Városi szmog az Északi-sarknál

Rekordmértékű légszennyeződést mértek német kutatók az Északi-sark közelében lévő norvég szigeten, Svalbardon. Az időjárási viszonyok miatt nagy mennyiségben jutottak káros anyagok a légkörbe Kelet-Európából, amelynek következtében a térségben akkora a szmog, mint egy nagyváros közepén, a csúcsforgalom óráiban.

Soha nem látott mértékű légszennyeződést mértek a közelmúltban a német Alfred Wegener Institute (AWI) munkatársai egy Norvégiához tartozó, az Északi-sark közelében lévő szigeten, Svalbardon. A hónap elején a Ny Alesundnál lévő AWIPEV német–francia kutatóbázisnál nemcsak a műszerek mutattak rémisztő adatokat, de bárki láthatta, hogy valami nincs rendben: az általában kristálytiszta levegő narancsos-barnás színű lett. A mért adatok szerint a másfél évtizede, 1991 óta vizsgált térségben akkora volt a szmog, mint egy európai nagyváros közepén, a csúcsforgalom óráiban.
A jelenség oka az a nagy menynyiségű aeroszol (parányi méretű szilárd vagy folyékony részecske), amely a szokatlan időjárási viszonyok miatt Kelet-Európából jutott a térségbe – olvasható az AWI honlapján. A németek megfigyeléseit svéd kollégáik, a Stockholm University munkatársai is megerősítették: ők ötven mikrogramm aeroszolt mértek egy köbméter levegőben Ny Alesundnál, annyit, amennyit egy metropolisban szokás.
Egy harmadik kutatócsoport, a norvég légkörkutató intézet munkatársai a fentieken túl különösen magas ózonkoncentrációt mértek, több mint százhatvan mikrogramm ózont egy köbméter levegőben. Ez a legmagasabb érték a mérések 1989-es kezdete óta.
Hat évvel ezelőtt, 2000 tavaszán egyszer már szmogba burkolózott az Északi-sark térsége. Beszédes adat, hogy a mostani légszennyezettség a két és félszerese az akkor rögzített értékeknek.
– Mindezek következtében jelentősen növekvő felmelegedésre számítunk – nyilatkozta Andreas Herber, az Alfred Wegener Institute munkatársa. Elmondta: nehéz megbecsülni, hogy a mostani adatok egy trend kezdetének jelzései-e. Éppen ezért – tette hozzá – az elkövetkező években folytatni kell a méréseket. Az első feladat annak kiderítése, honnan származik pontosan a Svalbardnál észlelt aeroszol és milyen kémiai összetevőkből áll. Andreas Herber a szennyező anyagok egyik lehetséges fő forrásaként az Oroszország középső részén pusztító erdőtüzeket jelölte meg.