Ribizli, máskor meggy

Muray Gábor
2006. 05. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Megy a nap, fogy a becsület – sürgeti Gál Lajos, az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója a pohárnokokat: tizenkilenc kékfrankost kell végigízlelgetni a Magyar Borok Háza szokásos havi borkóstolóján. Szekszárdtól Sopronon és Villányon át Egerig; a néhol egészen gyümölcsös, világospirostól a fűszeresebb, tanninosabb, rubinszínű tételekig. A poharakban fajtajelleg, termőhely, évjárati hozomány és technológia. S ha már technológia, szóba kerül a borokat formáló ember is, aki Magyarországon hajlamos arra, hogy a kékfrankos helyett a világfajtákat részesítse előnyben, pedig ha az ország valamivel tündökölhet a nemzetközi versenyeken és a piacon, az éppen az egyedisége. Márpedig Magyarország egyediségét az olaszrizling és a kékfrankos határozza meg.
A kékfrankos – mondja Gál Lajos igazgató – izgalmas bor. Nem olyan unalmas, mint a világ minden táján a kóstoló elé tett cabernet, és erről győznek meg többek között Takler Ferenc, Gere Tamás, Vida Péter, Simon József, a soproni Gangl (Pneiszl, Jandl, Töltl – ó, ti nyelvtörő poncichterek!) és nem utolsósorban maga Gál Lajos borai is: egyik bort sem uralja a barrikolás, „nem a fát harapjuk” bennük, hanem magát a hegy levét, és ahogy az egri kutatóintézet igazgatója fogalmaz, „a jó borral nem is kell csinálni semmit, de azt időben”.
Illatban olykor ribizli, máskor érett cseresznye vagy meggy bukkan elő, s nem szabad megijedni akkor sem, ha a szín néhol vékonyabb a megszokottnál – a magas borgasztronómiában nem a szín a meghatározó, hanem éppen az illat vagy a tanninérettség (utóbbi a kékfrankos elengedhetetlen kelléke). Bár a tanninok az érettség folyamán szépen simulnak, a kékfrankos jellegzetes karcossága miatt jó alapja a házasításoknak, különösen az újra méltó helyére kapaszkodó bikavérnek.
Soproniként a négy végigkóstolt borvidék közül természetesen a szülővárosomnak szurkolok. Franz Weningernek hála, a Csipkerózsika-álmából ébredt soproni kékfrankos a nyugati kapu jelképe lett. Sopron néhány éve hivatalosan is a kékfrankos fővárosa, az arra kalandozókat pedig nemrég a Kékfrankos InterCity szállítja. És a soproniak büszkén vállalhatják a jó tanninokat.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.