katonának. 1918-ban a Forradalmi Katonatanács központi intézőbizottságának lett a tagja. Szerepét a beadvány most tartózkodóan így fogalmazta meg: „1918. október 31-én annak a katonai járőrnek volt tagja, amelyik Tisza Istvánt őrizetbe vétel közben agyonlőtte.” 1918 novemberében belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd a vörösőrség állományában a kispesti forradalmi törvényszékhez volt beosztva. 1919. május elsején a román frontra ment. A front összeomlása után, augusztus 7-én letartóztatták. Egyévi vizsgálati fogság után halálra ítélték, majd föllebbezése után 17 és fél évi börtönre ítélték. Állítása szerint összesen 18 és fél évet ült. „A börtön igazgatósága nem kommunistaként kezelte, nem volt a kommunista kollektíva tagja, de az elvtársaknak nagy segítségére volt mint börtönírnok, agronómus.” „Szabadulása után Szegeden telepedhetett le, ott az elvtársak segítségére volt röpiratok továbbításában és más pártfeladatokban. Szeged felszabadulása után belépett az MKP-ba. A központi bizottság régi párttagok bizottsága 1959 júliusában 1200 forint kivételes nyugdíjat állapított meg részére, miután nyugdíjjogosultsága még nem volt.”
A dorozsmai hercehurcáról persze hallgatott. További sorsáról sem tudunk. De történelmi szerepe elhanyagolhatatlan. Nem csupán szereplő, de koronatanú, sőt történeti kútfő is.
Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Magyarország története (1976) 8. kötetében az 1918-ban megalakult katonatanács történetét Sztanykovszky emlékei alapján tárgyalta. Emlékezése 1958-ban jelent meg az MSZMP Párttörténeti Intézetének kiadásában, Lányi Ernőné szerkesztésében, a Kossuth Kiadó gondozásában, a Nagy idők tanúi emlékeznek című gyűjteményben. Tíz nyomtatott lapon át adott forrásértékű leírást a katonatanács létrejöttéről és tevékenységéről. A Tisza-gyilkosságról is megemlékezett, de itt a szerkesztő három ponttal jelezte, hogy a részleteket kihagyta. A hozzáfűzött jegyzetben pedig ezt írta: „Sztanykovszky Tibort, a Forradalmi Katonatanács tagját a Tanácsköztársaság után gróf Tisza István meggyilkolásával vádolva letartóztatták. Halálra ítélték, majd az ítéletet tizennyolc és fél évi börtönre változtatták. Sztanykovszky a teljes büntetést letöltötte.”
Változatlanul izgat nemcsak engem, hanem mindenkit, aki Magyarország és Szeged múltja iránt érdeklődik: hová lett Sztanykovszky?