A sokadik sikertelen kísérlet után ez év januárjában értékesítette a felszámoló Duna Libra Közgazdász Rt. az Euro Möbel Line (EML) bútorgyártó telephelyét, ám a tranzakció – miként a korábbi felszámolói tevékenység – számos kérdést vetett fel. A rendszerváltozás előtt a Szék- és Kárpitosipari Vállalat gyáraként működő bútorüzem kálváriájáról – amely a kecskeméti Jakab József, illetve a közvetve állami tulajdonú Magyar Befektetési Vagyonkezelő Rt. tulajdonában állt – lapunkban többször beszámoltunk (2005. június 22., 2006. január 18.). A felszámoló hatszor kísérelte meg értékesíteni a résztulajdonos Magyar Fejlesztési Bank (MFB) által úgynevezett menekülési értéken 922 millió forintosra taksált komplexumot, amely a pályázati kiírás szerint tartalmazza a „Kecskemét belterületi 4,6 hektáros iparterületet, rajta irodaépülettel, műhelyekkel, termelőgépekkel és berendezésekkel, egy Visegrád-Lepence belterületi üdülőtelket, valamint különféle gépjárműveket”.
A januári kiírás szerint nettó 395 millió forint volt az eladási ár, de a vevőknek nem volt kötelező ezt megajánlaniuk. A pályázatok beadását és a tenderbontás aktusát „balkáni színjátéknak” minősítette a Figyelőnetnek nyilatkozó egyik pályázó. Tény, hogy a csaknem egymilliárdra értékelt vagyont az Immobil 2000 Kft. – amely Pintér Sándor érdekeltségébe tartozik, s amelyben felesége ügyvezető – nettó 80 millió forintért vásárolta meg.
A vevő ráadásul biztosra mehetett: az üzemcsarnokban ott álltak a termelőüzem használaton kívüli berendezései. Borbély József, a társaság volt ügyvezetője szerint az idézett MFB-értékelés 360 millió forintra taksálta a gépek árát. Az új tulajdonos első dolga a berendezés kiárusítása volt, és ha többet nem is, de az EML vételárát bizonyosan megkapta értük – vélte Borbély. Ugyancsak a portéka értékét növeli, hogy a gyár területén 100 millió forint értékben találhatók a felszámoló érdekeltségébe nem tartozó gépek, alkatrészek, sablonok, kész bútorok és faanyag. A volt ügyvezető szerint ezek értékesítése is megkezdődött.
A tranzakció itt nem ért véget: a berendezések után az Immobil 2000 magát a 4,6 hektáros ingatlant is továbbadta, meg nem erősített információink szerint 220 millió forint plusz áfa áron az Andévi Kft.-nek. A vevő kis tőkeerejű cég, még a vételár kifizetéséhez is bankkölcsönt kell felvennie – állítják informátoraink. Bizonyosan nem ez az a befektető tehát, amelyik akár ipari üzemként, akár logisztikai vagy kereskedelmi célú komplexumként hasznosítja a területet. Emellett azt is tudni vélik forrásaink, hogy maga az Immobil 2000 Kft. is eladó.
A volt bútorüzemért utolsó csepp véréig harcoló ügyvezető, Borbély József szerint Pintér Sándornak tudnia kellett, hogy olyan céget vesz meg, amelynek a felszámolása során törvénytelenségek történtek. A felszámolócég vezetője ellen tavaly májusban vádat emelt az ügyészség, és rendőrségi nyomozás is folyik hűtlen kezelés, csődbűntett és sikkasztás gyanújával. Emellett Borbély azt állítja, munkatársai révén ő maga is tájékoztatta Pintér Sándort az anomáliákról.
Az, hogy az egykori belügyminisztert, ma biztonsági cégekkel vállalkozó üzletembert hosszabb idő óta foglalkoztatta az EML sorsa, bizonyítja a kecskeméti telephely őrzésével korábban megbízott cég felvásárlása. Az exbelügyminiszter tulajdonában lévő Civil Biztonsági Szolgálat Rt. ugyanis felvásárolta a Berta Biztonsági Szolgálat Kft.-t. Az utóbbi céget Berta Attila nyugalmazott dandártábornok – aki korábban Tolna megye, Fejér megye és Budapest rendőri vezetője is volt – alapította 2000-ben. A felvásárlás után új őrző-védő cég került a kecskeméti gyárhoz.
A fenti információk hitelességéről Pintér Sándort is meg akartuk kérdezni, azonban sem a Civil Biztonsági Zrt., sem az Immobil 2000 Kft. telefonvonalán nem sikerült utolérnünk, csupán üzenetet hagyhattunk.
Az Euro Möbel Line bútoripari kft. – miként lapunkban többször beszámoltunk róla – a csődbe ment Glória Bútoripari Rt. felszámolási eljárásban 2001-ben kivásárolt üzemét működtette tovább. A hányatott sorsú bútorgyár hajdan ezer embernek adott munkát. A kilencvenes évek végén privatizálták, ekkor már csak kétszázan dolgoztak az üzemben. A 2002-es kormányváltás előtt úgy látszott, a Magyar Fejlesztési Bank hitelével sikerül talpra állítani és felfelé ívelő pályára hozni a bútorgyárat. A bank azonban a választások után visszavonta korábbi ajánlatát, és ezzel a tönk szélére került a cég. A fizetésképtelenné vált EML Kft. felszámolását 2003. március 10-én rendelte el a bíróság, a cég felszámolójának a piacvezető budapesti felszámolócéget jelölte ki.
Az első felszámolóbiztos a termelés folytatása mellett döntött, ám alig három hónapig végezhette munkáját. 2003 májusában jött utódja, de az ő mandátuma sem tartott három hónapnál tovább. A harmadik felszámoló 2003 augusztusában látott munkához, és az adós EML Kft. régi menedzsmentjével együttműködve kidolgozta a termelés folytatásához szükséges üzleti tervet. Végül a harmadik felszámoló is dolgavégezetlenül adta vissza megbízatását.
A negyedik felszámoló 2004 májusában látott munkához. 2004 júliusában a bíróság összeférhetetlenségre hivatkozva nem jogerős ítéletével felmentette. A felszámoló még 2004 júliusa végén 380 millió forintért hirdette meg eladásra a cég vagyonát, annak ellenére, hogy nem sokkal korábban a cégbíróságon keresztül arról kapott tájékoztatást, hogy a vagyon másfél milliárd forintot ér. Ez az értékesítési kísérlet eredménytelenül zárult – legalábbis a felszámolócég szempontjából. A negyedik felszámoló is szedte a sátorfáját, és 2005 márciusában ismét új felszámolóbiztos próbált szerencsét a kecskeméti bútorgyárban. A immár ötödik válságmenedzser sokadik próbálkozásra végül ez év januárjában túladott a kecskeméti bútorgyáron. Az EML kalandjai azonban ezzel még nem értek véget.
origo.hu
A Patrióta kiderítette, mit gondolnak a magyar nők Magyar Péterről - videó
