Világszerte nő az internetes csalások száma

Hétköznapi történet: a fiatal házaspárnál megszületik a gyermek, a grafikus-tördelő munkát végző feleségnek főállású anyává kell válnia, feladva munkahelyét. Egy idő után a családban felmerül, hogy a feleség naponta néhány órát szívesen végezne otthon, lehetőleg számítógépen, valamilyen munkát. Interneten találnak egy amerikai megbízót, egy honlapokat tervező céget, amely az aprómunkát (fotók átméretezése, szerkesztése, kisebb látványelemekkel való pepecselés) olcsó munkaerőnek adja tovább. Sok ezren dolgoznak így Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is: távmunkában műszaki rajzokat készítenek, könyvelnek, adatokat visznek be, programokat írnak, ügyfélszolgálati telefonhívásokra válaszolnak stb. – mindehhez „csak” idegennyelv-tudásra, egy számítógépre és egy gyors internetkapcsolatra van szükség.
Írásunk hőse, Krisztina szorgalmasan dolgozott a fotókkal, gyűlt a pénz a munkaadónál, aki nem szeretne csekket kitölteni, bankba menni, ezért azt kéri a munkavállalótól, hogy találjon valamilyen netes pénzküldési lehetőséget, mert „Amerikában mindenki ezt csinálja”, vagyis nyit valamelyik világhálós banki szolgáltatónál egy virtuális számlát.
A magyar házaspár beírja a keresőbe a kulcsszavakat, és megtalálja az egyik legelterjedtebb – és a világhálós fórumok szerint megbízható – PayPal-szolgáltatást. Ekkor szembesülnek azzal, hogy még mindig a világ hátsó udvarának számítunk: a rendszer Magyarországra nem küld át pénzt, innen csak fogad átutalásokat. További keresés után találnak egy hasonló nevű céget PaySat.com címen. Az oldal profin néz ki, aggodalomra semmi ok, egy perc alatt megtörténik a virtuális számlanyitás. Az amerikai partner átutalja az időközben hatszáz dollár fölé emelkedő munkadíjat, a bankkártyájáról a pénzt leveszi a szolgáltató, és közli a magyarokkal, hogy mivel új ügyfelek, hat hetet várniuk kell a tényleges kifizetésre – ennyi idő szükséges ugyanis ahhoz, hogy kiderüljön, nem csalásról van-e szó. Letelik a hat hét, a PaySat ügyintézőivel stílusosan e-mailben folyik a párbeszéd, nagyon profik, kérik a bankkártya minden adatát, hogy biztosan a jogosult kapja meg a pénzt. Telnek a hetek, a házaspár már kissé ideges, de újabb és újabb kifogások jönnek a szolgáltatótól, elkallódtak a papírok, mondják, aztán a sürgető levelekre is egyre későbben és ritkábban jön válasz. A házaspár férfitagja gyanút fog, figyelmesen áttanulmányozza a cég honlapját, címet keresve. Kettőt is talál, az egyik szerint Oslóban (Norvégia), a másik szerint pedig New Yorkban vannak. Telefonszám nincs, a fax automata, a világhálós fórumokat átböngészve pedig kiderül, hogy bizony sok ezer ember fut a pénze után a PaySat átverésének köszönhetően.
Lászlóék 625 dollárral támogatták az oldal valójában egyiptomi üzemeltetőit. Nem tehetnek semmit ellene: a magyar jogrendszer szerint ilyen esetben be kell ballagni a kerületi rendőrségre és feljelentést tenni csalás miatt ismeretlen tettes ellen. Az őrsön nagy valószínűséggel meg fogják érteni a problémát, ám semmit sem tehetnek: az elkövető vélhetően külföldi, a kárérték pedig kicsi, nincs esély a jogsegélyegyezmény keretében elindítani a nyomozást.
László elment az ORFK internetes csoportjához is, ahol Barta Sándortól megtudta: körülbelül két esztendeje nálunk is megsokasodtak a netes bűncselekmények. Több száz feljelentés érkezik, és ha az elkövető Magyarországon csal, jó az esély a lebuktatására. Annál nehezebb egy csalás elkövetőit felderíteni, minél több ország érintett benne. A PaySat.com esetében feltehetően egyiptomi cégen keresztül igényelték a PaySat nevet, az ügyintézéssel egy New Yorkban működő amerikai céget bíztak meg. A kiszolgáló számítógép (szerver), melyről a szolgáltatás fut, egy másik, texasi cégnél található fizikailag, de a napi feltöltés brit számítógépről történik, így eléggé reménytelen az elkövetők nyomára bukkanni.
Mi a megoldás? Szakértők szerint legfontosabb az óvatosság és a megelőzés: ha nem akarunk kockáztatni, pénzügyi szolgáltatásokat csak jól ismert és lehetőleg magyar cégektől vegyünk igénybe a világhálón! Statisztikai adatok a magyar károsultakról nincsenek, ugyanis a Btk. egyelőre nem ismeri az internetes csalás fogalmát, így statisztikája sincs. Sok esetben a károsultak szégyellik bevallani, hogy átverték, így nem is tesznek feljelentést. Az amerikai Internet Crime Complaint Center legfrissebb felmérése szerint egy év alatt 11,6 százalékkal emelkedett a bejelentett internetes csalások száma Amerikában (a kárérték pedig majdnem megháromszorozódott!), a közel kétszáznegyvenezer panasz kétharmada a férfiaktól származott – nem tudni, hogy a nők óvatosabbak, szerencsésebbek-e férfitársaiknál, netán ők nem tesznek panaszt, vagy nem használják a számítógépet efféle célokra.
Saját kárából okulva László létrehozott egy közösségi portált, ahol érdek- és fogyasztóvédelmi tanácsadás mellett a csalásoknak is megpróbálnak utánajárni. A www.internetdetektiv.hu oldalon kis- és középvállalkozásoknak is segítenek, ha azok ismeretlen külföldi partnerrel kerülnek kapcsolatba. A világhálóról beszerezhető információk segítségével megpróbálják kideríteni, hogy fantomvállalkozás vagy működő cég van-e a honlap mögött.