Páva Zoltán, Komló polgármestere az elődöntők sorsolása után kijelentette, hogy a város csapata legyőzi majd az MKB Veszprémet. A politikusoktól persze általában nem idegen az üres fogadkozás, de a sportban az ilyesmi különösen nem kifizetődő, hiszen a meccs után itt kiírják az eredményt a táblára, és azon „dumával” már képtelenség változtatni. Szombaton azonban nem is kellett, mert a telt házas komlói csarnokban minden jelenlévő ízlésének megfelelt, hogy a tartalékosan is toronymagas esélyes MKB 36-32-re nyert. A győztes ezzel bejutott a döntőbe, a vesztes pedig bravúrosan helytállt, és ki is járt neki az ünneplés.
A másik ágon is érvényesült a papírforma, hiszen a Szegednek ekkor még csak egy veszprémivel kellett megküzdenie: Sótonyi Lászlóval, az egykori remek irányítóval, aki ma már a Százhalombatta megfiatalított gárdáját edzi, és az első félidőre remekül össze is kapta. Szünetben még csak egyetlen góllal vezetett a Pick, de aztán 29-20-ra kerekedett felül, és ezért a végkifejletért sem bánkódott senki.
Vasárnapra Pécsre költözött a mezőny, ahol már igazi tétmérkőzések következtek. A bronzéremért azért, mert a két finalista a nemzetközi kupában a Bajnokok Ligájában rajtol ősszel, így a harmadik helyezett jutalma a KEK-részvétel joga. E tisztesség és felelősség ezúttal a Komlóé lett, amely 22-21-es győzelmet aratott.
A kupadöntőben a Veszprém csupán egyszer vezetett: 1-0-ra. A Szeged innen 4-1-re fordított, és kisebb-nagyobb ingadozásokkal a szünetig (16-13) őrizte előnyét. Méghozzá teljesen megérdemelten, mert Puljezevics parádés védésekkel nőtt túl kollégáján, a búcsúzó Solán – legalább nem fájlalják annyira az elvesztését –, és a védekezés is olyan remekül működött, hogy a vetélytárs klasszisait többször passzív játékba kergette. Elöl pedig Krivokapics brillírozott, de Ilyés is megtette a magáét, ráadásul Perunicsics és Mezei is jól megértette egymást.
Mindennek dacára természetesen nem dőlt el a derbi az első félidőben, sőt, fordulás után Lazarovék két és fél perc alatt 16-16-ra egyenlítettek. De ez a szegediek napja volt; minden akciójukon, mozdulatukon, gesztusokon érződött, hogy ez a győzelem sokkal értékesebb számukra, többet is tettek érte. Visszavették az előnyt, és Andjelkovics 2+2 perces kiállításánál, hátrányban három gólt lőve fokozták is azt. A hajrában, olykor feledve a védekezés gyötrelmeit, már mindenki tündöklésre és góllövésre vágyott, ám a kissé zilált hajrá sem veszélyeztette a Pick régen várt és legalább ennyire megérdemelt sikerét. Puljezevics az utolsó pillanatokban már azt is megtehette, hogy mezét felgyűrve felvillantsa „Superman” feliratú pólóját, ezzel elárulva a titkot. De szuperek voltak a társai is, az MKB Veszprém 32-30-as legyőzéséből mindenki kivette a részét.
A Szeged tíz éve nyert bajnokságot, és 13 esztendeje Magyar Kupát, az ünneplés hevessége természetesen arányban állt a böjt hosszúságával. Egyedül Kovács Péter vezetőedző őrizte meg a nyugalmát, talán azért, mert e pillanatokban is felvetődött benne, hogy nyártól – nem egészen önszántából – vált, a Dunaferr női együttesét vezeti. A játékosokra viszont az új klubszezon kezdete előtt, már két hét múlva kemény feladat vár: szegedieknek és veszprémieknek – persze nem a szerbeknek és a horvátoknak, hanem a magyaroknak – egyesíteniük kell erőiket a Szlovákia elleni vb-selejtezőre.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
