In memoriam Klempa Károly

Egyik premontrei öregdiák hívta fel figyelmemet és kérte, hogy reflektáljak egy, a Magyar Nemzet-beli cikkre, amely 2006. április 8-án, a Kultúra rovatban jelent meg Húzták traktorral, vonták daruval címmel. Nemcsak ő, hanem mások is, főleg keszthelyiek kifogásolják azokat a megjegyzéseket, amelyek szeretve tisztelt egykori tanárukra, Klempa Károly premontrei kanonokra vonatkoznak.
A cikk a Kossuth rádióban nagyszombaton elhangzott adással kapcsolatos: „A XV. stáció. A tihanyi IV. Károly Kálvária kálváriája”. Nem kétséges, hogy fájdalmas és elítélendő cselekedet volt a kálvária elpusztítása 1960-ban. De nem fogadható el ez a kijelentés: „Mindezekhez Klempa püspök asszisztált”, és a csúnya, gyanúsító szavak, amelyeket megismételni nem akarok. Ő abban az időben nem volt püspök, hanem Badalik Bertalan eltávolított veszprémi püspök helynöke, majd a Szentszék által kinevezett apostoli kormányzó. Az Új Ember 2006. április 16–23-i számában, a Mozaik rovatban Bókay László is ezzel a fájdalmas eseménnyel foglalkozik, idézve Klempa Károly levelét, aki a nyilván tiltakozó plébánosnak azt írta, hogy „hozzájárult a kálvária lebontásához”. Aki élt abban a korban és lelkipásztorként működött, tudja, hogy milyen nehéz helyzetben voltak az egyházmegyék vezetői, mi mindenhez kellett „hozzájárulniuk”. Engem is az egyik kápláni helyemről rövid időn belül elhelyeztek. Szentelő püspököm mintegy mentegetőzve mondta nekem: „Nem tehettem mást, aláírtam dispozíciódat, amit kórházi ágyamra tettek, kilátásba helyezve, hogy ha nem teszem meg, akkor más módon távolítanak el”.
Klempa Károly rendtársamnak nagyon sokat kellett az Andrássy út 60.-ban elszenvednie. Biztosan voltak karrieristák is, de ő nem tartozott ezek közé. Keszthelyen nagyon elismert ember volt. A Festetics-kastély könyvtárát is ő mentette meg, a szovjet városparancsnok beavatkozását kérve. Bizonnyal fájt az Állami Egyházügyi Hivatal helyi megbízottjának rendelkezését aláírnia. Mentette, ami menthető volt: a tihanyi plébánost, vállalva a felelősséget, a Golgotát, amit először Zalaszentgrótra, a plébániájára szállíttatott, onnan került a sümegi temetőbe. A stációkat valóban ledózerolták.
Két megjegyzéssel szeretném zárni a cikkhez hozzászólásomat. Az egész ország örül, hogy IV. Károly király kálváriája is, mint Jézus Krisztusé „feltámadással” végződött. A királyt boldoggá avatták, az emlékhelyet helyreállították. A másik egy erkölcsi tétel: aki nem élte, nem szenvedte át a diktatúra éveit, ne ítélje el azokat, akik annak a szó igazi értelmében passzív, azaz szenvedő alanyai voltak.
Dr. Horváth Lóránt Ödön
premontrei apát,
csornai prépost-prelátus

Nagy érdeklődéssel olvastam lapjukban a Klempa Károly premontrei kanonokról szóló cikket. Magam úgy látom, kissé méltatlan volt az írás. Klempa Károly tette, amit tehetett. Azokban a nehéz időkben, amikor ő szolgált, komoly politikai nyomás nehezedett a papságra és az egyházi intézményekre. Ő azonban tisztességgel helytállt – áldott legyen az emléke.
Szabó T. Árpád
Budapest