Reformhangulat

Vegyünk mély levegőt, érdekes idézet következik: „Széles körben megfogalmazott reformhangulat van Magyarországon, s ehhez adott a politikai legitimáció” – legalábbis így tartja Veres János. A pénzügyminiszter még azt is reméli, hogy a közgazdászok mellett előbb-utóbb a társadalom is átveszi ezt a bámulatos, fennkölt érzést. Eláruljuk: ez a feeling aligha emlékeztet majd a pezsgőbontós, narancsos buktás, „Táncolj, Feri!”-s választási éjszakára. Tudniillik, a reform – amennyiben komolyan vehetjük a beharangozott, több száz milliárd forintos megszorító programot – jelentős állami visszafogásokkal jár. Elméletileg már az idén is.
Vegyük sorra ezeket a reform-hangulatjavító intézkedéseket: emelkedő áfa, emelkedő eva, a köztisztviselői béralap befagyasztása, csökkentett gyógyszerár-támogatás és a kórházak újabb finanszírozási megrendszabályozása. Ki tudja, lehet, hogy a lakosság is ovációval fogadja a Népszabadságban megszellőztetett terv részleteit! Egyébiránt a „megszorító csomagot” vagy „megszorítást”, mint kifejezést mintha letiltották volna a kormányzati kommunikációban: helyette „átalakítás”, „dinamizálás”, „az állam bevételeinek növelése”, „hiánycsökkentés”, „hatékonyság”, „igazságosság” kifejezések, szavak szerepelnek egy jó ideje a megnyilatkozásokban. No, és itt a reformhangulat! Persze még nem tudni, hogy a kiszivárogtatott 300-350 milliárd mínuszos projekt mi is valójában: lakossági teszt csupán, netán már valóságos terv. Ha előbbi, akkor bizony az antik világ megkopott PR-szakembereit is bevetette a koalíciós gépezet, hiszen a lakástámogatási rendszer megnyirbálásával szondáztatni az érintetteket, az bizony csúnya dolog. Amennyiben pedig az utóbbi, úgy valószínűleg az MSZP-re szavazó, több mint kétmilliós bázisnak csupán áprilisi tréfa volt a parlamenti választás kimenetele. Ráadásul meglehetősen bizarr az is, hogy egyre több kormány közeli szakértő követeli az Élet és Irodalomban publikált Nagy államháztartási megszorítás fő elemeit. Számítások alapján annak végrehajtása 1500-2000 milliárdos lefaragást jelentene a következő években. Diszkréten szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy a szocialisták választásiígéret-halmazában eredetileg 1500 milliárdos „többlet” volt. Micsoda különbség! A lényeg a lényeg: elképzelhetőnek tartjuk, hogy még a Bokros Lajos nevéhez fűződő megszorításoknál is fájdalmasabb takarékossági intézkedésekre kerül sor.
Ennek hátterében gyakorlatilag az áll, hogy hazánk a térség legnagyobb deficithalmozója lett. S az Európai Unió nem hagyja a kiadások további görgetését. No és a statisztikai manővereket sem. Az pedig még fájdalmasabb lenne, ha a változtatásokat a piac kényszerítené ki. Ne csűrjük-csavarjuk a szót: az MSZP–SZDSZ-kormány már javában dolgozhat egy takarékossági csomagterven, amely az állampolgárok számára az elkövetkezendő két-három évben kemény megszorításokat jelent a szociális rendszerekben. Amúgy az előzményeket nagyjából sejtjük: elszállt és tarthatatlan költségvetések, duzzadó államadósság, sorozatos hitelminősítői lerontás, és mindezek következményeként; a Brüsszelből visszadobott magyar pénzügyi terv. Mellesleg, nagyon várjuk már, hogy a kormány mikor tárja elénk a valóságnak megfelelő helyzetértékelést.
Végezetül arra kérjük a kormányzatot, hogy ne a magyar emberekkel fizettesse meg a megelőző négy év elhibázott gazdaságpolitikájának az árát. Ennyire azért, ne húzzanak bele. Akármilyen hangulatban vannak.