Új frekvenciák, de nem politikamentesen

A héten kezdődött és jövő hónap közepéig tart Genfben az a nemzetközi konferencia, amelyen eldől, hogy a 2012-es digitális átállás után hazánkban hány országos, földi sugárzású frekvencia lesz. Ha a fenti mondat alapján az olvasó nem pontosan tudja, hogy miről van szó, akkor az nem az ő hibája. Elöljáróban annyit: ahogyan ma tévézünk és rádiózunk, az egy évtized múlva talán végleg a múlté lesz. Az átálláshoz a technológia már ismert, a magyarországi törvényi szabályozás viszont még nem. Mindeközben úgy tűnik, hogy évtizedekre meghatározottá válhat a magyarországi elektronikus médiapiac működése. A politika persze most is résen van.

Mintegy száz esztendővel ezelőtt kötötték azt a nemzetközi megállapodást, amely meghatározta, hogy egy-egy ország hány rádiófrekvenciát használhat. Ötven éve ugyancsak döntés született a televízió-frekvenciák nemzetközi kiosztásáról, és most itt állunk a digitális tömegkommunikációs korszak küszöbén. Genfben egy hónapon belül várhatóan ismét évtizedekre eldől, hogy egy-egy ország hány földi sugárzású digitális frekvenciával gazdálkodhat. Az Európai Bizottság által 2012-re tervezett switch off, vagyis lekapcsolás után már csak digitális frekvenciákon keresztül történik a földi sugárzású adattovábbítás. Ez nem csupán technológiai változás. Annál sokkal több.
Aki ma bekapcsolja a rádió- vagy televízió-készülékét, az egy adott, a szerkesztők által meghatározott műsorfolyamot hall, illetve lát. Ez az úgynevezett broadcast típusú tartalomszolgáltatás hamarosan a múlté. Lehetőség nyílik például arra, hogy egy filmet akár többféle felirattal, a szereplőkhöz kapcsolódó információkkal kiegészítve nézzünk meg; hasonlatosan a már lassan általánossá vált DVD-khez. Lehetőség nyílik arra is, hogy egy menürendszeren keresztül saját szánk íze szerint állítsunk össze műsorokat. Ha mondjuk a híradóra és a legújabb akciófilmre nem vagyunk kíváncsiak este kilenckor, akkor választhatjuk akár a kis Vuk kalandjait is. De az is várható, hogy mindinkább kiteljesedik az egy készülék – több funkció irányába való törekvés is, hiszen az internet és egyéb kiegészítő tartalmak is megjelennek majd a képernyőn. Persze nem mindegy, hogy milyen képernyőn: a jelenlegi készülékek ugyanis nem alkalmasak a digitális jelek vételére, hiszen lényegében még ma is a csaknem évszázados, de legalább ötven-hatvan éve mind általánosabban használt technológia alapján működnek. Vagy a jelenlegi készüléket kell ellátni a digitális jelek vételére alkalmas, set top boxnak nevezett kiegészítővel, vagy újat kell vásárolni.
Az Európai Bizottság által kidolgozott terv szerint 2012-ben tehát végleg leáldozik a ma ismert televíziózásnak és rádiózásnak, de ehhez az országoknak jelentős technológiai, a szabványrendszerekre is kiterjedő fejlesztéseket kell végrehajtania. Emellett az új helyzet új jogszabályt is követel, hiszen az eddig megszokott műsorterjesztésre alkalmazhatatlan a jelenlegi médiatörvény. És itt érkeztünk el egy igen sarkalatos ponthoz. Az SZDSZ-es tárca ugyanis tavaly már kidolgozott egy törvényjavaslatot, amely a digitális korszakot szabályozná. A technikai kérdések feles törvényben is szabályozhatók, a tartalmiak viszont – az alkotmány értelmében – kétharmados támogatást kívánnak. Az informatikai tárca által elkészített javaslat azonban tartalmi kérdéseket is szabályozni kívánt, sok esetben megkerülve a jelenleg hatályos médiatörvényt, és magát a médiahatóságot is. Éppen ezért az Országos Rádió és Televízió Testület – amelyre Kovács Kálmán informatikai miniszter szerint nem is lesz szükség – nem támogatta a javaslatot, mint ahogyan a parlamenti végszavazáson az MSZP sem. A kormány persze azóta is úgy tálalja a sikertelen törvényalkotási kísérletet, mintha azt csak a Fidesz fektette volna el. Kovács ráadásul többször hangoztatta, hogy törvény híján csökkenhetnek az esélyeink a frekvenciákért vívott harcban. Ennek ellentmond, hogy most már maga a miniszter is ugyanannyi frekvencia megszerzésére lát esélyt, mint korábban az ellenzék. Úgy véli: 25-35 televíziós, és minimum 12 rádiós frekvenciára számíthat hazánk. Az sem valószínű, hogy a teljes digitális átállás folyamatában lemaradnánk a fejlettebb országoktól. Az Informa Telecoms & Media közelmúltban publikált prognózisa szerint még a digitalizációban élen járó nyugat-európai országok sem lesznek képesek betartani a határidőt. Az elemzés kiemeli: Németország csak 2016-ban fejezheti be az átállást a tervezett 2010-es időpont helyett, Olaszország pedig csak 2020-ra tudja teljesíteni a digitalizációt.
