Nyolc év után

Olvasom, hogy ítélet előtt áll Princz Gábor egykori bankár és hat társának pere. Ez igazán szép teljesítmény a magyar igazságszolgáltatás részéről, úgy is mondhatnám, bravúr – nyolc esztendeje, 1998-ban kezdődött meg a nyomozás. A pénzember egy darabig bécsi tartózkodási helyéről nyilatkozgatott az érdeklődőknek, később megbocsátott nekünk, és hazajött, sőt, egyebek között rendszeres tévéműsor-vezetést is vállalt – már azoknak, akik kíváncsiak voltak rá. (Én ugyan nem.)
A vád szerint harminchatmilliárd forint vagyoni hátrányt okozott a magyar államnak az exbankár és hattagú népi zenekara. (Ők állnak most a Fővárosi Bíróság előtt, lesütött szemmel, zavarban.) Lenne itt néhány érv, de mert előtte vagyunk az ítéletnek, hagyjuk, nem lenne fair. Valószínűleg – nyolc év ide vagy oda – még hosszú per elé nézünk, vélhetően olyan tocsikosdi lesz majd itt a végén. Talán még a szóban forgó Princz is magába néz majd az ítélethozatalkor (mint Márta asszony annak idején), miáltal mi is megbocsátunk majd az ellenünk vétkezőknek, a hülyére vett Postabank-befektetők problémáit pedig betesszük a mélyhűtőbe.
Lesz itt rend, emberek! Egyszer talán még odáig is eljutunk, hogy bírói pulpitus elé kerül a Medgyessy–Gyurcsány duett, meg a társszerzők és a futottak még szereplők is. Most ez a szerencsétlen Gábor áll az ítélőszék előtt, szegény valami harminchatmilliárd forinttal tartozik a magyar államnak. Állítólag megígérte, hogy visszaadja.
Én speciel egy vasat sem adnék erre, és vagyunk így néhányan.