Válaszra vár a gazdaság

A választások lezárásának másnapján, április 24-én tizenhat gazdasági szervezet Megállapodást a jövőnkért! címmel kiáltványt tett közzé, amelyben a kormány, a pártok és a gazdasági szereplők összefogását sürgetik. A felhívás fogadtatásáról és a további lépésekről a kiáltvány egyik kezdeményezőjével, Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével beszélgettünk.

A gazdasági szervezetek múlt heti felhívásukban nem jelöltek meg pontos dátumot a tárgyalások megkezdésére, a szabad demokrata pártelnök azonban pontosan erre vár javaslatot önöktől. Elnök úr, mi lesz a következő lépés, és ki teszi azt meg?
– Mi egyelőre várunk. Várjuk a kormányprogramot, várjuk azt, hogy a kormány megoldási javaslatokat tegyen a felvetett kérdésekre.
– Tehát a kormány a program benyújtása után venné fel önökkel a kapcsolatot?
– Ez a kormány döntésén múlik. A mi célunk az, hogy ráirányítsuk a figyelmet a súlyos gondokra. E tekintetben már most komoly eredményeket értünk el, hiszen máris a felvetésektől hangos a közbeszéd.
– Egyik korábbi nyilatkozatában az önök által javasolt négy lépést – a költségvetési hiány lefaragását, az adó- és az államháztartási reformot, valamint a szolgáltató egészségügy megteremtését – a rendszerváltás befejezésének nevezte. Biztosan ez a jó elnevezés?
– Nem, de nehéz megfelelő nevet találni; beszélhetünk második kiegyezésről vagy második nemzeti kerekasztalról is. Azonban nem a név, hanem a tartalom a fontos. Érdemes két területet különválasztani: az egyik a büdzsé stabilizációja, ami egyet jelent a befektetők bizalmának visszaszerzésével. A másik a gazdaságot körülvevő rendszerek, vagyis az egészségügy, az adórendszer, a közigazgatás és az oktatás reformja. Miközben a rendszerváltás a gazdaságban a hatékonyság és a termelékenység középpontba állítását jelentette, ezekben a struktúrákban egyszerre figyelhetők meg a hiány és a pazarlás jelei. A magyar gazdaság 1990 óta új pályára állt, ám ahhoz, hogy Magyarország tartós növekedési pályát futhasson be, elodázhatatlan e rendszerek megújítása.
– Miközben az önök kiáltványa összefogásra szólít, Széles Gábor és a szakszervezetek egyelőre távol maradtak a kezdeményezéstől. Utóbbiak sérelmezik is, hogy nem vonták be őket.
– Egyelőre csak az első lépést tettük meg. A szakszervezetek részvételére a tárgyalások megkezdése után mindenképpen számítunk. Igaz ez a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségére is, ám érdemes megjegyezni: az aláíró szervezetek között számos MGYOSZ-tag van, tehát a gyáriparosok Széles Gábor eddigi távolmaradása ellenére jelen vannak a kezdeményezők között.
– Ön mint a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara irányító testületének tagja, miként vélekedik a különböző leminősítések, uniós figyelmeztetések súlyáról? A kormányt eleddig ugyanis nemigen zaklatták fel ezek a jelentések.
– A figyelmeztetéseket nem szabad alábecsülni, hatásuk ugyanis összeadódik. A pohár folyamatosan telik. Egyelőre nem tudni, most mennyire van tele, de az bizonyos, hogy előbb-utóbb túlcsordul, s annak drámai következményei lehetnek. A leminősítések egyik hatása azonban már most látható: a magyar jegybanki alapkamat nagyon magas, ami sokmilliárdos többletterheket okoz a magyar államháztartásnak. Ezért is elsődleges jelentőségű a büdzsé stabilizálása. Némi veszélyt érzékelünk viszont abban, hogy a hiány lefaragása után csökkenni fog a kormányra nehezedő nyomás, és ezért esetleg már nem lesz meg a kellő készség a nagy rendszerek reformjára. Pedig a következő hónapokban erre sort kell keríteni.
– Korábbi éles vitáik fényében milyen esélyt lát a Gyurcsány Ferenccel való együttműködésre?
– A mi feladatunk eddig a kormányzati ígéretek, a reformok számonkérése volt. Most más a helyzet, most van esély az irány módosítására. Most a jövőről, egy jobb ország építéséről van szó, s ebben mind a kormány, mind a magyar társadalom számíthat ránk.