Az SZDSZ-es miniszter úgy véli, hogy – mivel többtucatnyi földi sugárzású televízió és rádió lesz fogható – a jelenlegi, például a politikai függetlenséget megkövetelő médiaellenőrzésre sem lehetőség, sem szükség nincs. Kovács szerint ugyanis anynyi különböző tartalom válik hozzáférhetővé, hogy azok ellenőrzése lehetetlen. A miniszter úgy érvel, hogy „a napilapoktól sem követel meg senki politikai függetlenséget”; a tervek szerint lényegében csak a gyermekek védelmét biztosító tartalomkorlátozások maradnának meg. A miniszter érvelése azonban sántít. Minthogy a lakosság legfőbb tájékozódási forrása a tévé, a jogalkotók – szerte a fejlett világban – nem véletlenül támasztanak szigorúbb feltételeket számukra. A tartalomfigyelés és -ellenőrzés pedig ma sem kisebb feladat, mint amekkora 2012 után lesz. Jelenleg is sok tucat csatorna fogható a kábelhálózatokon keresztül, az ORTT felügyelete ezekre is kiterjed, nem csupán a földi sugárzásúakra. Ezen a téren jelentős többletmunkára tehát valószínűleg nem lesz szükség. A miniszter másik érve, hogy mivel frekvenciabőség lesz, ezért sokkal nagyobb esélye lesz minden, hangját hallatni kívánó csoportnak, hogy médiafelülethez jusson. Ez az érvelés hallgat a lényegről. Mivel új technológiára kell átállnia a tévéknek is – a hagyományos is méregdrága –, ezért valószínűleg a már ma is erős piaci helyzettel, tőkével és tapasztalattal rendelkező társaságok számíthatnak majd az új frekvenciákra. Ez annyit jelenthet, hogy a már most meglévő véleménymonopóliumok átmenthetővé válnak, míg az újonnan belépni szándékozók esélyei elenyészővé csökkenhetnek. És akkor még nem is beszéltünk azokról a lobbiérdekekről, amelyeket a miniszter nem említett. Ezek közül a legerősebbek – Farkas Attila Erik médiaszakértő szerint – a távközlési üzleti körök. A szakember úgy véli, ezek az érdekszövetségek már most is jelentős befolyással bírnak. – A sok embert elérni képes digitális földi frekvenciák aranybányát jelenthetnek a távközlési szolgáltatóknak. Míg ma sok tízmilliárdos infrastruktúra-fejlesztéssel tudják csak megalkotni és fenntartani a maguk hálózatát, addig a jövőben kivethetik hálójukat az új, digitális frekvenciákra is – fogalmazott Farkas.
Az egy hónap múlva véget érő genfi konferencia valószínűleg bevonul a távközlés és tömegkommunikáció történetébe, de hogy a magyar médiapiaci helyzet megváltozik-e, azt még nem tudni. A jelenlegi médiatörvény által szabályozott médiapiacon leginkább a szocialistákhoz–liberálisokhoz közel álló erők találták meg a számításukat; ezt a pozíciót nem fogják egyhamar feladni. A még létező informatikai minisztérium SZDSZ-es első embere szerint hamarosan minden eddiginél liberálisabb lesz az elektronikus média piaca. Hogy ennek örülni kell-e? Hamarosan választ kapunk rá, ha akarjuk, ha nem.