Mobil

Lassan megszokták az éjszakai lövöldözést Sao Paulóban. Négy napig tartott a pokol, amíg a szervezett bűnözés szabályszerű háborút folytatott a nagyváros rendőrsége ellen. Keddre a börtönlázadásokat is leverték, az utcai összecsapások is megritkultak, ám a Sao Pauló-iak korántsem lehetnek biztosak abban, hogy egyszer és mindenkorra megszűntek a zavargások.

Két fegyházi dolgozót valósággal kivégeztek egy gyorsétteremben. Egy rendőr a háza előtt halt meg egy sorozattól, másikuk a járőrkocsiban kapott halálos lövést. Hárman egy bárban lettek gyilkosság áldozatai. A múlt pénteken este fél tízkor a brazíliai Sao Paulóban soha nem látott káosz kezdődött: a helyi maffia hadba lépett a rendvédelmi szervekkel. A világ harmadik legnagyobb, az elővárosokkal együtt mintegy húszmillió lelket számláló megapoliszában utcai harcok alakultak ki. A négynapos kíméletlen lövöldözésekben vagy százan lelték halálukat, rendőrök és bűnözők körülbelül fele-fele arányban.
A gengszterek kétszáz akciót hajtottak végre a nagyvárosban és környékén: megtámadták a rendőrőrsöket, a járőröző egyenruhásokat, olyan bárokat, ahová főleg rendőrök járnak, illetve tűzoltóállomásokat vettek célba. A napok múltával beigazolódott az, amitől a lakosság tartott: a hét végétől kezdve polgári célpontok is szerepeltek a bűnözők listáján: vagy 70 buszt felgyújtottak, bankokra adtak le géppisztolysorozatokat, metróállomásokat támadtak meg.
Mi volt a kiváltó oka az összehangolt akciósorozatnak, és kik követték el ilyen szervezetten? A hatóságok már hetekkel a támadások előtt tudtak róla, hogy valami készülődik a brazíliai anyák napja előtti hétvégén, amelyet most 14-én ünnepeltek. Ezért csütörtökön kiadták a parancsot – igaz, a rendőrség tájékoztatásáról megfeledkeztek –, hogy a Primeiro Comando da Capital (PCC), a Főváros Első Parancsnoksága nevű maffiaszervezet legveszélyesebb tagjait jól őrzött fegyházba szállítsák. A maffiózók terve ugyanis az volt, hogy mivel anyák napjára sok fegyenc eltávozást kap, megkezdik felforgató akciójukat a kint lévő bandatagokkal. Eközben a börtönökben maradt társaik túszokat szednek a nagyszámú látogatók közül, és a kialakuló kavarodásban megszöknek.
A brazil rendvédelmi szervek már 160 elítéltet átszállítottak biztos helyre, ám eközben – nyilván a börtönfalak mögül irányítva – kitört a zavargás. Sao Paulo szövetségi állam – amely 40 millió lakosával a legnagyobb, a leggazdagabb és egyben a legszegényebb Brazíliában – biztonságért felelős vezetői óriási hibát követtek el azzal, hogy nem értesítették a karhatalmat a készülő zendülésről. Az állam 142 börtöne közül 74-ben tört ki parancsszóra lázadás, a rabok 250 túszt ejtettek, de számuk így is jóval kevesebb volt, mint ha az anyák napi látogatáskor hajtják végre tervüket. Szombatra virradóra több mint 50 rendőrségi épületet ért támadás: a főként motoros fiatalok géppisztolysortüzet zúdítottak az őrsökre, majd elszáguldottak a helyszínről. Utánuk vagy harminc egyenruhás halott maradt vérbe fagyva.
A támadások még hétfőn is folytatódtak, pedig ekkorra már mindenhol megerősítették a rendőrséget. Más városokból átvezényelt csapatok érkeztek Sao Pauló-i társaik megsegítésére. A megrongált buszok és a felállított ellenőrző pontok igencsak megnehezítették a hét elején a két magyarországnyi lakosság eljutását munkahelyére. Az autópályákon több száz kilométernyi dugó alakult ki. Sok helyen lerövidítették a munkaidőt, hogy az emberek sötétedés előtt hazaérhessenek. A tőzsde szintén korábban zárt. A hét elején Sao Paulóban számos iskola nem nyitott ki. Még hétfő este is kísértet járta városra emlékeztettek a máskor nyüzsgő bulvárok. Az állam kormányzója azonban határozottan visszautasította a központi kormány javaslatát, hogy vessék be a katonaságot. „Megoldjuk mi ezt a rendőrségünkkel” – mondta Claudio Lembo, akinek pártja ellenzékben van a brazíliai parlamentben.
Talán túl jól sikerült a PCC erőbemutatója: Bagdadot varázsolt Sao Paulo utcáira. Az utóbbi napokban valóban kevesebben vesztették életüket az iraki fővárosban, mint a brazíliai városban. Ilyen előre kitervelt, nagy áldozatokkal járó, összehangolt akcióra bűnszervezet aligha volna képes a világ más táján. Az 1993-ban alakult PCC börtönmaffiaként kezdte, bankrablók hozták létre, és már többször megpróbált csapást mérni a helyi hatóságokra. Az állam 29 börtönében szervezett felkelést 2001-ben, közel húszan haltak meg a zavargásokban.
A bűnbanda legveszedelmesebb fegyvere – bármilyen hihetetlen – a mobiltelefon. A letartóztatott maffiafőnökök a börtönből szervezik meg a szabadon lévő társaik által elkövetett bűncselekményeket. A börtönben természetesen tilos a mobilhasználat, ám mindig találnak megvesztegethető őrt, aki szemet huny fölötte. Még fegyvert is bejuttatnak az elítéltnek, hogy – ha szükség van rá – végrehajtsa rabtársán a halálos ítéletet. A börtönben tervelik ki a nagy bank- és emberrablásokat, s onnan jön azoknak a személyeknek a névsora, akiknek meg kell halniuk. Ennek esett áldozatául 2003-ban José Machado Diasen, az állam büntetés-végrehajtási parancsnoka.
„A gengszterek kommunikációs képessége jobb, mint a rendőrségé” – ez a véleménye egy helyi kriminológusnak. Ha tudják az állam biztonságáért felelős vezetők, hogy mobiltelefonon irányítják a szervezett bűnözést, akkor miért nem kapcsolják ki a börtönök környékén lévő átjátszóállomásokat? „Nem sújthatjuk a környéken élő lakosságot a mobilszolgáltatások megvonásával” – hangzik az átlátszóan kimagyarázó válasz. Talán most meg lehetne kérdezni a börtöntől távolabb lakók véleményét is, például azoknak a rokonait, akiket az elmúlt napokban gyanútlan járókelőként ért halálos lövés.
A zavargások alatt mégis korlátozták a mobilszolgáltatást bizonyos helyeken, és ennek meg is lett az eredménye. Az előző konzervatív kormányzó, Geraldo Alckmin, aki márciusban mondott le hivataláról, öt hónap múlva a jelenlegi brazil elnök, a szocialista Luiz Inácio Lula da Silva kihívója akar lenni, tucatjával hozta létre a börtönöket, amelyek főleg autópályák mellett épültek, hogy „mindenki lássa őket”. A két franciaországnyi területű államban 125 ezer főre emelte a fegyőrök számát, javította a fizetésüket, ám úgy látszik, nem eléggé. A Sao Pauló-i felkelés a választások szempontjából nem jött jól Alckminnek.
„A bűn pártja” – így nevezik a PCC-t a tagok egymás közt. A „pártelnök”, Marcos Willians Herba, Marcola maffiafőnök is egy Sao Pauló-i börtönben raboskodik. A hatóságok nem is kételkednek abban, hogy ő irányította a gangek háborúját a rendőrök ellen. Csak neki van képessége ilyen átfogó akciót koordinálni. Tulajdonképpen nem is a börtönviszonyok javítása a céljuk a PCC által provokált lázadásoknak, hiszen a rabok „felső osztályának” a szabadságon kívül majd mindenük megvan, sőt drog segítségével még annak az illúziójához is hozzájuthatnak. Valóságos erőpróba ez. Annak bizonyítása, hogy ők ezt is meg tudják tenni: több napig támadni a rendőröket, elfoglalni börtönöket. Tehát a börtönkerítés semmiben sem akadályozza meg őket, teljhatalommal rendelkeznek a bűn felett. Diplomáciai tárgyalást akarnak folytatni arról, hogy kit ne küldjenek keményebb fegyintézetbe. Másrészt a zavargások csáberővel bírnak a suhancok körében, akik amúgy is hajlanak rá – ugyanis képzettségük, munkájuk nincs, a szegénység reménytelensége vár rájuk –, hogy csatlakozzanak a bűnszervezethez.
Brazília világbajnok, és nem csak futballban: itt történik a világon a legtöbb lőfegyverrel elkövetett gyilkosság. Évente átlagban 39 ezer ember hal meg golyótól. Az emberölések felderítettsége elenyésző. Egyebek között ezért volt tavaly év végén népszavazás arról, hogy betiltsák a szabad fegyvervásárlást. A lakosság nagy többségében – 64 százalékban – nemmel szavazott.
A csütörtöki hírügynökségi jelentések arról számoltak be, hogy korántsem csitultak el a zavargások. Ezúttal a rendőrség részéről tapasztalható kíméletlen, véres visszavágás. A Sao Pauló-i rendőrség arról számolt be, hogy kedd óta több mint „kilencven bűnözőt tettek ártalmatlanná”. A város sajtója és emberjogi szervezetek valóságos mészárlásokról adtak hírt, amelyeket az egyenruhások követtek el. Így továbbra is az erőszak az úr Sao Paulóban.